Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

353 A tihanyi köves parton kialakuló élőbevonat zonációjának és benépesülési dinamikájának tanulmányozása Kozák L., Lakatos Gy., Kiss K. M., Kerti A. KLTE Ökológiai Tanszék 4010. Debrecen Pf.: 71. Bíró P. MTA BLKI 8237. Tihany Pf.:35 Hengsperger K. FETI-KÖFE 4400. Nyíregyháza Kivonat: Kulcsszavak: Bevezetés Természet és körny ezetvédelmi szempontból megállapítható, hogy az epiliton igen jelentós biomasszát képvisel. Láthattuk, hogy a nádas bolyhos bevonatához hasonlóan (\leschkat, 1934; Lakatos & Bíró, 1991) az epiliton maga is élőhelyet biztosít más életforma típusú élőlények számára, legyen az másodlagosan kialakuló epititikus fitotekton, zootckton, vagy epizoikus fito-, illetve zootekton (Lakatos, 1976). Az azonosított szervezetek alapján megállapíthatjuk, hogy az epilitonban nagy tömegben előforduló fajok jelentős haltáplálék bázist képviselnek. A köves part élővilágának a viz természetes tisztító és tisztuló képességét és a biológiai vízminőséget befolyásoló szerepe jelentós (szúró szervezetek, autotrof szervezetek) . Megerősíthetjük Felföldy (1981) véleményét, hogy a vizek betonburkolattal történő körülvétele veszélyeket rejt, ugyanis az egysíkú alzat szegényesebb élővilággal rendelkezik. Az epiliton anyagforgalmi és energiaáramlási funkciójának pontosabb megismerése, a biológiai vízminőséget meghatározó szerepének kvantifikálása további részletes vizsgálatokat igényel epiliton, zonáció, benépesülési dinamika 3. zóna (50-90 cm): Gyakorlatilag ugyanezek a fajok, de feltűnő a Corophium curvispinum nagy száma, és a Dreissena pohmorpha egyre gyakoribb felsó kőfelszíni előfordulása. 4. és 5. zóna (90-140 és 140-160 cm): Komoly "harc" folyik az alzatért szivacsok, a vándor kagyló és a Corophium egyedei között. Utóbbiak leginkább a kagylókra építik házaikat. A kövek külső felszínén a Dreissena polymorpha-mV. egész mezóit találjuk. 2000-6000 kagvlóegyed/m

2, ill. 300-800 szivacstelep/m

2 értékek is előfordulnak Az 1. táblázat mutatja a víz főbb paramétereit a zónák szerint Ezek változása, a fizikai folyamatok mellett, az epilitikus szervezetek tevékenységével kapcsolható össze. A parti öv, mmt a víztér és a szárazföld átmeneti sávja, kiemelt környezetvédelmi fontosságú. Élőhelyi változatosságot nyújtó szerepe meghatározó az élővilág szükségszerű sokféleségének biztosításában. Ennek szegényitése, azaz a biodiverzitás csökkentése végső esetben kiiktatja azon lehetőségeket, melyek az anyagforgalom és energiaáramlás alternatív utakon történő megvalósulását biztosítják, ellehetetlenítve ezzel a környezeti stresszekre adott adekvát válaszokat (Lakatos et al., 1997). Környezetvédelmi szempontból a természetes part a víztér védelmi állása a szárazföld stresszeivel szemben (Felföldy, 1981). Mint a szárazföld hatásainak első fogadója, védelmi szerepe mellett, a környezetvédelemben nagy jelentőségű bioindikációs szerepének feltárása is fontos feladat. Ehhez szerkezetének, anyagforgalmi, energiaáramlásbeli szerepének feltárása elengedhetetlen. Jelen dolgozat a Balaton parti övének köves partszakaszain megkezdett vizsgálataink újabb eredményeiről számol be. Anyag és módszer Az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének köves partszakaszán 1996-ban kezdtük el a zonáció és a benépesülési dinamika tanulmányozását. Vizsgálataink tárgyát a benthon egyik jellegzetes formája, a perifiton, ezen belül is a kövön kialakuló élőbevonat, az epiliton képezte A zonáció tanulmányozásához a csupasz felső résztói egészen a meder alján lévő kövekig, öt zónát elkülönítve vettünk a kövekről élőbevonat és az adott mélységből vízmintát (Lakatos et al, 1997). Az élőbevonatot éles szikével lekaparva, illetve desztillált vizes lemosással gyűjtöttük be. A benépesülés vizsgálatához mesterséges alzatokat használtunk (Lakatos el al., 1997). A lekapart élőbevonatból nedves- és száraztömeg méréseket, szárazanyag-százalék meghatározásokat, klororofill-a százalék, hamutartalom elemzésckct, biológiai analíziseket végeztünk. A szükséges háttér-információ nyeréséhez a mintavételkor merített vízminták fontosabb fizikai és kémiai paramétereit is meghatároztuk (Felföldy, 198 7). Az eredmények elemzése és értékelése A legfelső, legaktívabban fotoszintetizáló zónától (Cladophora zóna) lefelé a fő tömeget a rögzült, vagy a kövek felületéhez szorosan kötődő állati szervezetek adták, bár végig megtalálhatóak fotoszintetizálni képes kovaalgák is (Lakatos etal, 1997). Az algákat tekintve a Bacillariophyceae törzsbe tartozik a legtöbb faj (77 %) Legnagyobb számban a Diatoma vulgare, Rhoicosphaenia curvata, Cymbella ventricosa, és a Cymbella affmis fajok fordulnak elő. A Cyanophyták közül az Oscillatoria limosa fordul elő nagy számban A Chlorophvták közül a Cladophora, a Kircneriella contorta, és a Stigeoclonium-ok jelentősek. A különböző zónákban a következő tömegesen előforduló állati szervezeteket találtuk: 1. zóna (0-20 cm): Bitliynia tentaculata, Chironomus spp. lárvák, Corophium curvispinum, Dicerogammarus spp., Dreissena polymorplia, Erpobdella octoculata, Jaera sarsi, Piscicola geometra. 2. zóna (20-50 cm): A fenti fajok, valamint Hirundinoidea fajok, Platyhelminthes-ek, Fredericella sultana, Spongilla lacustris, Spongilla fragilis. Zóna Távolság Víz höms. PH Vez. kép. o

2 (cm) (C°) (US/cm) (%) Z 1. 0-20 25 8,89 650 112 Z2. 20-50 25,3 8,77 651 95 Z 3. 50-90 24,1 8,75 650 92 Z 4. 90-140 23,6 8,71 650 80 Z 5. 140-160 23,4 8,68 650 78 A benépesülési dinamika tekintetében korábban már szóltunk az élőbevonat alzaton történő telítődéséről a tömegviszonyokat, valamint a klorofill-a százalék értékeket tekintve (Lakatos et al., 1997). 2. táblázat: A csempe felső lapján az állatfajok állományainak változása Az állatfajok megjelenése a 2. és 3. táblázatban látható képet mutatja A két táblázat az egy es állatfajok állományának felfutását szemlélteti. Egy-egy sor teljes vastagsága az adott faj előfordult maximális egyedszámát, mint 100 %-ot jelenti. Ehhez viszonyítva adtuk meg az adott faj egyedszámának %-os mennyiségét. A pontok azt jelzik, hogy csak egy-egy példány fordult elő.