Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Veress Márton: A Vas megyei Bükfürdő édesvízi mészkő kiválásformáinak morfogenetikai csoportosítása

214 A Vas megyei Bükfürdő édesvízi mészkő kiválásformáinak morfogenetikai csoportosítása Veress Márton Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Természetföldrajzi Tanszék 9701. Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. Kivonat A tanulmány a Vas megyei Bükliirdö vízéből keletkező mészkiválásokkal létrehozott formák morfogenetikai csoportosítását mutatja be* A megfigyelések tapasztalatai alapján megállapítja, hogy a különböző kiválásos formák eltérő környezetben alakulnak ki. Ott, ahol a vízmélység kicsi, az áramló vízből különböző medenceformák alakulnak ki. Ott ahol a vízmélység nagyobb, fodrok és kúpok képződnek. E formák alaktani jellemzői attól is függnek, hogy a képződési felület milyen helyzetű. Ahol a vízáramlás hosszabb-rövidebb ideig szünetel, a függőleges felületeken gallérok képződnek. Kulcsszavak: vízföldtan, mészkő, kiválás formák. 1. Bevezetés A büki fürdő vízében jelentős az oldott mészanyag tartalom. A fiirdő-medencéket tápláló kutak közül az I. kút vízében (Megyeri M. 1996) 200, a III. kút vízében (Puskás M.-Szakács L. 1996) 360 mg/l a Ca^ mennyisége. Jelentős a Mg*' mennyisége is (az I. kút vízében 74 mg/l, a III. kút vízében 99 mg/l). A felszínre jutó víznek, miután a nyomás alól felszabadul, elveszíti az oldott C0

2 egy részét, ezért elsősorban a mészanyag tartalma csapódik ki. Ez különösen magas vízhőmérséklet esetén jelentős, miután az ilyen víz kevesebb C0

2-t képes magában tartani. (A C0

2 eltávozása miatt csökken az egyensúlyi C0

2 mennyisége, ami maga után vonja az oldatban tartható mészanyag mennyiségének csökkenését). A kivált anyag, amely a mészkövön kívül más anyagokat is tartalmaz (Balog A. 1982), a fiirdőmedencékben a különböző helyzetű felületeken halmozódik fel. A karsztvizek oldott anyagának kicsapódása során édesvízi mészkövek képződnek. Ezeknek a különböző szerzők (Vadász E. 1955, Scheuer Gy.-Schweitzer F. 1983) számos változatát különítik el (pl. különböző típusú cseppkövek, mésztufa, tavikréta, forrás mészkő, borsókő stb.). A különböző édesvízi mészkövek képződési környezetét is többféleképpen csoportosítják. Scheuer Gy.-Schweitzer F. (1983) hasadékkitöltéseket és -bevonatokat, barlangi karbonát-szedimenteket, forrás lerakódásokat, állóvízi és folyóvízi környezetet különböztet meg. Fügedi U. -Nádor A.-Sásdi L. (1990) bánya-vágatban (ahol a víz 32-34° C-os és nem is karsztos eredetű) csepegő vizes, aeroszolos, stagnáló vizes, szivárgó vizes és áramló vizes képződési környezetet különít el. Az áramló vizes kiválási formák (travertinó) kialakulásának korai értelmezését Cholnoky J. (1940) adta meg. A melegvízből keletkező formák átfogó morfogenetikai csoportosítását a Budai-hegység barlangjainak képződményeinél Kraus S. (1990), míg a recski bánya képződményeinél Fügedi U.-Nádor Á.-Sásdi L.(1990) végezte el. A fenti szerzők által bemutatott formák között számos a büki fürdőmedencékben is előfordul (Veress M. 1997), de fellelhetők olyanok is, amelyek csak itt jellemzőek. A fürdőmedencék kiválásos képződményeinek vizsgálata nemcsak a fürdő vízében lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok megismeréséhez szolgáltathat adatokat, hanem tanulmányozásukkal a karszt-területek kiválásos formáinak kialakulása is jobban megérthető. Ehhez a kulcsot az adja, hogy a fürdőben adott, kiválással létrejött formához, hozzárendelhető a képződési környezet. Az anyagkiválás valószínűleg több, kellően még nem ismert szakaszban megy végbe. A kicsapódás eredményeként feltehetően a képződési környezettől függően eltérő szilárdságú és talán eltérő kristályosodottságú anyag keletkezik. Ez utóbbi diagenizálódik vízvesztéssel és részleges, vagy teljes kristályosodással és átkristályosodással. A kivált mészanyag mennyisége és a fürdőmedencékben felhalmozódott mészanyag mennyisége nem feltétlenül egyezik meg. Ugyanis a kivált laza anyag egy része a vízáramlás, illetve a tisztítás során eltávozhat, így a kiválás során keletkezett formák térfogata csak részben mutathatja a kiválás intenzitását. A fürdőben a kivált mészanyag kifejlődését tekintve gömbös, illetve lemezes. Gömbös kiválások foltos elterjedésben, főleg függőleges falfelületeken (a vízbelépési helyeknél, továbbá a 7. medence oldalfalának alsó részénél), valamint a lemezes kiválásokkal létrehozott mélyedésekben fordulnak elő. Elsősorban - de nem kizárólagosan - ott képződnek-, ahol a szétfreccsenő víz valamilyen felületnek ütközik. A gömbös kiválások előfordulnak szabadon is (lásd pl. 6. kép), nem az aljzathoz nőve. A III. kút elvezető árkának pereménél változatos méretű, megnyúlt (hosszabbik tengelyük az 1 cm-t is meghaladhatja), kavicshoz hasonló gömbös képződmények hevernek az aljzaton. A lemezes szerkezetet különböző színű, néhány mm-es vastagságú, egymástól elkülönülő kiválási lemezek adják. A lemezes szerkezet a kiválás ritmicitására utal. A különböző helyeken a lemezek vastagsága, színe és kristályosodottsága eltérő lehet. Ugyanazon a helyen a külső, fiatalabb lemezek vastagsága helyileg egyre nagyobb ott, ahol a kiválási felületen valamilyen forma fejlődött ki. A lemezes kiválás lehet tagolatlan felszínű vagy tagolt felszínű. Utóbbi felszíntípuson különböző formák különíthetők el. Alább ezek morfológiai csoportosításával, és az egyes formák kialakulásában meghatározó képződési környezettel foglalkozunk.