Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

358 amelyekből kettő mindig élőminta, egy pedig szublimáttalbrómfenolkékkel (Bereczky. 1985) gyors-rögzített, festett volt. Az élő és a rögzített minták direkt számolása során nyert együttes adatok átlagértékéből vontunk le következtetéseket a populációk nagyságára vonatkozóan. A fajok meghatározásához tartós preparátumokat is készítettünk, a minták nagy száma miatt főleg száraz ezüstözéses eljárással (Foissner.19'6) A protozoológiai mintavételekkel egyidejűleg terep-műszer segítségével három fontos környezeti paramétert a helyszínen, a mintavevő csőben, közvetlenül a kontakt-zónában mértünk, ezek: vízhőmérséklet, pH, és oldott oxigén. Mindenkor megmértük a szediment feletti vízoszlop magasságát, és megbecsültük a gyűjtőpontnak a vízszegélytől való távolságát, valamint több alkalommal az áramlás sebességét is. Megmértük az üledék szemcseméretét 2 mintavételi helyen, az 1843 fkm-nél és az 1828 fkm-nél lefuződött mederben az ún. "tóban". A finomszemcsés frakciók százalékos megoszlását az /. ábrán mutatjuk be (7 frakció 0,56 nm és 1,6 mm között). Megkülönböztetett figyelemmel kísértük a mintavételek előtti hét vízhozamát mind az érintetlen főágban Komáromnál, mind a Szlovákia által átengedett vízre vonatkozóan, Rajkánál (2. ábra). Eredmények és értékelésük A feldolgozás során a tavaszi, nyári és őszi mintákból összesen 127 Ciliáta és 12 Anioeba (nuda) faj került elő. Az Amoeba fajok közül 10 újnak bizonyult a magy arországi Dunaszakasz faunájára. Különösen érdekes közülük aMayorella spathula Bovee és az Oscillosignum proboscidium Bovee, amelyeket eddig - tudomásom szerint - csak az USA-ban találtak meg. A Mayorella nemzetség taxonjai számos alkalommal az állomány domináns részének bizonyullak. Az amőbák elszaporodását azzal magyarázhatjuk, hogy eléggé kis méretű (8-15^) szervezetek ahhoz, hogy abban a kontaktzónában éljenek, ahol alig vannak kitéve a folyó elsodro erőinek, ahol minimálisra csökken, vagy teljesen megszűnik az áramlás. Az áramlási sebesség ilyen alakulása teszi lehetővé azt is, hogy a szintén ,-iz Üledék néhány jellegzetes rétegzettségi típusa, valamint a ben Az üledékminták színe a ny ers homokszíntöl a rozsdabarna vasoxid kiválására utalón keresztül a sötétszürke-fekete színig változott. Anoxiára utaló egységes fekete réteget az 1828 fkm ún. ..tavában" találtunk, de néhányszor az alvizi csatorna beömlése feletti vizsgálati területek partközeli üledékéből is vettünk sötétszürke színű core-mintákat (3. ábra). A vizsgálati szakasz teljes hosszában több helyen és alkalommal megfigyeltünk szürke-fekete márvány-erezetre hasonlító, anoxiára utaló elszíneződéseket a finomszemcsés homok rétegekben. A kialakult vastagabb-vékonyabb "márványozott" rétegek megjelenése a vízáramlás sebességének gyakori változásaival magyarázható A vízáramlás sebessékulhassanak. Többször előfordultak ebben a kontaktzónában a Satrophilus, Pseudocohnilembus és Dexiotricha nembe tartozó baktériumevö 20-25 ji-os taxonok is. A Ciliáták között érdekes a Hypotrichák hoz tartozó Steinia ferntginea (Stein) vasindikátor faj, amelyik a vasoxid kiválásos "tó" (1828 fkm) A>+A rétegeiből került elő. Gyakoriak az Euplotes és Aspidisca nemek taxonjai is. Számos adat látott arról napvilágot (pl Harmaworth et al, 1992), hogy a Peritríchák nagy denzitással fordulnak elő az üledékben, ugyanakkor a Duna bentoszából eddig alig került elő néhány példány, azok sem a "mélyvízből", hanem többnyire a partközeli apró kavicsok élőbevonatából. A Ciliáták átlagos fajszáma az üledékben 1996-ban 5,77 ugyanakkor a plankton átlagos fajszáma 15,9 volt A bentosz egysejtű állománya tehát fajokban lényegesen szegényebb a planktonnál. Az egyes mintavételi helyek éves összfajszáma 1996-ban a következőképpen alakult: 1846 fkm: 45; 1843 fkm: 30; 1828 fkm (tó): 49; 1828 fkm (főág): 36, 1813 fkm: 40; 1812 fkm: 50. Természetesen az egy es élőmintákban ennél mindig lényegesen kevesebb fajt találtunk. Olyan is előfordult, hogy egyetlen faj egyetlen példánya volt a réteg "fajkészlete", de néha egyetlen csillóst sem találtunk (3. ábra). Ez nem jelenti azt, hogy pl. Flagelláták vagy Testaceák, esetleg egy éb protiszták nem élnek a vizsgált rétegben. Ősszel kevesebb faj fordult elő, mint nyáron. A fajok denzitása viszont rendkívül megemelkedett. Ilyen nagy denzitású volt meglepő módon a tipikusan neusztonfajként ismert Cyclidium glaucoma (807 i/ml), ami bizonyára valamilyen elpusztult egyéb szervezeten kialakult baktérium állományon, mint táplálék forráson fejlődött ki. Több Euplotes faj, pl. az E.petella (282 i/ml), E.charon (75 i/ml) is tömegesen fordult elő, ezek pedig elsősorban bevonat-lakóként ismeretesek. A gazdag állomány a 300 m

3/s-os csekély vízhozam eredménye. Általában a kb. 1500 m'/s-os őszi alacsony vízhozamnál Gödnél kialakult planktonban is megemelkedik a csillósok denzitása, de ilyen mennyiség nem az 1 milliliterben, hanem az 1 köbméterben fordul elő. Az is említésre méltó, hogy előzetes szaprobíológiai analízisünk szerint a tömeges előfordulású fajok többsége a harmadosztályú vizek jellegzetes indikátor szervezete. ?/ő Amoeba és Ciliata fajok száma és rétegeken belüli megoszlása gének változása, a néha naponként más-más mennyiségben, lökésszerűen adagolt (átengedett) víz (2. ábra) a különböző szemcseméretű szerves törmeléket gyakran mozgásba hozza. Az 1. ábrán jól látható, hogy a finomszemcsés üledék-frakciók százalékos összetétele mennyire más a gátnál (1843 fkm), mint a már lefüzódött Duna-mederben (1828 fkm). Az ok itt is a két terület áramlási viszonyai közötti különbségben kereshető A szedimentben felhalmozódó szerves detritusz, mint az közismert, nehezen rakódik le, viszont nagyon könnyen újra mozgásba lendül A kiülepedő szervesanyag mineralizálódása aerob és néha valószínűleg anaenag

yon apró (20-25 n) Scuticociliáták gazdag populációi kiala1995 ÁPRILIS AUGUSZTUS mrtZbv nn m Jelmagyarázat Ao+A 0 ao 1843 fkm A GÁT 1828 fkm -, . finomszemcsés I homok iÜlil homok x I fajszám szürke homok lefűződött ág ("tó") 1813 fkm balpart B C ' aerob iszap H ' i j/fCSLLLOS J savók jó^éudu J. abra.