Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

49 a kódrendszer segítségével beazonosítjuk. A földi interpretáció a Hídvégi-tavon nem okoz gondol: a terület legnagyobb része csónakkal vagy terepjáró gépkocsival megközelíthető, beazonosítható. A Fcncki-tó (II. ütem) területén ezt csak részben tudjuk megvalósítani: A részlegesen özembe helyezett 16 km

1 nagyságú ÉNy-i területen („Ingói-Berek") és a még nem elárasztott részen a csónakkal megközelíthető (főleg hínár-dominanciájü) térségek rendszeres cönológiai felvételezését elvégezzük; a mocsári- magassásos- és mocsárréli növényzet állal borított területeket viszont csak gépkocsival- és/vogy gyalogosan megközelíthető területeken vizsgáljuk. Ennek a módszemek alapvető indoka az, hogy mocsárjáró géppel (nádarató - Seiga) a lehető legkisebb taposást kárt idézzünk elő a frekventált területeken; ne legyen előidézője a terepbotanikai vizsgálat az. érintett társulások területi részesedése csökkenésének. Emiatt évente kétszer, tavasszal (március végén, április elején) a talaj/üledék-mintavétel időszakában, valamint nyár végén-ősszel (szeptember-október) a vegetáció térképezés földi interpretációjának időszakában járjuk be a teljes területet. Mindkét alkalommal törekszünk arra, hogy a lehető legkisebb taposási kárt okozzuk a talaj/üledék mintavételi helyek megközelítésénél a lehetőségekhez képest mindig ugyanazon útvonalat veszünk igénybe, (de a még be nem üzemelt területen eddig ez csak 1992-ben és 1996-ban történt meg, azonban 1997-től évenkénti gyakoriságúvá kell váljon), a vegetáció-térképezés során pedig ugy jelöljük ki az. útvonalat, hogy az vagy korábban rendszeresen használt,.kitaposott" (vadászok-, nádaratók-, építési munkák) útvonalon történjék, vagy pedig ne az általunk az előző év(ek)ben használt utvonalat kövesse, legfeljebb azt keresztezne v. azzal párhuzamos legyen. Ez utóbbi módszer arTa is alkalmas - különösen a még be nem üzemelt területen -, hogy a fototérkép szinazenosságál/szlnhúségét évente ellenőrző cönológiai vizsgálatokkal kontrollálni tudjuk. Ez annál is inkább fontos, mivel a fotótérképek kézhezvétele után rendkívül rövid idő áll rendelkezésre a földi beazonosításhoz (az IR fotók a vegetáció-fejlődés optimumán, júliusban készülnek, a beazonosítás pedig szeptember-októberben, a vegctáció-penódus végén), tehát ez utóbbit a lehető legrövidebb idő alatt el kell végezni ahhoz, hogy a cönolaxonómiai egységeket egyáltalán azonosítani lehessen E gyakorlati korlátnak következménye az is, hogy a teljes II ütem mintegy 5700 ha-os területén nem minden évben tudunk 0.1 ha-os pontossággal minden egyes növényfoltot beazonosítani. A vegetáció-térképezésnek azonban ez nem is lehet alapvető célja. Ennek határt szab a terület nagysága és a rendelkezésre álló rövid idő, a pontosabb felméréssel együttjáró károkozás (taposás) lehetőségével együtt (összehasonlításként megemlíUietö. hogy a Ilídvégi-tó üzembe helyezését megelőzően a mintegy 24 km

