Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

334 Az ionösszetétel és a sókoncentráció változásának hatása a Ciliata együttesekre szikes kisvizekben. Szabó András DATE. Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék, Debrecen Kivonat: A Hortobágyi Nemzeti Park asztatikus és szemisztatikus kisvizeiben (Nyirölapos-Nyárijárás, Pentezug-Kincses, Polturás laposok, Nagyiván-Darvas tó), illetve Kiskunsági Nemzeti Park szikes vizeiben végeztünk Protozoológiai (Ciliata) vizsgálatokat. A kisvizek a nyári és kora őszi időszakban válnak igazán szikes vizzé mindkét vizsgálati területen. A valódi szikes vizekben előforduló Ciliata fajoknak mintegy 30-32 %-a a szikes és sziksós környezetet részesiti előnyben, mig a HNP csillósainak csak 18-20 %-a a halofil. A KNP területén kialakult szikes vizekben a Olygohymenophorák fölénye szembetűnő, melyet a Kinetopfragminophorák és a Polyhymenophorák követnek. A Peritrichák aránya is magas! (Vestibulifera, Hypostomata alosztályok hiányoznak! A HNP kisvizeiben a Kinetofragminophorák a dominánsak. Az Olygohymenophorák és a Polyhymenophorák részaránya közel azonos. A Ciliata fauna összetétele a töményedés hatására átalakult. A Vestibuliferák és a Peritrichák váltak dominansá. Az átalakulást az egyes vizterek betöményedésének és kiszáradásának üteme jelentősen befolyásolta. A Ciliata állományok faji összetétele, struktúrája alapján, véleményünk szerint a "SZIKES" jelző egyértelműen csak a HNP talajaira használható maradéktalanul, hiszen a területen megjelenő, vagy már meglévő kisvizek az év folyamán tartósan hig (p-a oligohalobikus, Na-HC0

3 ion-dominaciájú) szikes jellegűnek tekinthetők, melyek csak a töményedés, kiszáradás időszakában válnak igazán szikessé. Kulcssz.: szikes kisvizek, ionösszetétel, töményedés, Ciliata együttesek, dominancia. 1. Bevezetés Az ionösszetétel és az ezzel szorosan összefüggő sókoncentráció jelentős mértékben hat a különböző biotópokban megjelenő élőlényekre - így a Protozoonok állományaira is. Az egysejtűek élete ugyanis csak megfelelő ionmiliő, ionkoncentrásció mellett tartható fenn. A szikes, vagy szikes jellegű élőhelyeken, melyeket többnyire a nagy sókoncentráció jellemez, különösen fontos a véglények sótoleranciájának ismerete. A kutatók figyelme ebben a témakörben először a tengeri, illetve a brakvízi formák felé irányult (Chaton és Tellier 1927, Kahl 1928, Finley 1930, Yocom 1934, Oberthür 1937, Ax ésAx 1960). Megfigyeléseik szerint a tipikus édesvízi Ciliaták sztenohalinikusak vagy gyengén eurihalinikusak, és általában nem lépik át a 3-6 %o-os határt. A tengeri Ciliaták többsége azonban szokatlanul rezisztensnek mutatkozik a sókoncentráció változásával szemben (sok tipikusan sósvízi forma feltűnően eurihalinikus és degenarációs tünetek nélkül megtalálhatók a nagyon gyengén sós helyeken is). Sok tengeri és limnikus Ciliata szisztematikai helyzete is a két terület (édesviz-brakviz) szoros kapcsolatára utal (Ax és Ax 1960). Több genuszt, mint pl. Aspidisca, Coleps, Euplotes, Frontonia, Lacrymaria, Stentor stb. közeli rokon fajok képviselnek a tengerben és az édesvízben. Bick (1964) összehasonlította (laborban) a brakvizek, illetve a szikes vizek Ciliata faunára gyakorolt osmoregulációs hatásait. Tapasztalata szerint a sókoncentráció emelkedése fokozatosan csökkentette a fajszámot. 7-10 %» között a Vorticella genusz tagjai jelentek meg legnagyobb számban - mindkét víztípusban !! 2. Anyag és módszer A sótartalom változásával kapcsolatos vizsgálatainkat mi a Hortobágyi Nemzeti Park asztatikus és szemiasztatikus kisvizeiben (NyirölaposNyárijárás, Pentezug - Kincses, Polturás laposok, Nagyiván-Darvas tó), illetve Kiskunsági Nemzeti Park szikes vizeiben végeztük. A Hortobágyi Nemzeti Park területének nagy részét a szolonyec talaj különböző altípusai borítják. Ez alapvetően meghatározza a területen kialakuló kisvizek kémiai állapotát is. A Nyirölapos területén kialakuló asztatikus kisvizek p-limno, NaHCO3-SO4 típusúak, és rendszeresen kiszáradnak. A vizek pH-értéke a kora tavaszi időszakban 6.2-6.9, míg késő ősszel 8.9-9.5 közötti. Az öszszes iontartalom, valamint a vezetőképesség értéke a vizsgálati periódusban fokozatosan emelkedett. A koncentráció növekedés 3-4-szeres is lehet (450-1700 pS/cm) (P-a oligohalobikus => p-mezohalobikus szikes víz). Az ásványi-N koncentráció alapján a Nyirölapos kisvizei kezdetben oligotrofikusak, ősszel eutrofikusak. A Pentezugban meglévő két laposban (Kincses-Polturás) a vizek