Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

328 Összefoglalás Az eredmények alapján megállapítható, hogy határozott különbség van a nyíltvizes, és a vegetációval fedett térségek ökológiai állapotában. A fajösszetétel alakulása azt mutatja, hogy a fenológiai ritmus, az éghajlati tényezők mellett a metafitikus szervezetek mennyiségi dinamikája kapcsolatban van a makrofita állományok szezonális fejlődésével is. A különböző víztereket összehasonlítva a legalacsonyabb diverzitás a nyílt vízben alakult ki. A fajösszetételben a domináns és szubdomináns Rotatoria és Cladocera szervezetek megoszlása, aránya azt is indikálja, hogy milyen mocsári és hínártársulás található az adott területen. A különböző fajokból álló növény-asszociációknak és szubasszociációknak nagy jelentőségük van a mozaikos fauna kifejlődésében és így a biodiverzitás fenntartásában is. Ezért a tározóban nem a vízinövényzet teljes irtását, visszaszorítását, kell megoldani, hanem terjedését tervszerű, megfelelően átgondolt állomány szabályozással célszerű végezni, amely nemcsak az adott terület hasznosítási céljait veszi figyelembe, hanem az ökológiai, természetvédelmi sajátosságokat, szempontokat is. Rotatoria fauna átlaeos diverzilása 5. ábra Cladocera fauna átlagos diverzitása kindtii) találhatók meg. s nincs mennyiségi különbség a felszíni és a fenék közeli réteg között. A makrofitával borított részeken a Cladocera abundancia nagyobb, s határozott vertikális megoszlás tapasztalható. A felszíni rétegben az egyedszám többszörös a fenék közeli réteghez viszonyítva. Ez a különbség különösen a sulymos állományban volt nagyon jellemző, s a horizontális viszonyokat tekintve az abundancia a növényfolt közepén volt nagyobb. Igen jól megfigyelhető, hogy ősszel, amikor már a növényzet pusztulni kezd, a levélzet teljes záródása fellazul, majd megszűnik, a korábbi nagy egyedszámbeli eltérések csökkennek. A nádasban a tavaszi időszak közepén, míg a gyékényesben nyár elején alakult ki a legnagyobb népesség. A legkevesebb faj a nyílt vízben található, míg fajokban leggazdagabb terület a sulymos állomány közepe volt. A fajszám mennyisége a nádasban a legállandóbb. A fajösszetétel vizsgálatok szerint a Cladocera csoport képviselői között legnagyobb arányban a tipikusan növényzethez kötődő (Sida crystallina), valamint ezeket a területeket kedvelő metafitikus szervezetek (Ceriodaphnia spp., Alona spp., Simocephalus vetulus, Peracantha truncata) fordultak elő. A különböző növényállományú területeket összehasonlítva a fajösszetétel eltérő. A sulymos területen a Ceriodaphnia fajok fordultak elő legnagyobb százalékban. Ezek közül domináns faj a Ceriodaphnia pulchella volt, amely elsősorban a tisztább kisvizek jellemző lakója, de előfordul nyíltvízben igazi plankton-tagként is. Szubdomináns elemként keverten találhatók meg a rögzültén élő Sida crystallina, Simocephalus vetulus, valamint a bevonaton mászkáló, legelésző életmódot folytató szervezetek (Alona spp.), illetve a tipikus metafitikus fajok (pl. Pleuroxus laevis). A tündérfátylasban a Sida crystallina a jellemző faj, amely a fejen található jellegzetes tapadószerve segítségével az úszólevelü, vagy alámerült hínár leveleire rögzül. A további szervezetek hasonlóak a sulymos állományban előfordult fajokkal. A mocsártársulásokban az uralkodó szervezetek a Ceriodaphnia genus képviselői, megtalálhatók az élőbevonat tagjai, valamint előfordulnak egyéb metafitikus, illetve kisebb arányban euplanktonikus elemek is. A nyílt vízben a Daphnia és Diaphanosoma fajok találhatók meg. A Copepoda szervezetek egyedszáma