Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Hankó Zoltán: „Kedvező” hágai ítélet?

337 "Kedvező" hágai ítélet? Hankó Zoltán 1122. Budapest, Csaba u. 16/A Kivonat: A Népszava c. napilap 1997. április 5-i számának 6. oldalán a "Háttér", c. rovatban jelent meg Kertész Péter: "kedvező hágai ítélet ellenére is születhet rossz megoldás" c. írása, amely a Vargha Jánossal készített interjú szerkesztett változata. Ez az itt-ott kétértelmű, másutt pontatlan írás váltotta ki a Szerző alábbi gondolatait, bár nem látott különösebb értelmet arra, hogy vitába szálljon az újságíróval, vagy inteijúalanyával. Kulcsszavak: vízügyi történelem. Bős-Nagymaros vizlépcsőrendszer. Az az írás, amellyel foglalkozunk, a napilap egész oldalát kitölti, középpontjában egy nagyméretű fénykép-portréval, amely emlékeztetheti az olvasót, kinek a gondolatait ismerheti meg: A majdnem az egész arcot takaró körszakáll alól is kibukkannak a messianisztikus arckifejezés egyes vonásai. A magas homlok alatti fémkeretes szemüveg a szigorú prófétai elhivatottság benyomását csak erősíti. Vargha János - közköltségen megszerzett biológusi képesítésének elnyerése után - rövid ideig hasznosította tanulmányainak eredményeit a köz javára: a munkahely kötött munkarendjét hamarosan felcserélte az újságirás kötetlenebb munkarendjével. Úgy látszik azonban, nemcsak a munkahely fegyelmi rendjének korlátait hanem a munkakör szabta korlátokat is nehezen viselte. Minden ellenkező híreszteléssel szemben ugyanis van újságírói etika, írott is. íratlan is. Ez vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy mind a munkahely, mind a munkakör korlátait illetően a legmegfelelőbb pálya az ö számára a politikusi pálya. Ez. azonban - az időtájt - csak az egypárt-rendszercn belül volt veszélytelen: semleges pályát kellett keresni! A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer államközi szerződésének 1977. évi aláírása irányította figyelmét a környezet-politikai kérdések felé, ezen belül is a vizi (vízügyi?!) környezetvédelem területére. Véleménye szerint ugyanis a vízügy 1945. után a "totális hatalmon belül totális hatalom lett", ami ellen minden eszközzel harcolni kell. így vált számára központi kérdéssé - a tiszai vízlépcsők után - a Duna csatornázása és annak magyarországi első kulcs-létesítménye, a BősNagymaros vízlépcsőrendszer (BNV). John I.ocke - a XVII. századi nagy angol filozófus és gondolkodó képzeletbeli figurájának élő, magyarországi megtestesítője éppen l'argha János. Locke a lelkesedésről írva megállapítja: "Mivel közvetlen kinyilatkoztatás révén (egyesek) sokkal könnyebben alakítják ki véleményüket és szabályozzák viselkedésüket, mintsem hogy fáradságos munkával, nem mindig sikeresen, észérveket sorakoztassanak fel, nem csoda, hogy némelyiküknek a meggyőződése: különös kegy folytán az ég vezeti őket véleményalkotásukban és cselekedeteikben ...". A prófétai elhivatottságot Locke még tovább magyarázza: "Tudatukat (is) erre készítik fel, úgyhogy (az a meggyőződésük, hogy) bármely véleményük, ha még oly megalapozatlan is, Isten szellemének megnyilvánulása, és ez az. isteni autoritás jelenlétének bizonyítéka, ha késztetést éreznek magukban bármely különös cselekedet végrehajtására, olybá veszik, hogy Isten hívó szavának engedelmeskednek. ..." Locke bírálata is figyelemre méltó a lelkesedésről és a prófétai elhivatottságról: "... E rajongás nem észérveken, vagy isteni kinyilatkoztatáson alapszik, hanem a túlfűtött és elbizakodott elme képzelődéseböl fakad. ... (Az ilyen emberek) elsősorban