Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Kozák Miklós: Fehéren–feketén: Hága és a vízlépcső

334 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. süket, és ne szerepelgetnének továbbra is vádlóként. Az újságcikkek és inteijúk bizonyítják, hogy sokszor ismét a hozzá nem értőké a szó. Vargha J. [NSZ. 97. 10. 22]: "A bíróság kimondta: az egész C-variáns jogellenesen épült meg". A hiteles hágai döntés: "Csehszlovákiának joga volt az ideiglenes megoldás megvalósítása". Szemfényvesztésében addig ment, hogy "papírtigris" elméletét is eltagadta. A hágai döntés azt igazolta, hogy Vargha J. véleményei ellenére: a C-variáns felépítése jogos volt (csak az üzembe helyezése nem). Több éves üzemi tapasztalatok mutatták, hogy a féremünek nevezett dunacsúnyi létesítmények elviselték az 1997-cs nagy árvizet is, hogy nem volt szükség bontására vagy felszámolására, és az ítélet a vízlépcsőrendszer eredeti céljainak megvalósítását szorgalmazza. Hágai kudarcunk fő oka, hogy a delegációnk, a Duna Kör - Vargha ,/., Droppa Gy., Hajóssy Adrienne, vagy Lányi A. - sugallatára "egy tapodtat sem tágított", és gyatra anyaggal ment Hágába. A Duna Körrel való szoros együttműködést elismerve Szénási Gy. is bevallotta a Napkelte c. adásban: "eddig olyan jól tudtunk együttműködni". Ezzel nem dicsekednie kellett volna, hanem inkább szégyenkeznie miatta. 1997. október. 22-én jelent meg a napilapokban mintegy 120 értelmiségi közéleti személyiség nyilatkozata "Vizet a Dunába" címmel Az aláírók között nincs egyetlen e témát értő mérnök (dc még orvos) sem. Az aláírók 8 pontból álló követelése bizonyítja súlyos tárgyi tévedéseiket. Az 1. pontjuk "kedvező hágai döntésről" szól. Ennek botorsága a hágai ítélet ismeretében nyilvánvaló, célja újra a ködösítés, a közvélemény félrevezetése. A hágai döntés világos: Az 1977-cs alapszerződés, annak minden célkitűzésével (víziközlekedés, vízenergia, vízgazdálkodás, árvízvédelem) együtt érvényes, s ennek megvalósítását szorgalmazza Hága, a környezetvédelmi követelményekkel együtt. Ám ez utóbbiakat nem lehet hozzá nem értőkre bízni! Mivel Hága szerint a vízlépcső környezetkárosítása "eléggé valószínűtlen", így az olyan állítás, hogy "a hágai bíróság ítélete a jelenlegi helyzet fenntartását sugallja" [NSZ 97. 12. 15.], olyan szemléletet tükröz, mely csak a felelőtlen felelősök védelmét szolgálja. A 2. pontjuk azt követeli, hogy az eddigi károk okozói vegyenek részt a további tárgyalásokon. Az előzőekben már idézetekkel is bemutattuk e szereplőket. Talán hibáik megismétlésére kapjanak alkalmat? Itt téved Scipiades I. is [NSZ. 97. 12. 06.], aki elismeri, hogy a hágai pert elveszítettük, de sérelmezi, hogy "a döntéshozatalból kiszorították az ellenvéleményen lévőket". Számára "érthetetlen, hogy a magyar küldöttségnek egyáltalán ne lenne szüksége arra a tudásra, amely a több mint négyéves hágai per alatt halmozódott fel". Úgy látszik, a cikk írója összetéveszti a demagóg véleményeket a tényleges hozzáértéssel. A hágai vereségünk elsődleges oka az, hogy a perirat összeállításából éppen a témakör tényleges szakértőit zárták ki, és helyükre a fundamentalisták legismertebb képviselői kerültek. akik frázisokkal és valótlan feltételezésekkel akarták meggyőzni a hágai bírákat. A megoldás: legmagasabb szintű szakmai testület kezébe tenni a döntést, melyekben egyetlen olyan résztvevő sincs, aki eddig kompromittálta magát, s fundamentalista frázisokkal járult hágai lejáratásunkhoz. A 3. pontjuk bizonyítja a legkézenfekvőbben, hogy az aláírók aligha tudják, miről beszélnek, amikor a Duna vizét visszakövetelik, hiszen a Szigetköz a Duna teljes vízhozamának átfolyása mellett is évtizedek óta pusztult. Az átfolyó víz a talajvíz szintjeit nem emelheti kellő magasságra. Emellett, a hágai döntés, sőt az eredeti szerződés alapján a teljes vízhozam is éppen a miénk lehet, de ennek ára évente 1-2 nemzeti színház. A 4. pontjuk lényege az általános vízlépcső-ellenesség frázisa [Vargha, Figy. 93 01 28], ami szerint "zsákutcának számít a folyók duzzasztókkal való hasznosítása". Közismert, hogy a felszíni lefolyás mértéke egyre csökken, ami azt eredményezi, hogy kisvizek idején a nagyobb vízfolyások kis patakokká torzulnak. A Körösök völgyében ez már fél évszázada valóság. Ezért épült ott öt vízlépcső is. A már meglévő két tiszai vízlépcső teszi lehetővé a Keleti, Nyugati, vagy a Nagykunsági főcsatornákon át a alföldi terület nyári vízpótlását. Amit Vargha J. "a gátépítők kudarcának" nevez [NSZ. 97. 10. 22.], anélkül a térség elpusztulna, hiszen az öntöző főcsatornák évente 1-2 milliárd in

3 vizet vezetnek át a Tiszából a Körösök völgyébe. így már több. mint egy fél évszázada nyaranta a Körösök medrében a Tisza vize áramlik! Enélkül a Körösök bokáig érő kis patakocskákká zsugorodnának! A víztározás szüksége miatt egyre több vízfolyást kell a jövőben duzzasztani. A közvéleményt a tudománytalan, élettől idegen, fundamentalista vízlépcső ellenes szemlélet vezette félre. A Magyar Villamos Művek Közleményei (1997. októberi 5. sz.) átfogó tanulmányt közöl a "Vízenergia és egyéb megújuló cnergiák"-ról [UNIPEDE - tanulmányi bizottsága]. Ennek lényeges megállapításai: 2020-ra a vízerőművekben termelt villamos energia a jelenleginek (2240 TWh) kb. 3-szorosára (6500 TWh) fog növekedni. így a vizerőművekben termelt villamos energia részaránya kb. 1,5-szeresre növekszik. A vízenergia világszerte csökkenti a széndioxid villamos energia termeléséből fakadó kibocsátását, 1990-ben kb. 22 %-kal, és 2020-ban mintegy 34 %-kal a villamos energia-termelés más módjainak háttérbe szorításával. A vízerőmű, ha már a kezdeti befektetés megtérült, a tulajdonos számára virtuális aranybánya. Nagyon elgondolkoztató e dokumentumnak a környezetvédőkre vonatkozó megállapítása: "Ma a környezetvédők a megnövekedett szándioxidés más üvegházhatást keltő gázkibocsátás okozta általános felmelegedést tekintik az egyik legnagyobb fenyegetésnek. Bár a vízerőműveknek a környezetre való általános hatása jóval kedvezőbb, ez a tény nem befolyásolja sok ember véleményét, aki magát a világ környezetjavításának szószólójává nevezi ki, és ugyanakkor a víz-