Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Hankó Zoltán: Hajózható vízfolyások kisvízi szabályozásáról

167 Hajózható vízfolyások kisvízi szabályozásáról Hankó Zoltán Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Részvénytársaság 1095. Budapest, Kvassay Jenő út 1. Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés A tanulmány számítási módszert mutat be a kisvízi meder keresztszelvény-alakjának, hossz-szelvényének és helyszínrajzi alakulásának meghatározására hajózható, alluviális vízfolyásokon. Alapvető szempont a morfológiai és a hidraulikai jellemzők kompatibilitása, figyelembe véve a tervezett vízi út keresztmetszeti méreteit. Az eljárás jelzi, hogy mely vízi út méretek nem mondanak ellen a kisvízi folyómeder morfológiai és hidraulikai jellemzői közötti kompatibilitásnak. Folyószabályozás, vizi út, folyómeder, morfológiai és hidraulikai kompatibilitás. helyszínrajzi alakulása és hossz-szelvénye között. Vizsgálataik szerint a keresztszelvény alakja a helyi adottságok függvénye. A magyarországi alluviális vízfolyások keresztszelvényeinek alakja Csorna (VITUKI, 1975) és Laczay (1982) szerint jól jellemezhető egy egyszerű hatványfüggvénnyel. Az íveket és az elleniveket összekapcsoló inflexiós szelvény alakját leíró (szimmetrikus) függvény z = a,y

i (l/a) míg az ív tetőpontján lévő szelvény (asszimmetrikus) alakja: z = (1/b) ahol az a, és az at együtthatók a peremfeltételekből határozhatók meg, míg az i és a t hatványkitevők a folyó (szakasz) -ra jellemző értékek: 3,5 < / < 14 és (1,5) - 2,0 </< 2,5 - 3,3 Mint látható az inflexiós szelvény alakját jellemző függvény hatványkitevője igen széles tartományban változik (érdekes módon a magyar Dunán jellemzően: i = 6; állandó) míg a tetőponti szelvény esetében a tartomány sokkal szűkebb (a Duna esetében jellemzőként elfogadható: t = 2,5; állandó). Fentiekhez hozzárendelve a vízi út keresztmetszeti jellemzőit: w[m] a vízi út szélességét, D[m] a vízi út mélységét, akkor a keresztszelvény jellemzői: h,[m] a keresztszelvény legnagyobb mélysége az inflexiós és a tetőponti szelvényben, valamint b;[m] és bt[m] a víztükör szélessége a megfelelő szelvényekben is meghatározhatók. A keresztény Magyar Királyság már létrejöttekor, a második évezred kezdetekor foglalkozott a folyók szabályozásával a Kárpát medencében. Ennek során védműveket is épített az életét és egyéb értékeit egyaránt veszélyeztető árvízi elöntések ellen. A XIII. század óta írásos bizonyítékok is tanúsítják, hogy a társadalom intézményesen kívánta csökkenteni az árvízi elöntések kockázatát. Évszázadokon keresztül azonban csak mozaikos, elszórt próbálkozások jellemezték ezt a tevékenységet, mert a szervezett, átfogó ármentesítési, árvédekezési munkához hiányoztak a gazdasági alapok. A XVII. század végén bevezetett, merkantilista gazdaságpolitika azután megteremtette azt a gazdasági potenciált, ami a társadalmi igény kielégítését lehetővé tette. Az ármentesítés és folyószabályozás műszaki alapjait (adatgyűjtés, térképezés, gazdasági és műszaki tervezés) sikerült a XVIII. század második felében és a XIX. század első felében lerakni. Gróf Széchenyi István is a XIX. század első felében fogalmazta meg az ország gazdasági fejlesztésének főbb irányait és feladatait. Ezek között a vízgazdálkodás (ezt ma integrált vízgazdálkodásnak neveznénk) előkelő helyen szerepelt. Legfontosabbnak tartotta az ármentesítést (a folyók nagyvízi szabályozását), valamint a folyók közép- és kisvízi szabályozását. Az országos programot 1846. augusztus 27-én Tiszadobon indította meg, királyi biztosként. Az elmúlt másfél évszázad alatt a magyarországi, alluviális folyók nagy- és középvízi szabályozása túlnyomórészt elkészült (ha nem is állíthatjuk, hogy nincs mit javítani, fejleszteni), de a kisvízi szabályozás sok helyütt újra értékelésre szorul. Az itt bemutatandó méretezési eljárás kísérletet tesz a kisvízi folyómeder morfológiai és hidraulikai jellemzőinek a kívánt víziút-méretekkel való kombinálásával számítási módszert adni a hajózható kisvízi meder keresztés hossz-szelvényének, valamint helyszínrajzi kialakításának meghatározására. 2. Morfológiai szempontok A XIX. század utolsó negyedében Fargue és Girardon - híres francia vízimérnökök - fogalmazták meg azokat a szabályokat, amelyeket felismertek a saját allúviumukban meanderező folyókkal (folyók szabályozásával) kapcsolatban, (idézi Németh, 1954). Felismerték, hogy szoros kölcsönhatás uralkodik az alluviális folyók 2.1. Keresztszelvény jellemzők az inflexiós szelvényben Az (l/a) összefüggésből következik, hogy a legnagyobb vízmélység h=a —I (2/a) K2 és w\ h

t-D=a \ 2 tehát a víztükör szélessége: W NI n K-D. (2/b) (3)