Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Hajós Béla: A Rajna és szabályozása

6 A csatornázás folyamán, így az üzemvízcsatornás megoldás, valamint a folyami vízlépcsők esetén, az árvízvédelmi gátakat a folyómeder mellé helyezték át, ezáltal az elönthető terület 60 %-kal csökkent, s a levonulás meggyorsult. A vázoltak hatására a folyó középső szakaszán a melléfolyók és a Rajna árvize összetalálkozik, és jelentős árvízszint emelkedéseket eredményez (10. ábra). A kedvezőtlen hatások különösen Mannheim térségében veszélyesek, ahol az árvízszint emelkedése közel méteres nagyságrendű, ami a város jelentős részének elöntését okozhatja. Az árvizi elöntések elmaradása a felső szakaszon egyidejűleg az árvizek talajvízdúsító hatását is kikapcsolta. d) A Rajna vízminőségének változásai A vízjárás megváltozása mellett, hasonlóan más európai folyókhoz, a Rajna vízminősége is rohamosan romlott az elmúlt időszakban. A környező fejlődő városokból és ipari üzemből bevezetett szennyvíztömeg egyre rohamosabban növekedett. Előre nem várt mértékű szennyeződéseket okozott a fellendülő hajózás. Ezen belül három káros tényezőt kell megemlíteni; a hajók kipufogó gázának szennyező hatását, a balesetek esetén bekövetkezett rendkívüli vízszennyeződéseket, és a hajók természetes háztartási hulladékát. Mindezen tényezők hatására a Rajna szennyvízterhelése egyre növekszik, aminek következtében, a folyó felső és középső szakaszán, különösen a folyók és a patakok betorkollása után gyenge élővilágú, vagy teljesen holt zónák keletkeznek. A duzzasztott terekben egy időben és térben változó, de egyformán káros folyamat játszódik le. Egyrészt a kiülepedő lebegő anyagból helyenként kialakul a már említett kolmatált réteg, másrészt az intenzív beáramlás időszakában viszont a piszkos Rajna szennyezi a környék talajvizét. A kérdés jelentőségét talán megvilágítja az a tény, hogy a Rajna mellék ipari és ivóvíz szükségletét, különösen a középső szakaszon, a parti szűrésű kutakból nyerik. A Rajna mentén két vízvezető réteget találtunk, amelyet kb. 1020 m mélységben egy vízzáró réteg választ el. A felső réteg talajvize napjainkban teljesen szennyezett. A lebegő és élő anyaggal leterhelt folyó árvizei után az elöntött árterületeken vastag iszapréteget hagy viszsza, amelyen a vegetáció nehezen tud áttörni. Az árterek szűkülése és a mederfenék süllyedés meggyorsult lefolyása miatt a víznek nincs ideje a biológiai regenerálódásra, a vízszállításból kikapcsolt egyre inkább feltöltődő holtágakban az alacsony vízben az oxigénfelvétel nem indul meg. További lényeges tényező, hogy az áthelyezett árvédelmi gátak között kiszáradt réteget, az ipar vagy üzemek telepítésére, vagy szemét, hulladéklerakó helynek használja, ami tovább szennyezi a folyót és a talajvizet. A folyamat gyorsulását elősegíti a hajdani ártéren, tehát az új és a régi árvédelmi gátak között létesített kavicsbányák, meddőhányók létesitése. Hasonlóan egyre nagyobb károkat okoznak az átgondolás nélkül telepített szabadidő központok és hétvégi nyaralótelepek. Végezetül, szükséges szólni egy, az utolsó évtizedekben jelentkező nagyon veszélyes károsító hatásról, a folyó vízének rohamos felmelegedéséről. A folyó mentén HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1998. 78.ÉVF. 3. S

Z. több hagyományos és atom-erőművet telepítettek, amelyek hűtővizüket a Rajnából veszik és oda vezetik viszsza. A felmelegedés mértéke az üzemben eléri a 40-60 C°-ot, amely meghaladja a planktonok által elviselhető értéket, és így a folyóba gyakorlatilag holt víztömeg kerül vissza, amelynek viszonylag magas hőmérséklete felborítja a folyó természetes hőmérsékleti ciklusát. A változást az élőlények nem tudják követni, és elpusztulnak. Az előrejelzések szerint a Rajna vize 1985-ig + 35 C° nyári hőmérsékletet fog elérni, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi élővilágból alig lehet valamit megőrizni. A vázolt tényezők együttes hatása oda vezethet, hogy a Rajna szennyvíz-folyóvá válik, és így, mint víznyerő bázis és klímaalakító tényező használhatatlan lesz. A kedvezőtlen folyamat előjelei jelentkeznek. A korábban halakban gazdag folyón a nevelési feltételek megváltoztak. A szabályozott partok, a nagyobb vízmélységek és a sötét, piszkos víz mind a kavicsban, mind a vízinövényeken gyarapodó ikrák életfeltételeit lehetetlenné tették. A duzzasztók a beépített hallépcsők ellenére a halak természetes vonulását erősen gátolják, a duzzasztott terek lehalászása komolyabb felkészültséget igényel. A folyó menti területek, elsősorban a hajdani árterek növényvilága és holtág-rendszere átalakult. A utóbbiakat a fokozott feliszapolódás, az előbbit kiszáradási folyamat, a vegetáció elszegényesedése jellemzi. A tapasztalatok szerint a Rajna mentén, a kavicsos, szemcsés talaj miatt a vízszint 30-50 cm-es süllyedése a termőképesség 50 %-os csökkenését jelenti. 4. Intézkedések a káros hatások csökkentésére Tekintettel a folyó és környezetének jelentőségére, érthető, hogy az érintett hatóságok és a felelős szakemberek mindent elkövetnek az előző pontban vázolt környezeti károsodások csökkentése érdekében. A legsürgősebb feladatnak az erózió és a talajvíz további süllyedésének megakadályozása bizonyult. A két folyamat természetesen összefüggő, így a később részletező védintézkedések is szerencsés esetben több célt szolgálnak. a) Beavatkozások az eróziós károk elhárítására Az utolsó vízlépcső alatt fellépő erózió továbbhaladásának megakadályozására négy módszer alkalmazása lehetséges. - A folyócsatornázás folytatása, tehát további vízlépcsők építése. - A mederpáncélozás, tehát a meder lefedése olyan szemösszetételű anyaggal, amelyet nem képes a folyó elhordani. - Fenékküszöbök építése. - Mesterséges hordalékpótlás a kritikus helyekre szállított és fenékre helyezett szemcsés anyagból. A folyócsatornázás hatása A fellépő és folyamatosan előrehaladó erózió megakadályozás céljából a Felső-Rajnán egyidőben, egymás után építették a vízlépcsőket, amelyek a legutolsó 4 évben 2 duzzasztóművel egészültek ki. A folyócsatornázás azonban véglegesen nem akadályozta meg az eróziót,