a vizsgált mintavételi helyek közül a tündérfátyol területén érte el a legnagyobb mennyiséget. A hínártársulások esetében az abundancia az állományok belsejében valamivel több volt. A Copepoda csoportnál nem alakult ki olyan határozott vertikális eloszlás, mint a Rotatoria és a Cladocera szervezetek esetében. A vizsgálat során mindössze négy faj került elő, melyek közül a Macrocyclops albidus, Megacyclops viridis a növényzet közötti víztereket kedveli, gyakran fogyasztja az élőbevonat szervezeteit is. A Mesocyclops leuckarti és a Thermocyclops crassus szintén a dús növényzetű helyeket kedveli, de gyakran előfordulnak a nyílt vízben is. Diverzitás és egyenletesség vizsgálatok'. A különböző térségek Rotatoria és Cladocera faunájának egyedszám és fajszám alakulása alapján diverzitás (Shannon 1949) és egyenletesség számításokat végeztünk. A Rotatoria diverzitás (5.ábra) és egyenletesség alakulása alapján a vizsgált térségek közül a mocsártársulások (nádas, gyékényes) Rotatoria planktonja a leggazdagabb. A hínártársulások közül a sulymosban valamivel változatosabb a fajösszetétel, mint a tündérfátylasban, s mindkét állományban a felszín közeli vízrétegben volt nagyobb a diverzitás és egyenletesség. A nyíltvizes térségben a diverzitás alacsony, s vertikális különbség nem voltjellemző. A Cladocera fauna diverzitása (6. ábra) és egyenletessége nyár elején a tündérfátylasban, valamint a nyíltvizes területen volt a legkisebb. A különböző növényállományokban nyár végére alakult ki egy változatos, nagy diverzitású, egyenletes fajeloszlású Cladocera közösség. A legváltozatosabb fajösszetétel a nádas társulásra jellemző. A súlyom és tündérfátyol esetében az állomány közepén nagyobb a diverzitás, s különbség van a felszíni és fenék közeli réteg között is. A nyíltvizes térségek Cladocera faunája egysíkúbb. Chemical and biological state of areas covered with macrophytes Zsuga, K. - Bancsi, I. - Végvári, P. Abstract: There were done physical, chemical and biological investigations in the open water and areas covered with macrophytes ofthe Kisköre reservoir in 1996. The ecological water qualities of different areas were various considering the halobity, aerobity, trophity, saprobity and constructivity. The quantitative and qualitative composition of zooplankton are associated with seasonal development of macrophytes in addition to the phenological rhythm and climatic influenses as it could be known according to results. The quantitative and qualitative changes of zooplankton were more dynamic in time in hydahyton than in helophyton. As the different areas were compared the lowest diversity was observed in the open water in which euplanctonic elements are characteristic. Areas covered with macrophytes were dominated by metaphytic and tectonic organisms Key words: ecological state, water quality, zooplankton, macrophytes, diversity 6. ábra Irodalom Dévai, Gy., Dévai. /., Felfoldy, L„ Wittner, I. 1992: A vízminőség fogalomrendszerének egy átfogó koncepciója. Acta Biol. Debr. Suppl. Oecol. Hung.. 4: 49-185. Debrecen. Shannon, C.E. 1949: The mathematical theory of communication.University oflllimois Press, Urbana. 10-117. Zsuga, K. (szerk). 1996: Növényzet közötti vízterek vizsgálata a Kisköreitározóban. Zárójelentés. 1-90. Szolnok. Zsuga, K. 1997: Különböző növényállományok közötti vízterek vizsgálata a Kiskörei-tározóban. Hidrológiai Közlöny. 1-2: 59-60. Zsuga, K.-Bancsi, I. 1995: Biodiverzitás alakulása a Kiskörei-tározóban. In: Bíró, P. (szerk.): Biomonitorozás és biodiverzitás. XXXVII. Hidrobiológus Napok. Tihany. 71-74.