Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
6. szám - Hankó Zoltán: A racionalitás és irracionalitás másfél évszázados vitája a magyarországi vízfolyások rendezéséről, hasznosításuk fejlesztéséről
HANKÓ Z.: Racionalitás és irracionalitás vitája 341 Kölcsey Ferenc unokahúga, Antónia, a racionalitás szükségszerűségét a katasztrofális következmények bemutatásával támasztja alá (akaratlanul, ez is Danis Győző nyomán. Népszabadság, 1997. március 14 ): "Több hetek óta vagyunk már árvízzel körül véve ismét. Az idén már harmadikszor. Igen nagy ínség van ebben a faluban. Ó Istenem, hogy nem lehet rajtok segíteni Annyi sok éhezőt látok, de avval a kevés kenyérrel, vagy étekkel, mit sokszor adhatok, hogy lakhatnának jól, s mily kevésnek adhatok annyi sok közül. Szegény, szegény apró rongyos sápadt gyerekek, oh milyen jókor kell megtanulni a tűrést, szenvedést! Míg sokan ebbe a korba a ezukros ételek közt is mérgesen válogatnak, hány van, aki hetekig is alig lát egyebet málékcnyérnél, ami csakugyan rossz eledel, kivált magában ... Én még nem láttam az éhség szükséget vagy is inkább sokak éhezését, mert hála Istennek, általános éhség még nincsen itt, mint Árvába, addig azt gondoltam, hogy igen nemtelen cél az evésért fáradni, s nagyon állati igyekezet, de most látom, hogy legelső, legnemesebb az, hogy minden más ipar. s magasztos vállalat és lelkesülés csak ebből van, csak ez után következik, és támad elő pálya és czél". A Széchenyi koncepciója szerinti vízrendezés olyan jól sikerült, hogy másfél évszázaddal a munkálatok megkezdése után - napjainkban - a Tisza 20 ezer km 2nyi mentett árterén élő lakosság túlnyomó többsége nem tudja, hogy az árvízi elöntéstől árvízvédelmi gátak védik életét és javait, az egész környezetét! így azután nem csoda, hogy a legfelső politikai-gazdasági elit egyes tagjai is - esetenként - úgy elvetik a sulykot, hogy meg sem lehet találni! A Magyar Országgyűlés 1989. június 2-i ülése a Kormány azon döntéséről vitázott, amely szerint a Németh Miklós vezette kabinet 1989. május 13-án felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építési munkálatait és a vélelmezhető ökológiai kockázatokra-veszélyekre tekintettel újabb vizsgálatok elvégzését kívánta elrendelni. E vitában felszólalt a közgazdász akadémikus, Bognár József professzor is, aki szavai hevében az irracionalitás zászlóvivőjének bizonyult, megállapítván: "A Tisza-szabályozás káros hatásait ma is érzi a mezőgazdaság". Maga is érezhette, hogy elvetette a sulykot, amikor a dunai vízlépcsőrendszer ellen érvelve a Tisza-szabályozást hozta fel negatív példaként, ami a XIX. század utolsó harmadában és a XX. század elején a gazdasági fellendülés alapja volt. S ezt, mint a világ gazdaságával foglalkozó közgazdász világosan látta, de a felszólalás hevében az irracionalitás eluralkodott a közgazdász racionalitása felett. Nem is részletezte tovább e kérdést, a tisztelt Ház - ennek ellenére - felszólalását megtapsolta. Ez az irracionalitás Petőfi Sándornak, a költőnek megbocsátható, de a közgazdász, akadémikus országgyűlési képviselőnek már kevésbé! Simády Béla, azóta elhunyt állami díjas mérnök, vízügyi igazgató azonnali nyílt válasz-levelét a Csongrád megyei Hírlap 1989. június 5-i száma tette közzé: "Kétperces kontra" Megjegyzés Bognár József professzor, akadémikus parlamenti hozzászólásához Tisztelt Képviselő Úr! Érdeklődéssel hallgattam közgazdasági elemzését, amit a Parlament június 2-i ülésén, a dunai vízlépcsőrendszer egyik eleme építésének felfüggesztése tárgyában elmondott. Nagy csodálkozással hallottam még ugyanebben a felszólalásában a mintegy mellékesen odavetett azon mondatát, amely szerint "a Tisza-szabályozás káros hatásait ma is érzi a mezőgazdaság". Professzor Úr! On tisztában van a tudós szavainak súlyával. Ön tisztában van az ország teljes nyilvánossága előtt elmondott - kimondott - megállapítások hatásaival Ön is észlelhette, hogy egyesek az említett szavait külön megtapsolták. Nincs szüksége a Széchenyi István és Vásárhelyi Pál Európa-szerte elismert müvének védelemre. Önt csak egy dologra szeretném emlékeztetni kijelentésével kapcsolatban: a Tisza-völgy mintegy kétmillió hektárnyi területén nem lenne mezőgazdaság (és még sok más sem) a Tisza szabályozása nélkül. Képviselő Úr! Eddigi munkásságát ismerve, nem tételezek fel Önről semmiféle sandaságot. Nem tételezem fel azt sem, hogy a műszaki értelmiség egy bizonyos rétegét úton-útfélen megrágalmazok ma divatos táborába kíván tartozni. Hatásvadászatot sem tételezek fel Önről. Professzor Úr! Amit a Tisza szabályozásáról az ország előtt odavetett, az megalapozatlan állítás, az valótlan állítás. Sajnos, ugyanez az irracionalitás vezérli napjaink zöld mozgalmárainak megnyilatkozásait is. Ezt világosan tanúsítják a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos megnyilvánulások: az ökológiai katasztrófa, mint ellenérv! Az államközi szerződés megszüntetésének indoka, az eredeti (de, milyen "eredeti") helyzet visszaállításának igénye nehezen támasztható alá az "ökológiai szükséghelyzet" szajkózásával. A Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán mégis meg kell egyezni, de ez reménytelen, ha zöld mozgalmárok akarják megszabni Magyarország tárgyalási irányvonalát, és a lehetséges megegyezés kereteit. A racionalitásnak felül kell kerekednie az irracionalitáson! Ez pedig csak szakemberek közreműködésével képzelhető cl! HANKÓ ZOLTÁN: okleveles mérnök, műszaki doktor, ny. tudományos tanácsadó, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja.
