Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Kozák Miklós: Fehéren–feketén: Hága és a vízlépcső

336 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. 2 A BNV tervének fejleszthetősége A hágai magyar perirat egyik legkirívóbb tévedése az volt, hogy a BNV tervét túlhaladottnak, környezetkárosítónak, politikailag ránk crőszakoltnak állította be, amely nem számolt a később felmerülő továbbfejlesztés, (evolutívítás) követelményeivel. Ezek a magyar fél vízlépcső-ellenes elkötelezettségéből következtek. Ám a világ tele van a természettel csodálatos harmóniában együttműködő vízlépcsőkkel, amivel a hágai bírák is tisztában voltak, és értetlenül álltak a világtól idegen magyar "szakértők" véleményével szemben. Kijelentették, hogy a terv alapvető célkitűzései gazdasági jellegűek, amelyek ma is érvényesek, és ami a legfontosabb. az "evolutív" feltételeknek is megfeleltek. Az alaptalan magyar vádakkal szemben a hágai bíróság megállapította: "A szerződés 15., 19. és 20. cikkei... biztosítják, hogy a Duna vízének minősége ne romoljon, a természet védelme biztosítva legyen, és hogy figyelembe vegyék az új természetvédelmi előírásokat". Nemzetközi jogászaink még annyit sem tudtak, hogy "az érintett állam nem lehet egyedüli bírája annak, hogy ezek a (ökológiai szükséghelyzet) körülmények valóban fennállnak-e". Öt évvel ezelőtt a magyar periratban foglalt állásfoglalásról ezt írtuk: "A hatalom által kierőszakolt szakszerűtlen döntéseket, a rágalmakat a történelem mindig elsöpörte" (FK 1-3). A vízügyi beavatkozások haszna eddig mindig feltétlenül nagyobb volt az esetleges kedvezőtlen és elhárítható károkkal szemben. így volt ez a BNV esetében is. A várható haszon felülmúlta a kedvezőtlen hatásokat, ám erről a fundamentalisták hallgattak. A vízlépcsőrendszer befejezése ellen azért tiltakoznak, mert ha üzemelése megcáfolja a tiltakozás valótlan vádjait, akkor ez újabb kudarc lenne számukra A BNV terve nem volt merev, annak esetleges hiányosságai bármikor módosíthatók lehettek volna. Ám ezzel a vízlépcsőt ellenzők sem éltek, hanem visszaéltek. 3. A hágai ítélet egyes tanulságai A fundamentalista szemléletnek legkirívóbb példája a szigetközi vízpótlás rémregénybe illő története. Közismert, hogy 1993 márciusára a Duna Kör még az akkori környezetvédelmi minisztert (Keresztes K.S.) is saját emberére cseréltette fel (Gyurkó J.) Gyurkó J. előbb azt a fenékgátas megoldást javasolta, amivel számos vízlépcső-ellenző nem értett egyet. Mosonyi E. professzor a köztársasági elnök meghívására a parlamentben 1993-ban előadást tartott a szigetközi vízpótlásról, aminek lényege: fenékgát létesítése az 1843. fkm szelvényben, ellentétben a Duna Kör által szorgalmazott szakszerűtlen, költséges és környezetkárosító szivattyús vízpótlással. A megbeszélésen minden párt szakértője részt vett. Az egyik képviselő harmadik javaslattal állt elő: szivornyázzák a vizet alulról felfelé! Ennek hallatán Mosonyi professzor csak ennyit mondott: "Ez csak akkor lehetséges. ha Ön elintézi a jó Istennél, hogy Newton idevonatkozó törvénye a Szigetközben ne legyen érvényes"! Az értekezleten ugyan a fenékgátas megoldás nyert elsőbbséget a szivattyúzással szemben, de a "környezeti szakértők" a "minél rosszabb a hatás, az annál jobb nekünk Hágában" elve alapján mégis a szivattyúzást szavazta meg a parlament. Hiába érveltek a vízügyi szakemberek, hogy a kevés víz nem víz, az ágrendszerekbe nem elegendő az átszivattyúzható vizmennyiség, s hogy oda csak duzzasztással lehet elegendő vizet átvezetni, Gyurkó J. minden lehetőséget kihasznált a reálisabb beavatkozások szabotálására. 1993, augusztus 3-én Jávor K. kijelentette [NSZ]: "A duzzasztott térből Szigetközbe kerülő víz bőrbetegséget okoz, ezért a nyárra az egészségügyi hatóság fürdési tilalmat rendelt cl." A tilalmat 1 hét múlva feloldották, de ezt Jávor K. már nem kommentálta. Talán ez is oka annak, hogy a térség lakosai a hangadók felelősségre vonását kívánják [NSZ. 1997. 12. 12]. 4 Következtetések és további tanulságok A hágai ítélet szövegéből érthető módon a kellően felkészült szlovák szakértői gárda előteijesztései csengnek vissza anélkül, hogy abban a magyar fél tudománytalan és mondvacsinált érvcinek a nyomát fel tudnánk fedezni. A hágai bírák tapintatosan tudatták, hogy őket nem hatja meg az 1989. évi magyar politikai rendszerváltásnak az az állítólagos "trójai falova", amelyre annak nem volt sem akkor, sem később szüksége. Arthur Hailey: "High Voltagc" c. híres könyvében ezt írta az öko-diktátorokról: "Amit józan ésszel, érveléssel nem tudnak elérni, azt halogatással és a törvényesnek tűnő csalárdságokkal akadályozzák. ... Nem töró'dnek a gyakorlati tényekkel, csak mennek a maguk útján, s a végén elpusztítanak valamennyiünket. ... A legtöbb, amit tehetünk, ha tudatjuk a közvéleménynyel, hogy érdekeinket aláássa egy kisebbségi fanatikusok és törtetök fondorlatos szövetsége! " Ha erre a tanácsra hallgattak volna az illetékesek, akkor ma nem szembesülnénk dollármilliárdos károkkal. Ma, 1997-ben is ugyanazzal a mondattal zárhatjuk sorainkat, mint a Fehér Könyvet, 1994 tavaszán: A kormányzat vízlépcsőbeli tevékenységének nemzetközi megmérettetésénél a tudomány nemzetközi szabályai és nem honi, tudománytalan, sötét zöld elvek lesznek a meghatározóak. Illene erről nem megfeledkezni." KOZÁK MIKLÓS okleveles mérnök, a műszaki tudomány doktora, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékének nyugalmazott tanszékvezető tanára.