Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

75 A Darvas-fenék (Kunkápolnási mocsarak, HNP) növényállományainak változásai Iviss K. M., Lakatos Gy., Kiss INI., Juhász I'. lvLTE Ökológiai Tanszék, Debrecen Bevezetés Egy tó életében az eutrofizálódás egy természetes fo­lyamat, amelynek legszembetűnőbb jellemzője a vízinö­vényzet intenzív terjedése (Lakatos, 1978). A természet­védelem szempontjából a vízinövényzet jelenléte fontos, hiszen változatos élőhelyei és gazdag táplálékbázist biztosít. A Hortobágyi Nemzeti Park területén a Darvas­fenék az egyetlen olyan fennmarad! mocsár, amely még ciniékeztet a hajdanvolt állapotokra. A Darvas-fenék ál­lapotát a bentonikus cutrofizálódás jellemzi. A Kunká­polnási mocsár legnagyobb kiterjedésű, állandó vízborí­loltságú tagja. Vízutánpótlását természetes módon a csa­padék és a tavaszi hóolvadás jelentette. A 70-cs évek kö­zepe óla a Kcleli-íöcsatornából kiágazó mesterségesen létre hozott csatornarendszeren keresztül tavaszonként rendszeres vízutánpótlással emelik a terület vízszintjét. Az utóbbi csapadékban szegény nyarak miatt egy újabb, nyárvégi árasztást is beiktattak 1975 óta végzünk hidrobiológiái vizsgálatokat a Dar­vas-fenéken, amely természetesen magában foglalja a a mocsári és vízinövényzet tanulmányozását is. Felada­tunknak tekintettük: a növényállományok tér- és időbeli változásainak nyomon követését, a szukcesszió folyama­tának vizsgálatát egy kijelölt transzszekt mentén, a jel­lemző növények kémiai összetételének meghatározását. Az értékelésben a területet referencia vízterként kezel­tük. Anyag és módszer A jellemző növényállományok szélességét egy kije­lölt, állandó transzszekt mentén mértük. Biomassza mé­réseket végeztünk a területegységre jutó mctuiyiség meghatározásával. Nedves feltárás után ICP-vcl mértük a növények elem tartalmát. Eredmények cs értékelésük A transzszekt mentén végzett vizsgálatainkat 1975-ben kezdtük cl (/. ábra). A part felöl haladva a nádast (l'hragmiles australis) egy gyéké­nyes (Typha anguslifolia) sáv követte, majd egy un. átmeneti zóna, a­nicly szubmerz növényekkel, Ovcglevclü békaszölővcl (Polamogeton lu­cens) és egy fonalas zöldalgával (l'aucheria dicholoma) volt jellemezhe­tő. Ezután következett a nagy kiterjedésű, sűrű, homogén kolokános (Slratiotes aloides) állomány. Ezután egy tündérfátylai (Nymphoides peltata), majd egy szintén viszonylag nagy fllzeres süllőhínár (Ktyrio­phyllum spicalum) alkotta állomány következett. A süllöhlnarason túl még egy kis nylltvizes terület is volt. A hét évvel később mért szélességek alapján megállapíthattuk, hogy a zonáció jellege nem változott meg, csak az. egyes növényállományok sávjai húzódtak beljebb. 1993-ra azxinban már teljesen megváltozott képet mutatott a növényzet a transzszekt men­ten. A zonáció szerkezete megváltozott. A nádas és gyékényes zóna után megjelent egy keskeny ágas bekabuzogányos sáv (Sparganium ereclum). A korábbi un. átmeneti zóna eltűnt, s vele együtt a l'aucheria dichotoma zöldalga is. A Polamogeton lucens még fellelhető. A Slratiotes aloides állománya erőteljesen lecsökkent, a fehér tündérTÓzsa (Nymphaea alba) és az érdes tócsagaz (Ceralophyllum demersuni) állománya viszont nagy mértékben előretört és megjelent a nagy tüskéslilnár (Najas marina). (Ez utóbbi fajt 1996-ban már nem találtuk meg.) Az 1993 és 1996 évi felvé­telezéseket tekintve jelentősen megnőtt a nád, gyékény és a tündérrózsa állománya. Az évek során néhány újabb vízinövény faj is megjelent. Ilyen faj a fésűs bckaszólő (Polamogeton pectinatus), a tófonal (Zanichellia palustris) és a súlyom (Trapa nalans), dc csak elszórtan, kis példány­számban tűntek fel a Darvason. ír. í .ím 1. II. III. IV. ». üt ni. ». fi. üiüfe sicz^ö: i -•• i. n. iu.tr. " v. vi. vii. Aiiüyg* SSSEStx í II. III. IV. 1. ábra. A zonáció alakulása a vizsgálati időszak alatt I Phragraitaa auatralia ^ Sparganium aractum jj^ Myri Po tamogaton lucana Vaucharia dichotoaia Nympholda* paltata riophyllun iplcatum Stratiotes aloidaa Najas martna É^f / l Nympha.a alba J* Caratophy-llujB dtnarlua Jelmagyarázat az 1. ábrához A biomassza értékeket összehasonlítva a nyolcvanas évek elején a Slratiotes aloides, a Myriophyllum spica­lum és a Polamogeton lucens területegységre cső bio­masszája volt a legjelentősebb. A kilencvenes évek elejé­re a Slratiotes aloides egységnyi területen lévő biomasz­szája is jelentősen lecsökkent a területi visszaeséssel e­gyütt. A növényekben stabilizálódott lápclemek (nitro-

Next

/
Thumbnails
Contents