Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
6. szám - Reményi Péter: „Törvényességi óvás” a vízügyi szakma nevében
344 "Törvényességi óvás" a vízügyi szakma nevében Reményi Péter Kivonat: Az 1977. áprilisában elhunyt Reményi Péter geológusra, a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítésén fáradhatatlanul munkálkodó egyik nagy tudású barátunkra emlékeztessen itt most néhány részlet az elmúlt években összeállított tanulmányaiból, cikkeiből, amelyeknek egy része nem is láthatott még nyomdafestéket sajtónkban. A Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete váratlan távozta után is igazolta gondolatait Kulcsszavak: vízügyi történelem, Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer. A Szerző - sok tanult társával egyetemben - 1988. nyara óta rendíthetetlenül próbálkozott a különböző napi- és hetilapoknál szakmai állásfoglalásaival reagálni az azokban megjelent a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítését ellenző véleményekre. A lapok szerkesztői ezeknek az írásoknak - néhány kivételtől eltekintve - nem adtak helyt. Még az udvarias elutasító levélre is ritkán telt idejükből. Úgy, látszik, a sajtószabadság, a vélemény szabadsága, a védekezés joga 1988. nyarától a vízügyi szolgálatra nem vonatkozott tiltó listán vagyunk ma (1990. szeptember) is. A felsorolandó cikkek-keltezése is bizonyítja, hogy ennek ellenére ismét és-ismét megpróbálkoztam. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a közvélemény egyoldalú tájékoztatása nem a vízügyiek miatt volt olyan egyoldalú, ahogy annak minden újságolvasó tanúja lehetett. S amiért oly sok vád. számonkérés érte a vízügyi szakmát. A magyar sajtó szerkesztőségei helyeztek minket embargó alá. Pedig a Népszabadság főszerkesztője, Eötvös Pál az 1988. augusztus 6-i számban a lap alábbi elvi állásfoglalását közölte: "Cikkünk a Bős-Nagymarosi Vízlépcső vitájában kialakult paradox tarsadalmi helyzetben foglalt igen egyértelműen állást Tekintettel a helyzet kényességére, természetesen tudtuk, hogy véleményünk vitákat fog kiváltani. Nos, a heves reagálások nem is maradtak el. .Arra azonban nem számítottunk, hogy írásunk félreérthető lesz. Ezért most - a téma érzékenységére figyelemmel, s a jobb közérthetőség kedvéért - szükségesnek mutatkozik cikkünk fö mondanivalónak ismételt rögzítése. Egy írás természetesen csak a maga egészében értelmezhető. Mégis, ha a fö gondolatot akarjuk kiragadni ez nagyjából a következő: bármely oldalról vagyunk is eleve meggyőzhetetlenek, bizalmatlanok a mások érvei iránt, az mindenképpen sérti szellemi függetlenségünket A vízlépcső ügyben és tágabb értelemben is. S ahogy korábban helytelen volt politikailag kirekesztően fellépni azokkal szemben, akiknek aggályaik voltak a vízlépcsőt érintő szakkérdésekkel kapcsolatban, legalább annyira helytelen. sőt a kibontakozó nyilvánossággal való visszaélés, és a demokráciát durván sértő magatartás ma - miként tapasztalható - a politikai kirekesztés módszeréhez folyamodni mindazokkal szemben, akik a vízlépcső létesítésének helyességéről vannak meggyőződve". És, a Népszabadság ezt az elvi hitvallását csúfolta meg, amikor a közlésre megküldött és a felsorolásban szereplő írásaimat rendre nem közölte. Egyetlen sort sem. így működött és működik a véleményszabadság a sajtó berkeiben. Az így kialakult helyzetben a vízügyiek kénytelenek voltak tanulni ellenlábasaiktól. Hiszen szamizdat is van a világon! És, van szakmai becsület, kollegiális összetartás is. A Hidrológiai Közlöny ajánlotta fel segítségét, hogy legalább a vízmérnöki szakma pár ezer fős gárdája olvashassa a soha sehol meg nem jelent cikkeket. A folyóirat 1989. áprilisától kezdve "Refuznyiki" címmel új rovatot rendszeresített. Ez a mi kéthavonta megjelenő "szamizdat"-unk. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mikor tiltják be, mikor váltják le a szerkesztőséget. Akik egyébként személy szerint soha nem foglalkoztak a BNV tervezésével, építésével. Csak éppen szakemberek, s tudják, miről van - bocsánat, helyesebben: miről volt szó. Sok-sok kolléga nevében illeti őket köszönet! (Szöllősi-Nagy András, Vágás István, Békési János, Zsuffa István, Hankó Zoltán nevét említhetem itt, hogy csak néhányukról emlékezzem meg). S külön kell kiemelnem a Vásárhelyi Pál Társaság teljes vezetőségét (választmányát), amely szakmai hrte töretlen erőforrásaként állt mögöttünk. De, tisztességtelen lenne, ha nem emlékeznék meg az azóta már felszámolt Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium vezetőiről és kollégáiról, akik szakmailag, politikailag és emberileg akkor sem ugrottak félre, amikor már Napnál világosabb volt, hogy az értelem trónfosztása bevégeztetett. Le nem közölt cikkeim listája 1990. szeptemberéig: 1. "Ami a vitából mindig kimarad". 1988. augusztus. Megküldve: Népszabadság, Heti Vílággazdasag. Megjelent\ Hidrológiai Közlöny, 1989. 5-6. 2."Ha per, hát hadd legyen per!" 1989. április 5. Megküldve: nyolc lapnak. Megjelent: MEDOSZ Lapja, 1989. május 4. (Rövidítve). 3. "Földrengés-veszély - eget rengető népbutítás?" 1989. június 2. Megküldve: több lapnak. Megjelent: Mai Nap, 1989. június 14. (Más címmel, rövidítve). 4. "Szeizmikus kockázat". 1989. június 7. Megküldve: több lapnak. Megjelent: Új Szó, Pozsony, 1989. június 22. 5. "FelBÖSültem". 1989. október 4. Megküldve: Napilapoknak. Megjelent: Mai Nap. 1989. október 18., Reform. 1989. október 27. (néhány mondatos kivonat), HK. "Refuznyiki", 1990. 4. sz. 6. "Tudományos ipi-apacs". 1989 október 17. Megküldve: Magyar Hírlap. Megjelent:HK. "Refuznyiki", 1990. 4. sz. 7. "A B(G)NV-rőI a tudomány leple alatt - vagy fölött?", 1989. dec. 2. Megküldve: Vízügyi Közlemények. Megjelent: HK. 1990. 6. sz. 8. "A hír szent - a vélemény szabad? - avagy ne vigyük zsákutcába a döntéshozókat?" 1990. június 6. Megküldve: Népszabadság. 9. "Párhuzamok...?" 1990.június 13. Megküldve: Népszabadság. 10. "Alkotmányjogi vizsgálat és intézkedés indítványozása". 1990. aug. 6. Beadva: Alkotmánybíróság. A beadványt és a kapott választ közli: HK. 1991. 2. sz. Amikor 1992-ben valósággá vált a "C-változat" szlovákiai megépítésének szándéka, s "a papírtigris felmordult", a Népszabadság sem hallgathatott tovább, június 4-i számában közölve az alábbiakat:
