Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Hankó Zoltán: A folyó-gazdálkodás fejlesztése a Duna Budapesttől délre eső, magyarországi szakaszán

176 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1998. 78. É'v'F. 2. SZ. 4. Akadályok a folyó-gazdálkodás racionális fejlődése útjában Sajnos a GNV ügye kulcs-szimbólummá vált az 1989-90. évi magyarországi rendszer-váltás kapcsán és a szakmai racionalitás felett eluralkodott a politikai irracionalitás, aminek megnyilvánulásaként a Magyar Országgyűlés az 1992. évi XL. törvénnyel a GNV (1977ben aláírt) államközi szerződését is megszüntette (egyoldalúan). (Cseh-) Szlovákia egyoldalú ellenlépésként megépítette a dunakiliti vízlépcső feladatait helyettesítő dunacsúni vízlépcsőt (az ú.n. "C" variánst) s 1992. október 24-én üzembe is helyezte a bősi vízerőművel együtt. (Újabb vízlépcső, ami a hordalékmozgást, a meder degradációját és a hullámtér aggradációját befolyásolja). A Magyar Országgyűlés határozataiból kiindulva a közlekedési-, hírközlési- és vízügyi miniszter 1991. évi levelében a nyugat-európai ipari és kereskedelmi kamarák Rajna-Rhone-Duna Szövetségéhez fordult azzal a kéréssel, hogy legyenek segítségére olyan, megvalósítható javaslatok kidolgozásával, amelyek segítségével - vízlépcsők építése nélkül - a magyarországi Duna-szakasz környezeti állapota és hajózhatósága fejleszthető. A holland kormány vállalta egy megvalósíthatósági tanulmány-sorozat elkészítésének költségeit, és szakmai segítséget is nyújtott két holland cég, a Delft Hydraulics és a Frederic R. Harris B. V. közreműködését biztosítva a VITUKI Rt. és a VITUKI Consult Rt. és közreműködőik számára. A Budapesttől délre eső magyarországi Duna-szakasz fejlesztési elképzelései e megvalósíthatósági tanulmány eredményei alapján foglalhatók össze. Nota bene! Szlovákia és Magyarország 1993-ban a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult a GNV kapcsán kialakult vita eldöntését kérve. Magyarország ugyanis - ökológiai szükség-állapotra hivatkozással - az "eredeti" állapot visszaállítását tartotta volna kívánatosnak, míg Szlovákia az Államközi Szerződés betartását szorgalmazta. A Bíróság szerint mindkét Fél - jogellenes lépéseivel - hozzájárult a vita kialakulásához, ezért arra kötelezte a Feleket, hogy jóhiszemű tárgyalások során - kiindulva a jelen helyzetből (hogy a bősi vízerőmű a dunacsúni vízlépcső segítségével működésben áll) - állapodjanak meg azon módozatokban, amelyeket jónak tartanak annak érdekében, hogy az Államközi Szerződés céljai realizálódjanak. " Vízlépcsőellenes" szemlélet vezette a magyar kormányt akkor, amikor a Budapesttől délre eső magyar Duna-szakasz fejlesztésére vonatkozó álláspontját kialakította (a környezet megóvásának és a hajózhatóság fejlesztésének folyószabályozási módszerekkel való elérésével, de vízlépcsők építése nélkül).. 5. A Budapesttől délre eső, magyarországi Dunaszakasz és fejlesztésének céljai E Duna-szakasz a főváros határától (1640 fkm) a déli országhatárig (1433 fkm) teijed, és a főmeder hossza 207 km. A főmeder két partját kb. 120 km össz-hosszúságú mellékág-rendszer kíséri. A környezet és a hajózhatóság fejlesztését célzó tanulmány elősbb felmérte és értékelte a jelen helyzetet, figyelembe véve a folyamatban lévő és a megvalósítandó fejlesztési elképzeléseket. Ezután - a felkérés szerint - körvonalazta az elérendő célokat, az elérésükhöz elvégzendő