Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

327 Növényzettel borított vízterek kémiai és biológiai állapota Zsuga Katalin, Bancsi István, Végvári Pcter Közép-Tisza vidéki Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok Vízügyi Igazgatóság, Szolnok-Kisköre Kivonat: A Kiskörei-tározó nyílt vizes és növényzettel borított térségeiben fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatokat végeztünk 1996-ban. A különböző területek ökológiai vízminősége a vegetáció periódus alatt időben változott, ezzel egyidejűleg horizontális és vertikális változásokat is megfigyeltünk. Az eltérő növény-asszociációkban a Rotatoria és Crustacea fauna mennyiségi és minőségi összetétele térbeli heterogenitást mutat. A legalacsonyabb diverzitás a nyílt vízben alakult ki, ahol az euplanktonikus elemek voltak jellemzőek. A növényzettel borított térségekben a metafitikus és tektonikus szervezetek domináltak. Kulcsszavak: növényállományok, ökológiai állapot, vízminőség, Rotatoria, Crustacea Bevezetés A korábbi vizsgálatok alapján a Kiskörei-tározóra a növényzet teijedése, a mocsarasodás, a bentonikus eutrofizálódás jellemző (Zsuga 1996, 1997). A zooplankton felmérések szerint a tározóban a tavaszi feltöltés után bizonyos idő múlva, a makrovegetáció szezonális változásával együtt térbeli és időbeli heterogenitás alakul ki (Zsuga-Bancsi 1995). 1996-ban a vegetáció periódus időszakában különböző növényállományokban és összehasonlításul nyíltvizes területeken végeztünk részletes fizikai, kémia és biológiai vizsgálatokat. A sulymos (SU), tündérfátylas (TF) és nyíltvizes (NYV) térségben felszíni (1) és fenék közeli (2) rétegből vettünk mintákat, a nádas (NÁD) és gyékényes (GYE) területen csak felszíni mintavétel volt. A súlyom és tündérfátyol esetében a növényállomány szélén (S) és közepén (K) is történtek felmérések. Eredmények és értékelésük Ökológiai vízminőség'. A vizsgálati adatok alapján (Zsuga 1996) az ökológiai vízminősítés kategóriáit (Dévai el al. 1992.) figyelembe véve összehasonlítottuk a különböző területek kémiai és biológiai állapotát. Halobitás szempontjából valamennyi területre az alacsony vezetőképesség és a gyengén változó sótartalom a jellemző. Nyáron a vegetációval fedett területeken erőteljesebb töményesedés figyelhető meg. A protonaktivitást figyelembe véve a makrovegetációval fedett részek semlegesek. a nyíltvizes terület, valamint egyes időszakokban a tündérfátylas víztér lúgos protonaktivitású volt. Aerobitás szempontjából az oldott oxigén és oxigén telítettségi értékek alapján tavasszal jó oxigénellátottság jellemző. Nyári időszakban a növényzettel borított területek fenék közeli régiójában kedvezőtlen oxigén viszonyok mérhetők. A mélységi rétegződés a sulymos állományban erőteljesebb, mint a tündérfátylaiban. Trofitás szempontjából a sulymos, nádas és gyékényes állományok oldott ortofoszfátban (3. ábra) gazdag és szervetlen kötésű nitrogénben (1. ábra) szegény vízterek. A tündérfátyollal borított, valamint a nyílt vizes terület növényi tápanyagban szegény, mind az oldott ortofoszfát, mind pedig a szervetlen kötésű nitrogén mennyisége ezt mutatja. Szaprobitás szempontjából a KOIsno, és a szerves kötésű nitrogén tartalom (2. ábra) alakulása szerint a valamennyi vizsgálati terület egységesen szerves táplálékban szegénynek minősíthető. Ugyanakkor a meglévő különbségek arra utalnak, hogy a (valószínűleg autochton) szaprobitás mértéke a nádas és gyékényes állományban a legnagyobb A BOIi adatok szerint itt a legintenzívebbek a heterotróf anyagcsere folyamatok, nyári időszakban tapasztalható nagyobb szervesanyag terhelés. Konstmktivitás szempontjából planktonikus autotrof anyagcsere típusú szervezetekben a makrovegetációval fedett területek szegények, a nyílt víztérben az a-klorofill tartalom (4. ábra) közepesen magas, kis mértékben változó. Zooplankton vizsgálatok: A Rotatoria szervezetek egyedszámában a növényzet kifejlődésével együtt alakulnak ki az eltérések az egyes vizsgált területek között. A súlyommal borított víztérben határozott horizontális és vertikális különbségek jellemzőek. A növényállomány közepén az abundancia nagyobb, itt a felszíni és fenékrégióban az egyedszámok egymáshoz viszonyított aránya változó. A növényállomány szélén a fenék közeli vizrétegben a Rotatoria plankton mennyisége szinte egész évben meghaladta a felszíni réteg kerekesféreg egyedszámát. A négy növényállományt összehasonlítva, a nádasban található a legkevesebb Rotatoria plankton. A nyíltvizes terület fajokban szegény, míg a legtöbb faj a mocsári társulásokban - nádas, gyékényes - található. A hínárállományok esetében a nyílt vízzel határos szélső területen a fajszám kevesebb, míg az állomány közepén a fajösszetétel változatosabb. A tündérfátylas, valamint a nyíltvizes területeken a domináns szervezetek általában az egyes időszakoknak megfelelő planktonikus fajok (Keratella cochlearis tecta, Polyarthra dolichoptera, Synchaeta oblonga, Trichocerca pusilla) voltak. A mocsári társulásokban (nádas, gyékényes), és a sulymos állomány közepén sok metafitikus, illetve tektonikus faj található, amelyek általában a hínárlevélzet felületén, vagy a növényzet szárán lévő élőbevonat algáit fogyasztják (Cephalodella, Colurella, Euchlanis, Lecane fajok). Ezek közül a leggyakoribbak és dominánsak a Lecane genus képviselői voltak A Cladocera szervezetek egyedszáma a nyíltvizes térségben kevés, a planktonikus fajok (Daphnia cucullata, Diaphanosoma sp. Leptodora