saját impulzusaikra hallgatnak, ... mert az élénk képzelődés. mint valami új alapelv, mindent magával sodor, amikor felülkerekedik a józan észen, s megszabadul az ész-érvek béklyóitól". E gondolatsor Lockenak a judiciumról vallott nézetével zárható: "A tévedés nem a tudás hiányossága, hanem a megítélés helytelensége ... Akik nem képesek következetesen gondolkodni, és nem képesek pontosan mérlegelni az ellentétes értékű bizonyítékok súlyát, ... azok könnyen állíthatnak olyat, ami nem valószínű". Az idézetek John Locke (1632-1704): "Értekezés az emberi értelemről" c. esszéiből származnak, s tanúsítják, hogy a dr. Vargha János nevével fémjelzett szindróma nem új keletű. Ő volt a szellemi atyja a Duna Kör: "Állásfoglalás"ának is 1988. szeptember elején, "A dunai duzzasztógátak" címmel rendezett konferencián, ahol még szinte kizárólag szakmai (ökológiai) érveket fogalmaztak meg óriási lelkesedéssel és prófétai elhivatottsággal - a BNV ellen: "Az egészséges emberi létfeltételeket biztosító ökoszisztéma fenntartásának szempontjai szembe kerülnek egyéb, történelmileg kialakult emberi szükségletek kielégítéséhez fűződő érdekekkel ... A vitatott létesítmény - a BNV - elsődlegesnek tekintendő érdekeket (t.i. ökológiaikai) kockáztat, más úton is elérhető célok szolgálatban". Mint látható, már 1988. szeptember elején megfogalmazódott a napjaink magyar álláspontját is meghatározó alaptézis: "az ökológiai szükséghelyzet". Egyéb politikai felhang a Duna Kör akkori "Állásfoglalás"-^ ból alig-alig érzékelhető. Megtalálható ez máshol. Az "outsider" - és ezért mindezekhez is értő. "független" - Lányi András a HVG 1988. szeptember 3-i számában teszi közzé "Ceterum censeo" c. glosszáját: "Mindazt, ami Magyarországon társadalmi, gazdasági és erkölcsi válsághoz vezetett, mindazt, ami az országban sürgős változásra érett, megtestesíti és monumentális méretekben hagyományozza a következő nemzedékre a bősnagymarosi vízlépcsőrendszer". Mindezek ellenére a Magyar Országgyűlés 1988. október 6-8-i ülésén elfogadta a Kormány beszámolóját a BNV beruházás állásáról Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter előadásában, aki a hozzászólásokra adott válaszát azzal kénytelen zárni, hogy "Vízlépcsőt és demokráciát!" A hozzászólásokban ugyanis megjelentek olyan felhangok is, mint anút a Duna Kör is megfogalmazott az országgyűlési döntés utáni "Nyilatkozat"-ában: "Akik a Dunát elrekesztik, gátat állítanak a politikai-gazdasági kibontakozás útjába!" A BNV ügye néhány nap alatt politikummá vált, amit a Duna Kör "ökológiai kockázat" szlogenje támasztott alá. Megalapozottan nevezte Mosonyi Emil a BNV ügyét a rendszerváltás trójai falovának. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy Vargha János szerint az 1977-es Államközi Szerződés aláírására is csak azért kerülhetett sor, mert 1968. után a szovjet megszállókkal kollaboráló Gustáv Husák lett a csehszlovák párt főtitkára. Ugyanakkor a BNV ügye, mint a magyar rendszerváltás politikai kulcsa tette lehetővé, hogy 1989. tavaszán felfüggesszék a nagymarosi építkezést, továbbá 1989. őszén felfüggesszék a dunakiliti környéki építkezéseket, és leállítsák a nagymarosi építkezést, noha 1989. elején a beruházási munkálatok gyorsításáról írtak alá kormányközi jegyzőkönyvet, az Államközi Szerződés kiegészítéseként. Ezekhez az eseményekhez még az is hozzájárult, hogy 1988. tavaszán az amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap egyik 26 pontos "Nyilatkozat"-ában lényegében ugyanazokat az ellenérveket felsorakoztatva, mint