Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

46 Huminanyagok hatása a bakterioplanktonra a Kis-Balatonban és a Balatonban V.-Balogh Katalin, Koncz Eszter és Vörös Lajos Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany Bevezetés Tavakban az oldott szerves szén (DOC) több mint 80 %-át adhatják az oldott humin anyagok (Steinberg & Münster, 1985, Thurman, 1985). Ezek képződhetnek autochton módon, de származhatnak szárazföldi, geokémiai forrásokból is (Gjessing, 1976). Ugyanakkor ismert az is, hogy tavakban, tengerekben a bakterioplankton szerves szénforrásál alapvetően a planktonikus algák elsődleges termelése jelenti, melynek akár 90 %-át is hasznosíthatják (Lavandier, 1990; Lowell <& Konopka, 1985). A humin anyagokban gazdag vizeknek ettől az. általános helyzettől való eltérésére csak az utóbbi időben figyeltek fel Mivel az algaprodukció a barna, huminanyagban gazdag vizekben általában kicsi, az ilyen vizeket sokáig alacsony produktívitásúnak (diszlrofnak) tartották. Ennek ellentmond az a tény, hogy számosan mulattak ki nagytömegű baktériumot huminos vizekben, sőt az allochton eredetű energia hasznosulását is bizonyították (Johansson. 1983; Hessen. 1985; Tranvik. 1989). A Balaton humin anyagokban szegény részen éves szinten a bakteriális produkció az elsődleges termelés felét teszi ki (Vörös el al., 1996), míg a barna vizű Kis-Balaton alsó tározó nádas zónájában (több hónap adatait alapul véve) a bakterioplankton produkciója 5-25-szflrösen meghaladta az algák elsődleges termelését (V.-Balogh & Vörös. 1996). Fellehető, az ulóbbi helyen a bakterioplankton számára szénforrásul a humin anyagok szolgálnak. Célkitűzés Előbbiek alapján cólul tűztük ki, hogy megállapítsuk milyen mértékben függ a bakterioplankton tömege és produkciója a planktonikus algáktól és a vizet barnára színező humin anyagoktól a Kis-Balaton és a Balaton jellegzetes területein. Anyag és módszer A vizsgálatokat 1995-ben májustól októberig négy alkalommal végeztük nyolc mintavételi helyen: 1. A Hídvégi hid - amely a Kis-Balaton felső tározó algában gazdag elfolyó vizét reprezentálja, 2. Nyíltvízi terület a Kis-Balaton alsó tározó Ingói részén, 3. Az Alsó-Ingói terület a Kis-Balaton alsó tározón, amely átmenetet képez a nyíltvíz és a nádas között, 4. Terelő - zárt nádas állomány az alsó tározón, 5. Bukóéi - amely az alsó tározó elfolyó vizének felel meg, 6. Azú.n. Zala-csóva a Keszthelyi-öbölben, 7. A Keszthelyi-öböl tóközép, ahová eljutnak a Kis-Balatonból a humin anyagok, 8. A Siófoki-medence Tihanynál, amely humin anyagokban szegény tóterület Az oldott humin anyagok mennyiségét, mint barna színt, SHIMADZU UV-160A spektrofotométerrel 440 nm-en mért abszorbancia alapján Pt-cgységben (mg Pt r

1) adtuk meg Cuthbert & Giorgio (1992) szerint. A klorofdl-a koncentrációját metanolos extrakcióval mértüko (Felföldy, 1980). A bakterioplankton mennyiségét epifluoreszcens mikroszkópi (Hobbié et al, 1977), produkcióját [metil3H]-timidin beépítéses d)Árással(Fuhrman &Azam, 1982) határoztuk meg. Eredmények és értékelésük Értékelésünkhöz a vizsgált időszak átlagértékeit vettük alapul. A klorofill-a (la. ábra) és az oldott humin anyagok koncentrációja (lb. ábra) ellentétes tendenciájú változást mutatott a Kis-Balaton területén, előbbi 211 jig l '-ről 6 ng l '-re csökkent, míg utóbbi a felső tározóhoz képest is közel megkétszereződött (47 mg 1"' -> 92 mg 1"'). A Balatonban a Siófoki-medencében egyaránt alacsony mindkét paraméter. 250 200 9 r 150 100 50 0 100 80 60 40 A bakterioplankton abundanciája a felső tározó kifolyásához képest (27.8 x 10

6 sejt ml'

1) az alsó tározó felső részén először nőtt (29.3 x 10

6 sejt ml"

1), majd a kifolyásig mintegy felére csökkent. A baktériumszámban bekövetkezett változás messze elmaradt a fitoplankton mennyiségét jelző klorofillctól, amely 35-szörösérc csökkent. A bakterioplankton [metil3H]-timidin beépítésének tendenciája jó egyezést mutatott az abundanciával (2. ábra), azaz a mikroszkópi úton regisztrált baktériumtömeg élő, szaporodó baktériumokat jelez. Amennyiben a bakterioplankton számára az egyedüli hozzáférhető szénforrást az algák nyújtanák, a bakterioplankton az algákhoz közelítő drasztikus csökkenést mulatná. E megállapítást eredményeink nem támasztják alá. Az így felvetett ellentmondás megválaszolásához egy kétváltozós modellt állítottunk fel, ahol a független változók a klorofill-a koncentráció (KI), és az oldott humin anyagok barna színben kifejezett koncentrációja (Pt) a fliggő változó pedig a bakterioplankton timidin felvétele (

3HT) volt: HT = 0.205 KI + 0.374 Pt, r

2 = 0.967 E modell szerint a vizsgált időszak alapján a bakterioplankton limidin beépítésének varianciája 97 %-ban magyarázható a fitoplankton mennyiségének és a barna szinű oldott humin anyagok koncentrációjának változásával a Kis-Balatonban és a Balatonban. Összevetve a timidin beépítés Kis-Balaton Balaton 1. ábra. A klorofill-a (a) és az oldott humin anyagok (b) koncentrációjának változása a Kis-Balaton és a Balaton jellegzetes területein 20