1 terület - a teljes kisajátítási terület érintő - vegetáció-térképezésére 2,5-3 év állt rendelkezésre, míg az „Ingói-Berek", hasonló nagyságú területére néhány hónap, ill. a teljes Fenéki-tó együttesen mintegy 2-3-szoros nagyságú területére 1-2 év). Ez. a magyarázata aiuiak is. hogy a Fenéki-tó teljes területére csak fokozatosan terjesztettük ki a részletes térképezést. A vegetáció-térképezés eredményeinek értelmezésére,az összehasonlító értékelés megkönnyítésére mind a Hídvégi-tó, mind pedig a Fenéki-tó területén ú. n. „víztájak"-at határoltunk le. Előbbire feljogosított bennünket a növényzet kezdeti makroleptékü változása, ami alapján a Hídvégi-tavon 10 víztájai különítettünk cl (Pomogyi, 1986.). A Fcnéki-tó (II. ütem) területén elsősorban technikai okok miatt - a fototérkép- és a vcgctáció-térkép lapok kezelhetősége erdekében (megközelílőleg A/3 méretben bontott) 15 területegységet - „víztájat" - különítettünk el (Pomogyi, 1996 ). Meg kell jegyezni azonban azt, hogy a BcrProgram finomításával párhuzamosan, a kisajátítási határok helyrajzi számának-, továbbá a művelési ág változásával együtt pontosítottuk a II. ütem egyes részterületeinek határát is, ill. az egyes részterületek határ-azonosítóját. Ennek következtében 1992-1995 között néhány víztáj területe között kisebb eltérések lehetnek, de ez az eltérés ± 4 % alatt marad. Összefoglalva, a vegetáció-térképezés eredményei kb. ± 10 %-os pontosságúak, ami megfelel a biológiai módszerek általános követelmény-rendszerének. Ugyanakkor ezek az eredmények - az adott hibahatárokon belül konkrét méréseken alapuló vegetáció-térképezési, növény-cönológiai, botanikai eredmények, amelyek nem minden esetben vethetők össze a szubjektív megítélésű gyakorlati szempontok és tapasztalatok alapján felállított kategóriákkal. Nevezetesen: pl botanikai, cönolaxonómiai kritériumok alapján a gyékény doininanciájú (Typlictum) cönolaxonómiai egységek ugyanúgy a nádasok társulás-csoportjához (Phragmilion) tartoznak mint a nádas asszociációk (Scirpo-Phragmitetum), attól függetlenül, hogy mi a karakter- cs/vagy IV-V. konstanciájú faj. Az utóbbiban is vannak olyan társulás alatti kategóriák, amelyekben a gyékény, mint szubasszociáció-, fácics-, stb. alkotó faj megjelenik, ugyanakkor fennáll a lehetősége annak, hogy a „Typhctum" társulásban a nád, mint társulás alatti kategória jellemző faja szerepel. További cönolaxonómiai lehatárolást jelent - legalábbis a KBVR területén - a magassásosok társulás-csoportján (Magnocaricion) és/vagy más társulás-csoportokon bcliil a nád - al-katcgónákként való - megjelenése, vagy pedig a társulás-mozaikokon belül való szerepeltetése. Ez utóbbi lehatárolását - az egyes polikormonok kis mérete miatt - fajra bontva nem végezzük cl. A berket ismerő gyakorlati szakember a „nádasok" állományba sorolhatja azokat a magassásos- és egyéb társulásokat is, amelyekben a nád (Phragmites communis [australisj) mint szubasszociáció-, facics-, synusium stb. alkotó faj jelenik meg, vagy éppenséggel (ld. mozaik-társulások) egy-egy polikormonnal v. szálankénti gyakorisággal (A-D: +) másutt is előfordul. Ezen ismérvek alapján azonban cönotaxonómiai értelemben nem beszélhetünk „nád"-ról vagy „nádas"-okról. így pl. a „magassásos" és „láperdők", stb. társulásokban (magnocaricion cs alnion, stb.) is volt (van) nád(as): ezek általában ... phragmitetosum és typhetosum szubasszociációkhoz (A-D. 1-2), ill. a Caricctum acutiforinis-ripariac phragnutosum és typhosuin fácicsekhez (A-D: + -1) tartoztak (tartoznak). Irodalom Dömölörfy Zs (1996.) : GIS alapú vegetációtérképezés a Kis-Balaton Védőrendszer területén. Diplomadolgozat Bp. -27. Pomogyi P. (1986.); A Kis-Balaton Védőrendszer I. ütemének területén végzett botanikai vizsgálatok eredményei. MIIT VI. Orsz. Vándorgy., Hévíz, jun. 17-19 436-447. Pomogyi P. (szerk.1991.): A Kis-Balaton Védőrendszer kémiai, biológiai, anyagforgalmi vizsgálatai Összefoglaló jelentés az 1985-1990 közötti kutatásokról. Szombathely-Keszthely. -258 Pomogyi P. (témavezető, 1995 ): OTKA zárójelentés: Elárasztás hatására bekövetkező makrofita és fitoplankton szukszesszió, a fitobiomassza alakulása a Kis-Balaton Védőrendszer példáján, a II. ütem belépésével várható változások prognosztizálása. Nyilvántatrási szám: 483. Keszthely. -21. Pomogyi P. 1986.: A Kis-Balaton Védőrendszer Fcnéki-tó nádas társulásainak változásai a vegetációtérképezés eredményei alapján. NYUV1ZIG Kutatási Jelentés, Khcly, -12.