Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Hajós Béla: A Rajna és szabályozása

139 A Rajna és szabályozása Hajós Béla Közlekedési-, Hírközlési- és Vízügyi Minisztérium 1077. Budapest, Dob u. 75-81. Kivonat: A Szerző a Vízügyi Közlemények 1980. évi 3 füzetében jelöltette meg "A Rajna szabályozásának környezeti hatásai'' e. tanulmányát, amelyet lapunk lényegéből változatlanul az alábbiakban újraközöl. Az újraközlést indokolja, hogy a Rajna geológiai és morfológiai viszonyai, szabályozási munkáinak története nagy mértékből hasonló a magyarországi FelsőDuna körülményeivel. A fentiek mellett a Rajna csatornázása és vízerö-hasznositása folyamán hasonló megoldásokat alkalmaztak. mint a tervezett Bös-S'agyniaros vízlépcsőrendszernél, amellyel kapcsolatban a több évtizedes tapasztalatok tanulmányozása a hazai feladatok és tájékoztatás szemszögéből is szükségesnek és hasznosnak tűnik. Kulcsszavak: folyószabályozás, vizei ő-haszuosítás. környezetvédelem. 1. A Rajna folyó általános ismertetése .-1 Rajna vízgyűjtő területe 1S5 000 knr, ami lényegesen alatta marad a Duna és a l'olga vízgyűjtő-területének, de hajózási jelentőség vonatkozásában vetekszik azokkal. A Rajna mentén érintett országok: Olaszország. Ausztria, Lichtenstein, ,\'SZK, Franciaország. Belgium. Luxemburg, és Hollandia (1. ábra). Egyetlen folyó Európában, ami összeköti az Alpokat az Északi tengerrel. A vízgyűjtő érinti az Alpokat, az Alpok előtti síkságot, a német középhegységeket, a német és holland síkságokat. A vízgyűjtő szabálytalan alakú, szélessége 700 km-től 70 km-ig változik. A 1320 km hosszít folyó hat részre bontható: 1 A források összefolyásától a Bódeui tóig: Alpoki-Rajna. 2. A Bódeui tó és Basel között: Magas-Rajna. 3 Basel és Bingeu kőzött: Felső-Rajna. 4. Bingoi és Köln között: Közép-Rajna. 5. Köln - Lotilh között: Alsó- Rajna. 6. Lolith alatt: Rajna delta. 1. ábra. A Rajna folyó Bódéni tó - Északi tenger közötti szakaszának átnézetes helyszínrajza. A Bódeni tó feletti szakasz hegyi jellegű folyócskákból áll. delta szerű torkolattal zúdul rá a Bódeni tóra. A Magas-Rajna Konstanz és Basel között nyugat felé folyik nagy eséssel, és Schajjhausennél 24 km-es vízesést alkot. Itt torkollik be az első jelentős mellékfolyó, az A are. Baselnél nagy kanyart vesz északra, és Bingenig a felső-rajnai síkságon folyik. Ezen a szakaszon folynak be a legjelentősebb mellékfolyók, a A'eckar Mannheimnél és a Majna Maimnál, amelyek hajózhatók, és utat adnak a fontos iparvidékek felé. A folyó Maimnál nyugati irányba fordul és 3-4 km-es széles ún. Rajna melléken folyik át, majd a Kahe mellékfolyó torkolata után Bingennél belép a híres-hírhedt sziklás szakaszra, a völgy egyidejűleg 300-400 m-re szűkül össze. A legszűkebb pont a Loreley sziklánál van. A sziklás szakaszon jobboldalt a Lahn, baloldalról a legnagyobb mellékfolyó a Mosel éri el a Rajnát, ami Franciaország irányában hajózható. Bonnál hagyja el a hegyeket és mint síksági folyó erős meanderezési hajlammal, hatalmas feltöltésen halad a holland-német határig, ahol az utolsó mellékfolyók a Ruhr és a Lippe torkollnak be. A határ után megváltozik a Rajna képe és neve, több ágra szakadva állandóan fejlődő deltatorkolatot képez. A vízgyűjtő terület átlagos magassága 4S3 m, erősen változó tagozódással. A legmagasabb pontok az Alpokban a Jungfrait 4160 m és a Finsternhorn 4275 m. Az Alpokból 18 000 knr tartozik a Rajna vízgyűjtőjéhez, amiből 400 knr eljegesedett. A vízgyűjtő legjelentősebb része 600-400 m és 200-150 m közé esik. A talajhasználat 1600-1800 m. A. f. között eredő, majd erdő-mezőgazdaság vegyesen, míg a síksági területeken mezőgazdaság. Az egész Rajna melléken a sokoldalú hasznosítás és a nagy kereskedelem következtében kb. 50 millió ember lakik számos településen és nagyvárosokban A Rajna-vidéket a nyugati szél uralja, amelyen keresztüljönnek az atlanti légtömegek Európába, es ennek hátoldalán a déli Rajna melleken általában enyhébb klíma uralkodik. Tartósabb hótakaró csak a hegyekben aIakul ki, ahol viszont az éves átlagcsapadék viszonylag magas (2500-3000 mm/év). A németországi vízgyűjtőn (Fekete erdő) ez az érték 2000 mm, a síkságon 500-800 mm/év. A párolgás 400-500 mm, az éves átlaghőmérséklet 8-9 C". A Bódeni tó feletti szakasz elsősorban a gleccserek vizét vezeti el hegyi folyókra jellemző nagy eséssel (10-