Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

357 Bentikus Ciliáták taxonómiai és ökológiai vizsgálata Csutorné, Bereczky Magdolna MTA ÖBKI, Magyar Dunakutató Állomás, Göd Kivonat: A szigetközi főág üledékében élő protozoa állomány fajszegényebb a planktoninál A relatív gyakorisági számítások alapján a csupasz Amoebák mellett a baktériumfaló Scuticociliáták és a Hypotrichák dominálnak. A Peritrichák ezévi gyűjtéseink alkalmával szórványosan fordultak elő, főleg apró parti kavicsok bevonataként. Egyetlen olyan fajt sem találtunk, amelyik minden lelőhelyen előfordult volna A fajkészlet alapján a főág két szakaszra különült el: felső, valamivel stabilabb fajöszszetételt mutató zónára (1846-1843 fkm) (kivéve április) és az alsó zónára (1813-1812 fkm), ahol az üledék betelepedési folyamatát az állandó diszturbancia alakítja (időnként néhány óra alatt 40-50 cm-es a vízállás változás) Az 1828. fkm-nél a lefüzödött "tó" különbözik az áramló vizű mintavételi helyektől. A legnagyobb denzitású populációk a viz-üledék határán, az ún kontakt zónában, és az üledék felső 3-4 cm mélységében fordultak elő. A bentikus protiszta állományban, hasonlóan a planktonihoz, évszakos aszpektus váltás figyelhető meg A szediment szerkezetének változása elősegíti a benne élő egysejtűek mozaikos elterjedését Az üledék rosszabb vízminőségi állapotokra utal a planktonhoz képest, de egyetlen alkalommal sem találtunk oxigénhiányt Kulcssz.: Duna, Ciliata, bentosz, taxonomia, ökológia Bevezetés A Duna szigetközi szakaszán 1992-ben olyan mederdinamikai folyamatok indultak meg, amelyeknek hatására a víz hordalék-szállítási képessége megváltozott Ez a változás elősegítette a lágy üledék gyors felhalmozódását, a lágy üledék pedig kiváló életteret biztosit különféle mikroszervezetek számára A Szigetközi-Duna szakasz elhagyott főágában kutatási célunk ezért a sokéves planktonkutatás után a víz-üledék fázis és a szediment-bentosz faj készletének feltárása lett. Vizsgáltuk az állomány vertikumban való elterjedését, és az évszakos mintázat változásait is Indikátor szervezetek segítségével tájékozódtunk az üledék szennyezettségének alakulásáról. E tanulmányunkban a kezdeti eredményekről számolunk be röviden. Anyag és módszer A szakirodalom gondos átnézése után sem találtunk egy az egyben adaptálható, nagy folyók üledékében élő egysejtűek gyűjtésére és feldolgozására vonatkozó megbízható eljárást. A fellelhető vizsgálati módszerek egy része a Rotatoria-, Cladocera-, Copepoda fajok, más része a mezofaunával kapcsolatos kutatásokhoz alkalmas (pl Csányi, 1996; Rnssev. 1985; Tittizer et al. 1986, stb.) Ha a dolgozatokban egysejtüekre vonatkozó adatokat is találunk, azok többnyire méreteik szerinti frakciókra elkülönített csoportokra, pl. 25 -50 (i-os, 50-100 n-os 100-150 Ji-os stb., vagy jobb esetben legalább nagy taxonómiai egységekre (Elagellata Testacca, Ciliata) vonatkoznak (pl. Schmidt-Araya. 1985, 19851a, stb ). Ciliátákat áramló vizek üledékéből faji szintig meghatározva Sleigh et al. (1992). Hannsworth et al .(1992). Satvado et al. (1991), Foissner et al. (1992) stb. munkáiban találunk. Az említett szerzők által vizsgált folyókat azonban nem lehet dimenziójukban a Dunával összehasonlítani, mivel többségük 1,5-20 m

3/s vízhozamú, 10-30 cm vízmélységű, másodosztályú folyók (régebben patakok), míg a Duna "sérült" szakaszán is legkevesebb 200-400 m

3/s-os vízhozammal kell számolnunk, és a sodorvonalban a víz mélysége az 1812 fkm-nél az alvízcsatoma betorkolása felett néha meghaladja a 600 cm-t. Mintavételi helyeinket 1995-ben - az előtanulmányok (pilote study) idején - az elterelés előtti térképek segítségével választottuk ki, majd 1996-ban az év folyamán üzembe helyezett fenékküszöb módosító hatása miatt azokat az alábbiak szerint jelöltük ki: 1.1845,4 fkm, "Helena" (a fenntartó vízfolyás egy ik ága), 2.1843 fkm, az 1995 májusában létesített fenékgát felett, 3.1828 fkm, a főág és 3/a.,Ietűződés következtében kialakult kis "tó", 4.1813 fkm, keresztszel vény, 5.1812 fkm, keresztszelvény 1996-ban április 28-29, augusztus 12-13, és október 14-15-én gyűjtöttünk vizsgálati anyagokat Alkalmanként 15 szúrt üledékmintát és 6 plankton mintát vettünk. A protozoológiai üledékminták gyűjtését többnyire csövekkel végzik, ami a közismert Kajak-féle mintavevő különféle módosított változata. Csekély módosítást mi is végeztünk rajta, s így ez a szerkezet most egy réz mintavevő fejből és egy 20 cm hosszú, 2,8 cm átmérőjű plasztik csőből áll. A rézfejhez csatlakozik egy zsinór, amelynek megrántásával vákuum alakul ki, és a minta a csőben felszívódik. A csövet mintavétel után alul és felül gumidugóval zárjuk el A felső dugóhoz üvegcsővel olyan vékony gumicső csatlakozik, amely morszorítóval zárható és nyitható, s így a vákuum elve alapján a csőmintákat (core) rétegenként tudjuk szétválasztani. A mintákat könnyűbúvár hozta a felszínre, miáltal biztosítva volt az üledék aktuális rétegzettségi állapotának a zavartalansága. A szúrt, ún. core-minták feldolgozása rendkívül időigényesnek bizonyult, mivel ezeket számos részmintára bontottuk fel. 1. ábra. Az üledék szemcseméretének százalékos megoszlása a szigetközi elhagyott főág egy áramlóvizü (1846fkm) és egy állóvizü (1828/a fkm) gyűjtőhelyén Komárom 2. ábra. I 'izhozamváltozások a Szigetközi Duna szakasz elhagyott medrében a mintavétel előtti héten Egy-egy csőből az üledék elszíneződése szerint általában 4 "subsample"-t választottunk szét, s ezeket elneveztük Aj (kontaktzóna), A, B és C rétegnek, melyeknek együttes hossza a 20 cm-es csőhossztól és a felhalmozódott üledék vastagságától függött Az üledék néha csupán 1-2 cm volt, mert alatta durva, 3 cm-nél nagyobb kavicsokból álló réteget találtunk, néha viszont elérte a 19 cm-t is. A csövekből szeparált 4 rétegből randomszerűen vett részmintákból nyertük a borításos eljárással vizsgálandó egységeket Ezek mindegyikéből 3 x 0,33 cm'-t néztünk át,