Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Hajós Béla: A Rajna és szabályozása

1 LAJ( )SB A Rajna ás s/abáluvása 145 A Rajna medrének eróziós folyamatában további változásokat a folyó csatornázása okozott. A 2 e részben ismertetett kiépítésnek megfelelően kezdetben minden alvízcsatorna visszatorkollásánál, vagyis a mindenkori tizembe helyezett vízlépcső után erős erózió lépett fel, mivel a csatornázott szakaszon nincs hordalékfelvétel. Az erodált szakasz 1940-ig Breisachtól Rhincwig ért el, tehát kb. 30 km-t vándorolt lefelé, vagyis évente mintegy 400 métert. A csatornázás miatt ez később úgy jelentkezett, hogy minden vízlépcső üzembe helyezése után az erózió a duzzasztási hosszal tovább ugrott Az egyes vízlépcsők üzembe helyezése nem egyszer azért vált sürgőssé, mert az utolsó vizlépcső alatt a fenéksűllyedés hajózási nehézségeket okozott. Az eróziós folyamat a csatornázás révén tehát évente átlag -/ km-t haladt előre. A 9. ábrán a Strassburg vízlépcső üzembe helyezése utáni első négy évben bekövetkezett mederváltozások láthatók. Amint érzékelhető, egy 3,0-3,5 km hosszú, közelítőleg ék formájú erózió keletkezett. A négy évben elszállított anyagmennyiség 418 000 m

3-re tehető. b) A szabályozási munkák következtében kialakult talajvízszint változások Az előzőekben ecsetelt Felső-rajnai mederváltozások a vízszintváltozások (8. ábra) különböző mértékben kihatottak a folyó környezetére, ezen belül is elsősorban a határterületek talajvíz viszonyaira. Mielőtt a kérdést részletesen tárgyalnánk, szükséges a talajvíz helyzetét befolyásoló tényezőket összefoglalni. A Rajnának, de általában minden folyónak a környező térség talajvízszintjére kétféle módon van befolyása. Az egyik a folyóból való betáplálás, a másik a folyó vízszintjének támasztó, talajvíz visszacíuzzasztó hatása. A Rajnából csak szűk térségben van betáplálás a talajvízbe. A klorid tartalom mérése által bizonyítani lehetett, hogy a folyó mindössze 4 km szélességben táplálja a talajvizet, amely topográfiai viszonyokból, a Fekete erdő hegyeinek közelségéből fakad. Ezzel összefüggésben sem szabad viszont a hatást lebecsülni. A másik jelentősebb hatás, hogy a folyó felé törekvő talajvíz akadálytalan bejutását a Rajna magasabb vízállása meggátolja, a kialakuló ellennyomás áramlási viszonyát az esés-viszonyoknak megfelelően megváltoztatja, és a talajvíz szintjét a folyó környezetében megemeli A fentiekből egyenesen következik, hogy a múlt században és az azt követő időszakban a folyóban bekövetkezett vízszintcsökkenések azonos nagyságrendű talajvizszin-siiHyedést okoztak, amelynek káros hatását a Rajna mellékére, úgy érzem, nem kell külön ecsetelni. Különösen jelentős károk jelentkeztek a Basel-Strassburg közötti felhagyott meder mentén, ahol a bevezetett 30-50 mVs vízhozam a folyó korábbi támasztó és betápláló hatását nem tudta pótolni. A fellépő mezőgazdasági károk, a környező terület kiszáradása váltotta ki elsődlegesen azokat a német oldali tiltakozásokat, amelyek végül is a Basel-Starssburg közötti összefüggő mellékcsatornázás-elképzelés megvalósításához vezettek Egyidejűleg viszont a felhagyott mederben a tartós szárazabb időszakokban intenzív, de értéktelen állományú bokros, fás vegetáció fejlődött ki, amelynek gépesített fenntartása majdnem megoldhatatlan feladat. További meglepő káros hatások jelentkeznek folyócsatornázás folytatása kapcsán, a duzzasztott szakaszokon. A vízlépcsők és egyéb küszöbök mögött csökken a vízsebesség és egy korlátozott szakaszon megemelkedik a vízszint. A magasabb vízállásokból kifolyólag egy tarlós nyomás- és betáplálás jelentkezik a talajvíz irányába Ez viszont egyre több, a duzzasztott térben kiülepedett, szilárd szennyező anyagot ragadott magával, amely idővel a talaj-pórusokat eltömte, vagyis az összeköttetés a folyó és a talajvíz között megszakadt. Ez a kezdetben megemelkedett talajvízállások későbbi lassú csökkenéséhez vezetett. A pórusok kiöblítésére az állandó duzzasztás miatt gyakorlatilag nincs lehetőség Az eltömődés révén a korábbi parti szűrésű kutak működése gyakorlatilag lehetetlenné vált c) A folyócsatornázás hatása az árvíz levonulásra Kedvezőtlenül befolyásolták a beavatkozások az árvízi viszonyokat, amely közvetlenül ismét visszahat a talajvízszintre is. A csatornázás előtt a Felső-Rajnán évente kétszer jelentkezett árvíz, a nyári hóolvadásből származó vízszintemelkedések mindig jelentősebbek, mint a csapadék okozta téli lefolyás. Ugyanakkor a mellékfolyók árvízcsúcsai mindig megelőzték a föfolyó tetőzését, öszszeesésére gyakorlatilag nem volt példa. A fenti tény elsősorban a Basel-Iffezheim között 220 km

2 területű hullámtér tározó, csúcs csökkentő hatásából fakad. 5000 5120 ..000 ti20 /'7 \ Y A. \ \ JOCO ^WOHM^ i // • /MA// AU \ \ \ \ 2000 / / // S Kicpitis Kiépítés SlraDísurgig lifecheimig 1CC0 / / / / / / X \ \ \ \ \ \ |VK 0JI7| — / / 10. ábra. Az átrizszintek alakulása Worms térségében