vizsgálatok kereteit. A módszertani vizsgálódások nyomán meghatározta a reményt keltő megoldást, majd ennek ellenőrzése után összefoglalta a vizsgálatok eredményeit. A jelen helyzet jellemzéseként megállapította: - A Budapest alatti Duna-szakasz medre degradálódott-erodálódott, részben a meanderező folyókanyarulatok átvágása és a folyó szabályozása következtében, de ehhez a folyamathoz jelentékenyen hozzájárult az építőipari célú kavicsbányászat is. A meder-erózió mértéke évenként centiméter nagyságrendű. Ez az idő során halmozódva a kis és közepes vízhozamokhoz tartozó vízfelszín magassági helyzetét az elmúlt közel egy évszázad alatt majdnem 2 m-rel csökkentette (Dunaújváros és Dombori környékén, a szakasz felső negyede táján, míg az alsó végéhez közeli Baján ez kb. 1,5 m). E vízszinsüllyedés a mindennemű vízkivétel (beleértve a paksi atomerőmű hűtővíz-kivételét is) kockázatát növeli; az előrejelzések szerint - 20 év alatt: 2015-ig - Paksnéá 0,02 %-ról 2,5 %-ra, Százhalombattánál 4 %-ról 20 %-ra, a mohácsi ipari vízkivételnél 50 %-ra. - A folyó szabályozása jelentősen javította a zajló jég zavartalan levezethetőségének feltételeit, de sajnos még mindig vannak a jég megállása szempontjából veszélyesnek minősíthető, gázlós helyek (különösen a Paks alatti szakaszon). - Minthogy a mellékágak nagy része - legalább is részben - el van zárva a főágtól (döntően a jégdugó keletkezési kockázatának csökkentése, a vízhozamnak a főmederbe való koncentrálása érdekében), ezért szerény a mellékágakon átfolyó vízhozam, jelentékeny a feliszapolódás, vízminőségük gyenge. Ez veszélyezteti a természeti értékeket, a parti szűrésű vízkitermelés lehetőségeit (mind mennyiségi, mind minőségi korlátai miatt) és rontja az üdülés és a halgazdálkodás feltételeit. - A kis- és közepes vízhozamokhoz tartozó vízszínek süllyedése mérsékli a hullámtér (a szigetek) és a mentett ártér talajvízének ellátását (pótlását). Ez a növényzet vízellátottságának romlását okozza, amit pl. az ártéri erdők hozadék-csökkenése is jelez. - A Budapest alatti Duna-szakaszon mindazok a gázlók, amelyek a zajló jég megállása, jégdugó kialakulása szempontjából veszélyesek, hajózás szempontjából is szűk keresztmetszetet jelentenek. A csúcsgázló az Ercsi szikla-küszöb, ahol a gázló mélység csak 1,5 m (a tervezett fejlesztésekkel sem érhető el több, mint 1,9 m). Ez a körülmény azért figyelemre méltó, mert várható, hogy a vízi szállítás iránti igény növekedni fog, amit a DunaMajna hajózható csatorna megnyitása és a keleti kereskedelem megerősödése is indukál. A felkérés szerint a cél a környezeti állapot javítása és az UN-ECE-CEMT VI/c. hajóosztály hajózási feltételeinek megteremtése. A környezet rehabilitációja-revitalizációja érdekében döntően két cél jelölhető meg: a mellékágak "életre keltése", és a kis vízhozamok felszíngörbéjének stabilizálása (ha lehet, emelése). Ez utóbbi a jég levezethetősége és a hajózás feltételeinek javítása érdekében is előnyős. Ebből látszik, hogy az ésszerűen megfogalmazott természeti-környezeti célok és a vízgazdálkodás céljai nem ellentmondóak. A hajózási fettételek olyan viziút stabilizálását igénylik, melynek szélessége 100-120 m (egy-nyomú hajózás, mint kivételes eset) ill. 180 m (kétnyomú hajózás, általánosan ez a kívánatos); a gázlómélység 2,7-3,2 m, ami 25-30 dm merülésű úszóművek részére elegendő; a víziút görbületi sugara legalább 1000, de inkább 1500 m.