Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

1. szám - Bonta Imre: Századunk nagy árvizei meteorológus szemmel

33 Századunk nagy árvizei meteorológus szemmel Bonta Imre Országos Meteorológiai Szolgálat 1024. Budapest, Kitaibel Pál u. 1. Kivonat Hazánk árvízi veszélyeztetettsége Európában egyedül 1 lollandiához mérhető Különösen nagy az árvíz veszélyeztetettség a Felső Tiszán és a Körösökön, ahol 24-36 órán belül akár löbb métert emelkedhet a folyók vízszintje A Dunán és a Tisza középső és alsó szakaszán kialakuló árhullámokhoz az árhullámot kiváltó időjárási helyzeteknek több napon keresztül való halmozódása, illetve ismétlődése szükséges A kisebb vízgyűjtő területeken, mint pl. a Rába, a Bodrog, a Körösök, vagv a Felső-Tisza vízgyűjtőjén ugyanakkor már egy nagy csapadékot adó mezo-léptékű rendszer is okozhat árhullámot, amclvnek a fennmaradása gyakran csak 12-24 óra. A kisebb folyókon, illetve a patakokon már a néhány óráig tartó loká­lis, heves csapadék tevékenység is kiválthat árhullámot. A tanulmány vázlatosan bemutatja az elmúlt 160 év néhány ne­vezetesebb hazai árvizének meteorológiai feltételeit, az árhullámok kialakulásának szinoptikus feltételeit, majd részlete­sebben is foglalkozik az. 1995. decemberi Felső Tiszán és a Körösökön keletkezett árhullám csapadék-viszonyaival Kulcsszavak: csapadék, árvíz, meteorológia, hidrológia 1. Magyarország árvízi veszélyeztetettsége Magyarország területének 23 %-a árvizek által dönt­hető térség. Ez 700 települést, 2,5 millió embert érint. Ezen a területen található a megművelhető terület egyhar­mada, 2400 Ft milliárd nemzeti vagyon, a vasutak 23 %­a, és több, mint 2000 ipari üzem. Hazánk árvízi veszé­lyeztetettsége ennek következtében Európában egyedül Hollandiához mérhető. Különösen nagy az árvíz veszé­lyeztetettség a Felső Tiszán és a Körösökön, ahol 24-36 órán belül akár több métert emelkedhet a folyók víz­szintje. 2. Az árhullámok csoportosítása Az árhullámokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy azo­kat hóolvadás, nagy csapadék, vagy mindkettő okozta. Megkülönböztethetünk jeges és jégmentes árvizeket. Az árhullámok jellegét döntően meghatározza az is, hogy a­zok milyen nagyságú vízgyűjtőn keletkeznek. A Dunán és a Tisza középső és alsó szakaszán kialakuló árhullámok­hoz az árhullámot kiváltó időjárási helyzeteknek több na­pon keresztül való halmozódása illetve ismétlődése szük­séges A kisebb vízgyűjtő területeken, mint pl. a Rába, a Bodrog, a Körösök, vagy a Felső-Tisza vízgyűjtőjén már egy nagy csapadékot adó mezo-léptékű rendszer is okoz­hat árhullámot, amelynek a fennmaradása gyakran csak 12-24 óra. A kisebb folyókon, mint például a Zagyván, illetve a patakokon már a néhány óráig tartó lokális, he­ves csapadéktevékenység is kiválthat árhullámot. 3. Az elmúlt 160 év nevezetesebb árvizei Az 1838 évi dunai jeges árvíz Pesten 1029 cm magas­sággal tetőzött, azóta sem figyeltek meg ekkora vízállást a fővárosban. Az árvíz következtében 3178 ház dőlt ösz­sze, 153 ember halt meg Az árvíz meteorológiai feltéte­leiről viszonylag keveset tudunk. Az biztos, hogy a hir­telen bekövetkezett erős melegedés, és a tél folyamán fel­halmozódott a nagy mennyiségű hónak jelentős szerepe volt az árhullám kialakulásában Az 1879 évi szegedi árvíz kb 150 emberéletet köve­telt, a város 6350 háza közül kereken 6000 dőlt romba, 60 000 ember vált hajléktalanná, a város egyes részeit hónapokig 3-4 m mély víz bontotta. Az árvíz kialakulá­sában szerepet játszott, hogy novemberben és december­ben a Kárpátokban nagy mennyiségű hó halmozódott fel, majd februárban, márciusban a sokévi átlagnál jóval eny­hébb, csapadékos időjárás következett. A hosszan tartó árhullám átáztatta a töltéseket, ami március 5-én Szeged fölött a fö védelmi vonal, 12-én pedig a várost még átme­netileg védő vasúti töltés átszakadásához vezetett. A fo­kozódó árvízhelyzet miatt a tragédia bekövetkezte előtt egy héttel a város vezetői a képviselőháztól kértek segít­séget, de az, sürgősebbnek ítélt ügyek tárgyalása miatt a kérést elnapolta Ezek után következett be a tragédia. Időben nagyot ugorva az 1954. évi dunai árvízről kell megemlékeznünk, amely a nagy szigetközi elöntéseket o­kozta. Az árhullám a fővárosban 805 cm-rel tetőzött. Az árvíz meteorológiai feltételeiről Kallós (1955) írt esetta­nulmányt. Az okok között elsősorban a mediterrán ciklo­nok halmozódását emeli ki. Az 1965. évi dunai árvíz mind magasság, mind tartós­ság tekintetében meghaladta az addigi legnagyobb nyári dunai árhullámot, az 1954. évit. Meteorológiai okairól A­dámy (1965) írt tanulmányt Véleménye szerint az árvíz kialakulásában szerepet játszott az igen enyhe, csapadé­kos január, amelynek következtében a hegyekben nagy mennyiségű hó halmozódott fel. Abban az évben az ápri­listól júniusig terjedő időszakot a ciklonális időjárási hely­zetek túlsúlya jellemezte, elsősorban a mediterrán ciklo­nok voltak aktívak. A nagy nyári árhullám közvetlen ki­váltó oka egy stacioner időjárási front volt, amely napo­kig az Alpok felett húzódott. A front hatására München térségében például 77 mm csapadék hullott 24 óra alatt. Az 1970. évi nagy tiszai árvíz meteorológiai feltételei­ről Bodolainé-Body (1971) irt összefoglalót. Az okok között említik mindenek előtt az erősen csapadékos téli és tavaszi időjárást. Ezt az időszakot a regionális és a me­diterrán ciklonok túlsúlya jellemezte. Ennek következ­tében a májusi, júniusi heves árhullámok magas alap­szintről indultak Az árhullám közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a Cseh-medence felett lévő ciklon meleg szek­torában a Kárpát-medence fölé igen nedves, labilis ré­tegződésű levegő áramlott, amelyben intenzív instabilitási vonalak alakultak ki. Ennek mentén heves zivatarok vo-

Next

/
Thumbnails
Contents