Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

48 A KBVR vegetáció-térképezés módszerei Dömötörfy Zsolt az ELTE TTK V. cvf. hallgatója A KBVR-rel kapcsolatban a tápanyag visszatartás hatásfok-elemzésén túlmenően napjainkban mind gyakrabban kerül sor a II. ütem (Fenéki-tó) nádasai degradációjának, terület-csökkenéscnck hangsúlyozására. Ezért fontosnak ítéljük meg a vegetáció-térképezés eredményeiből kiemelten értékelni az alkalmazott módszereket. A vegetáció-térképezés alapvető célja, hogy vegetáció-térképek készítésével és kiértékelésével nyomon kövessük a társulás-szerkezeti változásokat, biomassza mérésekkel és - fentieket növénykémiai elemzésekkel teljessé téve - becsüljük az eltávolítható és eltávolított növénytömeget és a tápanyag mennyiségét. Fontos módszer arra is, hogy a társulás-szerkezeti változások folyamatos nyomon követésével meghatározzuk a Fenéki-tó elárasztásának ütemezését, adatokat szolgáltassunk a vízszint-szabályzás rendjének kialakításához, leírjuk cs prognosztizáljuk az elárasztás hatására bekövetkező szukcessziós változásokat (Pomogyi, 1995 ). A vegetáció-térképek hamis-színes infravörös (IR) légi fényképek interpretálásával készülnek a FÖMI közreműködésével. 1984. elölt csupán a mdszaki tervezéshez készültek légifényképek, így a llidvégi-tó első vegeláció-térképe földi, terepbotanikai módszerekkel készült és utólag - a korabeli légifényképek rendelkezésére bocsátása után - történt meg az interpretálás. 1984-ben egy alkalommal, majd 1985-1987 között a vegetáció-periódus elején és optimumán két alkalommal történt légifényképezés és interpretálás, majd a változások sebességének mérséklődésével, a továbbiakban már csak utóbbi egy alkalommal (Pomogyi szerk. 1991.). 1988-ban megtörténi a 11. ütem első fényképezése is, aminek interpretálását akkor társulás-csoport szintig végeztük el. 1989-1990-ben csak a Hídvégi-tóról készült vegetáció-térkép, majd 1991-ben pénzügyi fedezel hiányában erre sem került sor. 1992-tól a teljes KBVR területéről készülnek évi egy alkalommal légifényképek, ill. vegetáció-térképek. A II. ütem elsőként elárasztásra kerülő területén („Ingói-Berek") már 1992-ben a korábbinál részletesebb - társulás alatti kategóriákat is feltüntetve - készült a vegetáció-térkép. Abban az évben a többi területrészről csak aszociáció-, esetleg szubaszociáció szintig készült növénytérkép. A részletesebb interpretálást 1993-ban kiterjesztettük más területekre is, niajd 1994-1995-bcn a teljes II. ütemre, facies, synuzium szintig. A légifényképezést, a vegetáció-térkép megszerkesztését és rajzolását, valamint a területszámításokat a FÖMI végezte. Utóbbiakat 1994-ig hagyományos planimetrálással, kézi módszerekkel, 1994-től pedig számítógép segítségével CAD rendszerű software alkalmazásával. Az IR fotók általában kb. 2700 ni magasról készülnek (az évek között eltérések előfordulnak), a kb. 1:1213.000 méretarányú kontakt másolatok 60 %-os átfedés^ sel, ami lehetőséget ad sztereoszkópos elemzésekre is. A kontakt másolatokról optikai transzformációval 1: 25.000 és 1:10.000 méretarányú transzformátumok készülnek. Mindkét típusból készül kasírozás után fotótérkép. Az 1:10.000 méretarányú transzformátumokból egy sorozat megközelítőleg A/3 méretre bontott sorozat is készül, átfedéssel, hogy a terepi munkához kezelhető méretű lapok álljanak rendelkezésre. Az optikai transzformáció, illesztő pontok hiányában kb. 5-10 %-os hibalehetőséget rejt magában, ezért ezzel az értékelésnél számolni kell. Illesztő pontok kijelölése és azok pontos koordinátáinak bemérése költségfedezet hiányában eddig elmaradt, így a digitális transzformáció EOV rendszerben nem valósulhatott meg. A GPS technika fejlődésével Pomogyi Piroska Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság és elérhető költségkihatásaival terveink szerint 1996-ban vagy 1997-ben a II. ütem beruházásból finanszírozva sor kerülhet a pontosabb méretarányú digitális transzformációra. 1995-ben a Polygon Gis4gis Kft. közreműködésével az általuk kifejlesztett MaGISter® térinformatikai rendszerre alapozva megkezdtük a digitális vegetáció-térképező rendszer kialakítását, aminek alapja elkészült és jelenleg folyik kalibrálása, verifikálása. Az alapként használt optikai transzformátumok hibalehetősége miatt azonban az alap-hiba nem csökkent, ezzel jelenleg még csak a íoldi interpretációból és a hagyományos planimetrálási módszerekből adódó hibákat tudjuk kiküszöbölni. Lényeges előnye a rendszernek, hogy magyar kifejlesztésű és minden további, G1S módszerre alapuló fejlesztési lehetőség nyitott. Az 1: 10.000 méretarányú transzformátum lapok földi interpretációja során a fototérkép-lapokon helyszíni bejárással azonosítjuk be a cönotaxonómiai egységeket oly módon, hogy az egyes eltérő színű-, színhatású foltokat a terep-bejáráson számból és betűből álló kódrendszerrel látjuk el, a foltokat (korábban magán a fotótérképen, az elmúlt 4 évben pedig a fotótérképre rádolgozott átlátszó fólián) „S" jelű alkoholos filccel lehatároljuk. Ez további hibalehetőséget rejt magában, mivel a legvékonyabb ilyen filc is foglal cl területet a térképen (más terep-eszköz azonban jelenleg nem áll rendelkezésre). Ezt kiküszöbölni azonban csak beszkennelt fotótérképen, számítógépen lehet (ami azonban a helyszíni beazonosítást nem, csupán a foltok lehatárolását segíti), aminek fejlesztése csak 1995-ben kezdődött meg. Ennek pontosságát is meghatározza azonban a légifénykép minősége és színhűségc, ezért jelenleg még a két módszert együttesen kell alkalmazni. A kódrendszer - jelkulcs 1982 óta fokozatosan, a beazonosított cönotaxonómiai egységek előfordulása és leírása alapján alakult ki, ezért a régebbi vegetáció-térképeken a különböző évek között eltérések fordulhatnak elő. A jelenlegi jelkulcsot a GIS alapú vegetáció-térképező rendszer kifejlesztésének igénye alapján készítettük cl, aminek a korábbiakkal történő összevetése, azok számítógépen történő átírása, megfeleltetése Dömötörfy Zs. (1996.) diplomamunkájának egyik feladata volt. A földi interpretációt a fotótérkép lapok kézhezvétele után végezzük. Ez 1992 előtt a légifényképek titkos ügyirat-kezelési szabályai miatt több hónapos késést is jelenthetett, de a felmentési eljárás napjainkban is több hétig is elhúzódhat. Az időbeli eltérés okozta hibalehetőséget úgy próbáljuk meg kiküszöbölni, hogy a légifényképezéssel egyidőben hagyományos terepbotanikai módszerek alkalmazásával (esetleg az előző évi IR transzformátumok felhasználásával) helyszíni bejárást végzünk, cönológiai felvételeket készítünk, majd a légifotók kézhezvétele után ezt megismételjük, a „foltokat"