Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

364 A Szigligeti-öböl vízzel borítottságának fejlődéstörténete a palinológiai vizsgálatok eredményei alapján Nagyné Bodor Elvira - Cserny Tibor (Magyar Állami Földtani Intézet, 1143. Budapest, Stefánia út 14.) 6. f a e iü í Kivonat: A felsö-pannóniai időszakban (cca. 5,5 M év), a Szigligeti-részmedence területén, oligohalin (alig sós) időszakos vízborítás volt. Ez az ún. Pannon-tó azonban nem tekinthető a Balaton közvetlen elődjének. A felső-pleisztocénban (posztglaciális, cca. 1500010000 yrs B.P.) a klíma melegebbé és csapadékosabbá válásával megkezdődött a mai Balaton részmedencéinek területén kisebb mocsarak és sekélyvízi tavacskák kialakulása. A Szigligeti-részmedence területén mezo-eutrof minőségű, állandó vízborítás dominált. 12600-10800 év BP előtt semleges pH-jú láp alakult ki, melynek vize mezotrof, mélysége 1-2 m közötti volt. Ettől az időponttól kezdve (Dryas III) a részmedence fejlődéstörténte a Keszthelyi medencéhez hasonlóan alakult. A felső-pleisztocén és a holocén határán (10800-9000 yrs. B.P.) az öböl területe szárazulattá vált, tavi üledék-felhalmozódás nem történt. Újra vízzel borítottá a Boreálisban (Corylus vegetációs fázis, 9000 yrs. B.P.) vált, amikor bekövetkezett az első erőteljes eutrofizálódás és vízvirágzás időszaka is. A medence a holocén során a legsekélyebb az Atlantiban (Quercus vegetációs fázis, 5100-7500 yrs. B.P.) volt. A Szubboreálisban (Quercus-Fagus vegetációs fázis, 2500-5100 yrs B.P.) a Balaton részmedencéi egyesültek és kialakult a nyílt víz. A Szigligeti öböl legnagyobb vízmélységét ezután, a Szubatlantiban (Fagus vegetációs fázis, 2.500 yrs B.P.-től) érte el. Kulcsszavak: Balaton, Szigligeti-öböl, negyedidőszak, paleoökológiai fejlődéstörténet, palinológia. Bevezetés A Magyar Állami Földtani Intézetben 1982 óta végzett tavi kutatás során a Szigligeti-öbölben 6 fúrás (Tó-18, 19, 20, 2, 22 és 30) mélyült. Elvégeztük a fúrások komplex földtani (szedimentológiai, ásványtani, geokémiai) és paleontológiái (palynológiai, Diatoma, Mollusca, Ostracoda) vizsgálatait, majd ezek eredményeinek integrált környezeti kiértékelését. Ennek alapján ebben a részmedencében is felvázoltuk az öböl és közvetlen környékének ökológiai fejlődéstörténetét, a vízzel-borítottság és a víz minőségének változásait a Quarter (cca. 15.000 évtől BP. napjainkig) során. Néhány fúrás mintáján sor került természetes- és stabil izotóparány mérésére is, melyek eredményei segítették a feliszapolódás mértékének meghatározását A Szigligeti-öböl üledékeinek feliszapolódási és őslénytani jellemzése Első lépésben meghatároztuk a fürások felső rétegeiben felhalmozódott radioaktív izotópok elterjedését, különös figyelmet szentelve a '"Cs és mCs izotópokra. A fürások üledékeiben, általában jól kiértékelhető volt 2 cézium izotóp-maximum érték, az 1964-es atomcsend egyezmény előtti és az 1986-os csernobili balesetből származó. Meglétük alapján megbecsülhető volt a tó feliszapolódásának sebessége, melynek értéke nyugodt hidrológiai körülmények között, az elmúlt 40 év során 14 mm/év, míg az öböl K-i határán 5 mm/év volt. Ezek az értékek magas nedvességtartalmú (65-70 %), laza és konszolidálatlan üledékekre vonatkoznak (Cserny-Hertelendi-Tarján 1995). Az öbölben lemélyített fürások a medencén belül különböző helyen találhatók azon okból, hogy rétegsoruk bemutassa a tó története során többször megváltozó nyíltvízi és parti környezetet. Ezért az egyes fúrásokban, az öböl fejlődéstörténete során, a vízszint állandó megváltozása miatt, más és más jellegű üledékek halmozódtak fel, melyek különböző flóra- és fauna-együttest tartalmaztak. Ennek megfelelően az öböl fúrásainak környezetében esetenként különbözik a vízzel-borítás pontos kezdete a vízmélység és a vízfelület nagysága, a mocsári vagy a lápi környezet kialakulásának ideje, a víz minősége (a trofitás mértéke, a pH értéke, szaprobitása, stb.), továbbá a közvetlen partvidék vegetációja is. Fentiek miatt, mint a legjellemzőbb és legteljesebb rétegsorral rendelkezőt, a Tó-22. számút választottuk ki etalon fürásnak. Ez volt az a fúrás, mely a Szigligeti-részmedence fejlődéstörténetéről a legátfogóbb képet adta. a PinusBetula vegetációs fázis kivételével, a teljes időszakra (1. ábra). Jelen dolgozatunk célja az, hogy a korábbi évben bemutatott, a Keszthelyi-öbölre vonatkozó eredményeinket továbbfejlesztve (Nagyné B.E. Cserny T. 1997), fontos adatokat közölni a Szigligeti-részmedencére vonatkozóan. A Szigligeti-öböl részletes fejlődéstörténeti értékelése A Szigligeti-öbölben lemélyített fürások, a Balaton többi részmedencéiben lefúrtakhoz hasonlóan, felsö-pannóniai, felső-pleisztocén és holocén képződményeket tártak fel. A Tó-22.sz. fúrásban a szintén tavi (limnikus) kifejlődésű felsö-pannóniai képződményekre diszkordásan települtek a Balaton felsö-pleisztocén és holocén korú rétegei. A Szigligeti-részmedence területén, a szomszédos Keszthelyi-medencéhez hasonlóan, a Pinus-Betula fázis idején (cca. 9-10.000 év BP) nem volt tavi üledék felhalmozódás, valószínűleg a térség szárazulat, illetve lepusztulási terület volt.