Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Hajós Béla: A Rajna és szabályozása

IIA.'US II : A Rajna és szabályozása 141 AJelső részen 1-52 km széles, több mellékágra bomlott, szigetekkel, zátonyokkal megosztott állandóan változó, de szakadó partokkal nem rendelkező folyó volt. A középső szakasza a folyónak zártabb formát mutat, de erős kanyarulatokat és tekervényeket, magas szakadó partokkal. Végezetül a Felső-Rajnát Bingennél sziklás szakasz zárja le. A szabályozási munkák történetét öt fejezetre lehet bontani: a.) A Tv/la féle Rajna korrekció a 19. században. b.) A korrekciós meder kisviz-szabályozása. c.) A Basel - Breisach közötti oldalcsatorna kiépítése. d.) A folyócsatornázás folytatása Breisach és Strassburg között. e.) A folyami vízlépcsők épitése Strassburg alatt. a ) A Tnlla féle Rajna korrekció A korrekció előtt, amint már emiitettük, a Rajna kimondottan vad folyó képét mutatta, a szakaszon 1825ben 2155 szigetet számoltak meg. A gyakori kiöntések, pangó vizes területek, az anyagi károk mellett rendkívül egészségtelen klímájú vidéket alakítottak ki. Egyidejűleg a Rajna a hajózás számára gyakorlatilag használhatatlan volt. A korai rendezési törekvéseket nagyban gátolta az érdekeltségek megoszlása, és a német államszervezet tagoltsága. így azok lokális beavatkozásokra korlátozódtak. Alapvető változás a Rajna életében 1S03. után következett be. Frigyes Károly badeni nagyherceg idejében, aki már fiatal korában igyekezett a szomszédos államokkal összefogni. A tervezési és kiviteli munkákat Joliaitn Gottfried Tulla irányította, aki korának egyik legképzettebb mérnöke volt. A Tulla névvel fémjelzett korrekció a badeni nagyhercegség szakaszán IS 17-ben kezdődött és közel 60 évi munka után 1864-ben fejeződött be. A szabályozási munkák célja a Rajna egységes mederbe való összefogása volt, az elöntések megakadályozása érdekében. A korrekciót 37 átvágás, és árvízvédelmi töltések kiépítésével valósították meg. Az átvágásokat 20 m széles vezérárok kiemelésével készítették, a tervezett 200-250 m széles medret a folyó alakította ki. A tervezett szélesség elérése után a partokat biztosították. Az árvízvédelmi töltések távolsága a helyi körülmények függvényében 1-2 km között változott A korrigált középvizi meder kb 2000 nvVs vízhozamot szállított. A kivitelezés folyamán az építőknek nem csak a kor technikai problémáival kellett megküzdeniük. hanem számos politikai és emberi értetlenségből fakadó nehézség lepett fel. A szabályozások következtében a folyó hossza kb. 37 %-kal csökkent, a vízszín-esés 14 %-kal nőtt. a lefolyási viszonyok jelentősen javultak. .-! Tulla féle korrekciót elsősorban mint meliorációs beavatkozást lehet jellemezni. b.) A korrekciós meder kisviz-szabályozása A szabályozási munkák hatására az egyre inkább fellendülő forgalom, elsősorban a múlt század végén meginduló gőzhajózás, egyre nagyobb követelményeket állított a szabályozott mederrel szemben. Már a múlt évszázad utolsó évtizedeiben nyilvánvalóvá vált, hogy a Tulla féle szabályozás, egyéb hatalmas eredményei mellett, a hajózás számára az elvárásokat nem tudja teljesíteni. A kisvíz számára kialakított meder túl szélesnek bizonyult, a sodorvonal helyzete és vezetése bizonytalan volt, ami végső soron hordalék-lerakódáshoz, zátonyképződéshez vezetett. A fentiek hatására a FelsőRajnán Mannheim felett a nagyobb hajók a középvizi mederben kialakuló zátonyok, csurgók és éles kanyarulatok miatt az év jelentős időszakában nem tudtak közlekedni. Elsősorban az egyre sürgető hajózási igények miatt dolgozta ki Hansell mérnök a Felső-Rajna kisvizszabályozási ter\'eit. Sarkantyúk, fenékküszöbök és vezetőmüvek révén kisvízi medret alakítottak ki, ami évente 318 napon át 150-170 m szélességű 2.0 m mély hajózható utat biztosít. A szabályozási munkák története változatosan a 3. ábrán látható A hagyományos kisvízszabályozási művek közül főként sarkantyúkat alkalmaztak, illetőleg alkalmaznak napjainkban is a folyócsatornázás által nem érintett szakaszokon. A sarkantyúk keresztmetszeti alakja igazodik az áramlási igénybevételekhez. A felvízi rézsű a jég ütőerejének csökkentése érdekében 1:1,5-1:2,0 a hátoldal kiképzése 1:3-1:4. Az átbukó víz energiájának megtörése érdekében az alvízen 1:4-1:8 hajlású lapos vagOy vízszintes kőterítést alkalmaznak. A Tulla féle szabályozás elótt A Tulla féle szabályozás után Kisvizszabályozások után ITTTTÍJI 3. ábra. A Felső-Rajna szabályozási munkáinak hatása a folyómederre A sarkantyúfej kialakítása műről miire változik. A kanyarulatokban domború oldalon lapos rézsüket alkalmaznak, amely fokozatosan meredekebbé válik, a vető kanyarulat tetőpontján csatlakozik a vezetőmű rézsűjéhez. A sarkantyúfejek meder felőli rézsűje ily módon elméletileg egy torz felületet képez, ami a sodorvonal folyamatos vezetését segíti elő. A művek általában a szabályozási kisvíz szintjére épülnek, azonban figyelembe veszik a kanyarulati cenrtifugális vízszint váltó-