kémiai összetétele teljesen hasonló. A kialakuló vízgyülemek p-limno, NaHCO3-CI típusúak. Többnyire a nyár közepére, nyár végére kiszáradnak. A vizek pH értéke a tavaszi időszakban 6.2-7.2, a töményedés idején pedig 7.9-8.2 közötti. A vizek koncentrálódásának lassú üteme miatt itt a pH értékek hosszú időn keresztül semleges körüliek. Az összes ion és vezetőképességi adatok szerint a sókoncentráció emelkedés (400-1100 pS/cm) 2-3-szoros is lehet (p-a oligohalobikus => oligo- mezohalobikus szikes víz). A Pentezug vizei az ásványi-N alapján tavasszal oligotrofikusak, ősszel (a töményedés idején) eutrofikusak. A nagyiváni Darvas tóban a víz p-limno, Na-HCOj-Cl típusú. A kora tavaszi időszakban a pH értéke 6.8-7.4 közötti, mely késő őszre 8,69,2-re emelkedik. A víztérben általában a 7,8-8,6 pH értékek voltak a jellemzők. A tó még a legmelegebb időszakban sem száradt ki. A vízszint csökkenés azonban jelentős. Ennek következtében a töményedés sem olyan nagymértékű, mint más helyeken. (400-1000 pS/cm). A Darvas tó vize P-a oligohalóbikus a oligohalobikus, és eutrof minősítésű. A Kiskunsági Nemzeti Park területén kialakuló un. "székek" a lúgos feltalajú, szódás, szoloncsák típusú talajokon jönnek létre. Ennek eredményeként az itt megjelenő vízgyülemek - már kialakulásuk idején is jelentősen eltérnek a HNP kisvizeitöl. A víz itt egész évben egyértelműen Na-HCOj iondominanciájú, magas vezetőképességű (1800-3096 pS/cm). A vizek pH értéke pedig 8,3-9,6 közötti. A vízkémiai vizsgálatokat DATE Talajtani és Mikrobiológiai Tanszékének Hidrobiológiái laboratóriumában kiviteleztük. A Ciliata együttesek mennyiségi és minőségi összetételét a szűrt mintákból határoztuk meg. 3. Eredmények A kisvizek a nyári és kora őszi időszakban válnak igazán szikes vízzé mindkét vizsgálati területen. Ezt támasztják alá Dvihally (1960), Ruttkay (1964) Szeged környéki, valamint Tokár (1976) és Szabó 19801992 közötti Nagyiván-Darvas tavi, valamint a HNP más kisvizeiben kapott eredményei is. A vizsgálati eredmények azt bizonyítják, hogy a Ciliata (Protozoa) együttesek kialakulását és összetételét a vizek kémiai összetétele, ion-dominanciája és a sókoncentráció változása nagy mértekben befolyásolja. A két terület fajkészletének különbségeire Gelei (1929, 1944, 1950), Horváth (1935), Stiller (1941) Szeged környéki szikes vizekben, illetve Szabó (1983, 1986, 1987, 1992) a HNP területén végzett faunisztikai vizsgálatai segítségével tudunk rámutatni. Ezek szerint a valódi szikes vizekben előforduló fajoknak mintegy 30-32 %-a a szikes, sziksós környezetet részesíti előnyben, míg a HNP csillósainak csak 18-20 %-a halofil. A KNP területén kialakuló szikes kisvizekben az Olygohymenophorák fölénye szembetűnő, melyet sorrendben a Kinetofragminophorák, majd a Polyhymenophorák követnek. A Peritrichák aránya itt magas! (Bick 1964-es tapasztalataihoz hasonló). Bizonyos alosztályok (pl. Vestibulifera, Hypostomata) hiányoznak a faunából. A HNP kisvizeiben a Kinetofragminophorák arány a többi osztályhoz viszonyítottan magas. Értékei a magashegyi kisvizek, illetve az eutrof tavakban tapasztaltakhoz közel állók. Az Olygohymenophorák és a Polyhymenophorák megjelenése közel azonos arányú. A szisztematikai nagycsoportok dominanciájának elemzése és időbeli változása jól mutatja, hogy a kisvizek töményedésének. kiszáradásának hatására a csoportok dominanciája megváltozik, s egyre inkább a valódi szikes vizekre jellemző kép alakul ki a HNP kisvizeiben. A Gymnostomaták aránya az egész időszakban alig változik. A Vestibuliferák és a Peritrichák száma a vizek koncentrációjának növekedése miatt jelentősen emelkedik. Vagyis a töményedés hatására a Kinetofragminophorák és az Olygohymenophorák arányának fokozatos visszaesése tapasztalható. Ezek a változások a Darvas-tóban (Nagyiván) csak részlegesen valósulnak meg, mivel itt az állandó vízboritottság, a víz nagy térfogata nem teszi lehetővé a nagyfokú töményedést, a kiszáradást. így itt a rendszertani csoportok megjelenési aránya egész évben közel azonos. Ez bizonyíték arra, hogy a hígult, alacsony össz sótartalmú hortobágyi (HNP) szikes jellegű és a valódi sziksós vizek csillós faunája a fajok szintjén, és a szisztematikai csoportok szerint is eltér egymástól. Kitűnik, hogy a HNP vízi biotópjaiban megjelenő csillós fauna jelentős számban tartalmaz "édesvízre" jellemző fajokat. A vizsgálati eredmények (fajlisták) azt mutatják, hogy a HNP különböző területeiről begyűjtött minták fajkészlete - külö-