Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

300 Jég alatti algavizsgálatok a Soroksári-Dunán Barreto Sára, Ács Éva, Kiss Keve Tihamér, Makk Judit ELTE Mikrobiológia Tanszék, MTA Magyar Dunakutató Állomás, 1088. Budapest, Múzeum krt. 4/a 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. Kivonat: 1997 januárjában algavizsgálatokat végeztünk ajéggel fedett Soroksári-Dunaágban. Vizsgáltuk a nádas bevonatának verti­kális rétegzettségét, valamint a fitoplankton összetételét, egyedszámát és klorofill-a koncentrációját. Kovaalgák tekintetében a bevonat fajgazdag volt. 86 diatóma taxont azonosítottunk. A fitoplankton klorofill-a koncentrációja alapján a Soroksári­Duna vízminősége ekkor eutrofikus volt, s a bőséges tápanyagkínálat, valamint a nagy átlátszóság miatt az alacsony vízhő­mérséklet ellenére nagy egyedszámú fitoplankton és perifiton közösséget találtunk. Kulcsszavak fitoplankton mennyisége és összetétele, perifiton mélységi tagozódása, klorofill-a koncentráció, biomassza Bevezetés A Soroksági-Dunaág a főváros közelsége miatt kedvelt pihenési, üdü­lési régió, emellett döntő szerepe van a térség mezőgazdasági és ipari használatú vízmennyiségének biztosításában, valamint a belvizek elveze­tésében és Budapest tisztított szennyvizei 50 %-ának befogadásában (Gráczer 1995). Az ág algológiai vizsgálatai a húszas évekre nyúlnak vissza. Először Cholnoky (1922) vizsgálta a Soroksári-Duna kovamosza­tait. Halász (1936, 1937) 1934-35-ben az ág 9 km-es szakaszán, 10 kü­lönböző helyről összesen 57 gyűjtést végzett. Vizsgálta a pszammont, epi­litont, nádbevonatot és a planktont. Vizsgalatai során összesen 223 taxont azonosított, melyből 141 kovaalga volt. Palik (1961) a Soroksári-Duna­ág betonépítményeinek algavegetációját tanulmányozta. Fitoplankton vizsgálatokat a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság, majd a Környe­zetvédelmi Felügyelőség végez az ágban, több, mint 20 éve, kéthetenkénti gyakoriságú mintavételek során. Kiss 1981 és 1988 között vizsgálta az ág fitoplanktonját kéthetenkénti gyakorisággal (Kiss és Genkal 1993, Bothár és Kiss 1984). 1996 novemberében kezdtük el az ágban a nádbevonat mélységi tago­zódásának vizsgálatát, kiegészítve azt fitoplankton és vízkémiai vizsgála­tokkal is. Jelen cikkünkben a téli mintavétel algológiai eredményéről szá­molunk be. Anyag és módszer Vizsgálati hely: A Soroksári-Duna a magyar Duna­szakasz második legnagyobb mellékága. Vízgyűjtő terü­lete 1800 km 2, túlnyomóan síkvidéki jellegű, vízfelülete 14 km 2, hossza 58 km, vízszintjének esése 10-30 cm, á­ramlási sebessége 0,1 m s" 1, gyakorlatilag tehát állóvíz­nek tekinthető. A főágból származó lebegőanyag itt többnyire kiülepszik, a víz átlátszósága nagy, gyakran fenékig átlátszó. A víztömeg kicserélődése az öntözési i­dényben 1,5-2,5 hét, azon kívül 3-5 hét. A mellékág a Duna vízállásától függetlenül szabályozott vízszintű, al­só és felső végénél zsilipekkel lezárt. A vízutánpótlás a Duna főágából a Kvassay zsilipen át történik. A vízbe­táplálás folyamatos, mennyisége maximum 50 m 3 s 1 (Gráczer 1995). Mintavételi pontunk az ág középső sza­kaszán Taksony és Dunaharaszti határában a 39 fkm-nél volt, ahol kiteijedt nádasok szegélyezik a partot. Módszerek: A gyűjtést 1997 január 23-án végeztük, amikor az ágat 15 cm vastag jég borította, így a mintá­kat jég alól vettük, léket vágva abba. A fitoplankton vizsgálatokhoz felszín-közeiből merítettük a mintát, a perifiton vizsgálatokhoz a mederfenéken és a vízfelszí­nen átvágott nád szárát gyűjtöttük be 5-szörös ismétlés­ben. A nádszárat 5-5 cm-es darabokra vágtuk, majd a rajtuk lévő bevonatot ismert térfogatú vízbe mostuk. Mindegyik mintából 50 ml-t kivettünk klorofill tartalom meghatározása céljából, a maradékból pedig fordított mikroszkóppal, Utermöhl (1958) módszerével, Lund és munkatársai (1958) statisztikai előírásainak megfelelő­en számoltuk az algákat. Ezután a mintákból H 20 2-os roncsolás után tartós preparátumokat készítettünk és a kovamoszatokat abból határoztuk, annyi sejtet határozva meg, amennyit a fordított mikroszkópos feldolgozás so­rán 400 egyedből találtunk. A biomasszát Németh és Vö­rös (1986), a klorofill koncentrációt Felföldy (1987) út­mutatásai szerint mértük. A nádfelület mikrobaközösségeinek felszíni tanulmá­nyozását kémiai minta-előkészítés után scanning elekt­ronmikroszkópos (SEM) vizsgálattal végeztük. A nád szárát 0,5 cm 3-es kockákra vágtuk, és 5 %-os glutáral­dehid oldatot használtunk rögzítéshez 3 órán keresztül. Foszfát-pufferes mosás után a víztelenítés aceton hígítá­si sorozatban történt (20 %, 30 %, 50 %, 70 %, 90 %-os oldatban egyszer, 100 %-os oldatban kétszer, 10-15 per­cig). A minták kritikus ponton történő szárításához fo­lyékony C0 2-t használtunk az amylacetátos átitatást kö­vetően. A kiszárított mintákat a SEM vizsgálat előtt a­rannyal gőzöltük. Eredmények és értékelésük A fitoplankton egyedszáma 11680 ind. ml 1 volt. En­nek 67 %-át a Centrales fajok alkották, melyek közül a Stephanodiscus hantzschii, S. invisitatus és S. minutulus volt a leggyakoribb. A Pennales fajok egyedszáma meg­haladta az 1000 ind. ml" 1 értéket, ezeken kívül még a Chroomonas acuta (Cryptophyta), Chlamydomonas re­inhardtii, Chlorogonium intermedium és egy Chlorella faj (mindhárom Chlorophyta) ért el jelentős számot. A Soroksári-Dunában a fitoplankton egyedszáma a Duna téli algaszámához (a mintavétel napján Gödnél a főágban az egyedszám 1110 ind. ml" 1 volt) képest kiug­róan nagy volt. Ennek elsősorban az az oka, hogy a So­roksári-Duna növényi tápanyag kínálata bőséges, lebe­gőanyag tartalma kicsi, átlátszósága nagy, emiatt né­hány hidegtűrő algafaj jelentős tömegben szaporodhat el. Korábban téli mintákban hasonló nagy algatömeget találtak itt Dunaharasztinál, illetve gödi és bajai mellék­ágakban is (Kiss és Genkal 1993, Schmidt, megjelenés alatt). A klorofill-a koncentráció értéke 39,2 pg I 1 volt, ami eutrofikus vízminőségre utal. A fitoplankton fajösszetétele a főbb rendszertani cso­portok tekintetében a következőképpen alakult: Eugen­lophyta 1, Chrysophyceae 9, Bacillariophyceae 18, Cry­ptophyta 4, Chlorophyta 9. A jégborítottság és a hideg vízhőmérséklet ellenére meglepően nagy egyedszámú (maximálisan 1,47.10 6

Next

/
Thumbnails
Contents