Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Hankó Zoltán: A racionalitás és irracionalitás másfél évszázados vitája a magyarországi vízfolyások rendezéséről, hasznosításuk fejlesztéséről

340 A racionalitás és irracionalitás másfél évszázados vitája a magyarországi vízfolyások rendezéséről, hasznosításuk fejlesztéséről Hankó Zoltán 1122. Budapest, Csaba u. 16/A Kivonat: A racionalitás és irracionalitás másfél évszázados hazai vitái és a Bős-Nagymaros vizlépcsőrendszerrel kapcsolatos megnyilvánulásai után a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán mégis meg kell egyezni, de ez reménytelen, ha zöld mozgalmárok akarják megszabni Magyarország tárgyalási irányvonalát, és a lehetséges megegyezés kereteit. A racionalitásnak felül kell kerekednie az irracionalitáson! Ez pedig csak szakemberek közreműködésével képzelhető el. Kulcsszavak: vízügyi történelem, Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer. Mintegy másfél évszázados szakmai felkészülés eredményeképpen alig egy évtizedes politikai előkészületek nyomán 1846. augusztus 27-én tette meg az első kapavágást Tiszadobon gróf Széchenyi István, a tiszai vízrendezési munkálatok megindításának jeleként. A racionalitás és irracionalitás vitája ekkor vett igazi lendületet, amit Petőfi Sándor: "A Tisza" c. versének (Pest, 1847. február) idézett részletei is tanúsítanak: Nyári napnak alkonyulatánál Megállék a kanyargó Tiszánál, A folyó oly simán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Oh, természet, oh, dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Társaimnak hosszan beszélgettünk. "Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója." Pár nap múlva fél szendergésemből Félrevert harang zúgása vert föL Jön az árvíz! Jön az árvíz! - hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekint ék. Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gótot, El akarta nyelni a világot! Ezt, a racionalitás kontrasztját felvillantó verset az a Petőfi Sándor írta, aki korábban feltétel nclkül, korlátlan hitet tett az alföld mellett (úgy, ahogy van!), "Az alföld" (Pest, 1844. június-július) c. versével: Mit nekem te, zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegy völgyedet nem járja. Lenn az alföld tenger sík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom. Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem, Itt boruljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem. Petőfi Sándor - 1847. májusában Kerényi Frigyesnek írt levele a racionalitás kontrasztjának hasonlóan irracionális megítélését tanúsítja (Daniss Győző nyomán. Népszabadság, 1997. március 14.): "Füzesabonytól, hol a múlt éjet töltém, egy nap alatt értünk ide Debrecenbe. Napkeltekor már Poroszlón voltunk, melyet a Tisza különösen kedvel, mert gyakran kilátogat hozzá, nem restelli a nagy utat. Most is ott tisztelkedik. A fogadótól jobbra-balra tengert láttunk, melyben nyakig úsznak a fák, mint valami szerencsétlen hajótörést szenvedők. A víz közepén nyúlik végig, mint a magyar nadrágon a zsinór, az a nevezetes töltés, melynek sok ló köszönheti már, hogy e siralomvölgyéből Ábrahám kebelébe jutott. Hosszasága egész félórányi ugyan, dc jó időben négy lovas kocsi - nyolc ökör segítségével - egy nap alatt is megjárja. Száraz időben az a szép tulajdonsága van. hogy odavarázsolja az alföldre a Kárpátok táját, olyan hegyek és völgyek keletkeznek rajta. E tekintetből jónak láttam leszállni a gyorsszekérről s gyalog zarándokolni át a töltésen, hogy a feldőlés ellen biztosítsam magamat, mert én fejemmel szerzem ugyan kenyeremet, de azért nyakamat sem imádom kevésbé, mint a fejemet. - A gyorsszekérnél egy óranegyeddel előbb értem a Tisza hídjához, s ezalatt gyönyörködve néztem jobbra-balra a tájat, mely a kiöntés által hasonlíthat Amerika őserdeihez regényességben. És az az átkozott szabályozás majd mind c regényességnek véget fog vetni, lesz rend és prózaiság. Bizony nem szeretnék mostanában Tiszának lenni. Szegény Tisza: eddig kénye-kedve szerint kalandozta be a világot, mint valami féktelen szilaj csikó, most pedig zablát vetnek szájába, hámba fogják, s ballaghat majd szépen a kerékvágásban. így teszi az élet a lángészt filiszterré!"