Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Hankó Zoltán: „Kedvező” hágai ítélet?

HANKÓ Z.: Kedvező hágai ítclet? 339 menyes Tervének módosítási javaslata kapcsán létre hozott alkalmi bizottságának vitája nyomán). A Kormány 1988. októberében be kívánt számolni az Országgyűlésnek a BNV-beruházás helyzetéről. Az előterjesztés tervezetét Maróíhy László, környezetvédelmi cs vízgazdálkodási miniszter készítette elő. A tervezet tárcaközi egyeztetése kapcsán véleményt nyilvánított Láng István, az MTA főtitkára is. A szokásos mentegetőzések (rövid az idő, nem elég az elemző tanulmányozásra) mellett felsorolt észrevételek és kifogások lényegében azonosak a korábban hangoztatottakkal, egyrészt függetlenül attól, hogy a jogos és megalapozott korábbi észrevételek nyomán a Közös Egyezményes Tervet a csehszlovák féllel egyeztetve több ponton módosították, másrészt sok észrevételt az OMFB-MTA elemző tanulmány készítése során megvitatva elvetettek, vagy a hatástanulmány során bizonyultak megalapozatlannak. A Minisztertanács - 1988. szeptember elején - a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter előterjesztése nyomán kialakult vita alapján felkérte az MTA elnökét, hogy alakítson ki állásfoglalást a nagymarosi vízlépcső esetleges elhagyásának lehetőségeiről és következményeiről. Ennek indokaként valószínűsíthető, hogy a miniszter a Minisztertanács illésén beszámolt arról, hogy a tárcaközi egyeztetés során az MTA észrevételekjelentős hányada a nagymarosi vízlépcső ellen irányult. A nagymarosi vízlépcső elhagyásának MTA-indokaként szerepet játszott a makroökonómiai megfontolások mellett a gazdaságossági vizsgálatok megalapozatlanságának vélelme is. Az energiatermeléssel összefüggő gondolatok most már konkretizálódtak a szénhidrogén üzemanyagú erőmüvek fejlesztésére, és végül újra hangot adtak a már sokszor felemlegetett (lerágott csontnak), az ökológiai kockázatnak. Az elhagyás következményeként az MTA elsősorban a nemzetközi szerződések felmondásával összefüggésben várható következményeket (illetve a felmondás jogi alapjait) taglalta. Az MTA-vizsgálódás végeredménye három mondatban öszszegezhető: a műszaki-gazdasági értékelés a továbbépítés melletti érvelés során indokolatlanul pozitív, míg a leállítást mérlegelve túlzottan negatív, miután az MTA értékelése ezzel éppen ellentétes, ezért a nagymarosi vízlépcső építésének leállítását vagy elhalasztását reális alternatívának tartja, kifogásolja továbbá, hogy a korábbi állásfoglalásai (1983. december, 1985. június) során összegezett észrevételei nem találtak meghallgatásra, sőt ezek az állásfoglalások még a felhasznált irodalmi jegyzékben sem szerepelnek a Kormány előteijesztésében. Mindezeknél figyelembe kellett volna venni, hogy 1986-ban az osztrák Donaukraftwerke A.G. vezetésével több osztrák céggel kötött magánjogi szerződések keretében megállapodás született a nagymarosi vízlépcső osztrák pénzügyi forrás terhére történő megépítésére, amit a magyar szerződő felek (a beruházó és a Magyar Villamos Művek) 1996-tól áram szállítással fizettek volna vissza. E szerződések a makroökonómiai körülményeket alapvetően módosították az 1982-i vizsgálatokhoz (Szentágothay-Márjai prekoncepció) viszonyítva. .A makroökonómiai szempontokkal takarózó "ellenlobby" által az utcára küldött Duna Kör és a mindezekkel egyetértő és támogató MTA véleménye az Országgyűlés 1988. október 6-i ülésén kisebbségben maradt, annak ellenére, hogy pl. Szentágothay János országgyűlési képviselő (már nem az MTA elnöke) felszólalásában (ellenséges, esetenként rosszindulatú és valótlan állításokat is tartalmazó módon) mindent elkövetett a BNV, de legalább a nagymarosi vízlépcső építésének leállítása, esetleg elhalasztása érdekében. Az éles, helyenként parlamentárisnak aligha nevezhető vita után az Országgyűlés 317 igen, 19 nem szavazattal, 31 tartózkodás mellett a BNV terv szerinti tovább építésére voksolt. Az egypárt-rendszer ellenzéke hamar felismerte a BNV kérdésben rejlő politikai lehetőséget, s egyrészt a Duna Kört az utcán, az MTA-t a magasabb politikai régiókban használta előretolt bástyának a rendszerváltás előkészítése érdekében. A gyümölcs 1989. május 13-ára érett meg, amikor is Németh Miklós miniszterelnök a Parlamentben jelentette be, hogy felfüggesztik a nagymarosi vízlépcső építési munkálatait. Ezt a bejelentést a Minisztertanács Tanácsadó Testületének (amelynek tagja volt Berend T. Iván akadémikus, az MTA akkori elnöke is) 1989. május 3-i ülése készítette elő a Duna Kör "szakértői" javaslataira, és az MTA 1988. szeptemberi (1989 tavaszán megerősített) állásfoglalására támaszkodva. S a miniszterelnök ezt annak tudatában tette, hogy három hónappal korábban, 1989. februárjában helyettese. Medgyesi Péter a BNV építkezések gyorsításáról írt alá jegyzőkönyvet Pozsonyban az államközi szerződés kiegészítéseképpen. A Dunakiliti környéki építkezést 1989. júniusában függesztették fel, s a BNV építkezéseinek leállítását az Országgyűlés 1989. október 31-én hagyta jóvá az ú.n. Hardy-fclc jelentésre támaszkodva, amely elvben az 1071/1989. (VI. 15.) Mth. és a 3205/1989. (VII. 20.) Mth. határozatok alapján kidolgozott 15 jelentést lett volna hivatott összegezni (de nem ezt tette, hanem a Duna Kör és az MTA álláspontját az egész BNV-re kiterjesztette). Ez a kormány-előteijesztés és országgyűlési határozat az országot a BNV kapcsán olyan síkos lejtőre lökte, amely a közelmúltban a Hágai Nemzetközi Bíróság előtti megjelenéshez vezetett, s itt hallhattuk, hogy a szlovák fél 5 milliárd US dollár kártérítésre tart igényt. S ha ennek csak 10 %-a reális hányad, amit a végén ki kell majd fizetnünk, az is 100 milliárd forint (1997. évi árszinten), amiért nem kapunk semmit, de ami fölösen elég lenne (lett volna) a BNV megépítésére a legszélsőségesebb ökológiai igények egyidejű kielégítése mellett.. A történelmi kutatás feladata lesz feltárni azokat a szubjektív és objektív körülményeket és okokat, amelyek az MTA 1883. évi, és a Kormány 1989. júniusi és októberi pálfordulásához vezettek Ugyancsak a történelmi kutatás fedezheti fel azon politikai vakság összetevőit, amelyek miatt az 1990. évi rendszerváltás után az MDF-FKgP-KDNP kormány-koalíció és parlamenti többség nem ismerte fel az ország érdekeit a BNV kérdésében, s hagyta a cseh(szlovák)magyar viszonyt annyira elfajulni, hogy a "C-változat" szinte teljesen eltorlaszolja az alagút végét. HANKÓ ZOLTÁN: okleveles mérnök, műszaki doktor, ny. tudományos tanácsadó, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja.