Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Kozák Miklós: Fehéren–feketén: Hága és a vízlépcső

332 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. politikai körülmények voltak is érvényben a szerződés­kötés idején - és Magyarország egészen a Szerződés 1992. májusában deklarált megszüntetéséig - érvényben és hatályban lévőként értelmezte és kezelte azt." "Magyarország a Biróság előtt azt állította, hogy ezen (környezeti hatás-) tanulmányok inadekvátak voltak, és ... nem volt lehetséges a BNV beruházás ökológiai hatá­sainak teljes körű kiértékelése". Ám "Magyarország 1983-ban a ... munkálatok lassítását kérte olyan okok­ból, amelyek elsősorban gazdasági, másodsorban pedig ökológiai vonatkozásúak voltak. 1989-ben, ... Magyaror­szág a munkák ütemének felgyorsítását kérte, majd há­rom hónappal később a munkálatok felfüggesztéséről, azt követően pedig végleges leállításáról döntött". Mindezek után a hágai Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy "Magyarországnak akkor sem lett volna jo­ga arra, hogy szükséghelyzetre hivatkozzon, és ezzel igazolja szerződéses kötelezettségei teljesítésének ellehe­tetlenülését, mert tetteivel, íII. mulasztásaival maga idézte elő a szükséghelyzetet". Vagyis: "Magyarországnak nem volt joga arra, hogy 1989-ben felfüggessze, majd ezt követően véglegesen leállítsa a nagymarosi beruházást, ... melynek elvég­zése az 1977-es Szerződés ... alapján kötelessége volt." B. 5. A C-változat "Csehszlovákia tudatta Magyarországgal, hogy - a károk mérséklése céljából - kénytelen lesz egyoldalú in­tézkedéseket tenni, amennyiben Magyarország kitartana a munkálatok megtagadása mellett". Ez ideiglenes meg­oldásként jött szóba. Ezután, Csehszlovákia javasolta bevonni a döntésbe az EU közösséget, amit a magyar fél elutasított. "1992. január 23-án Csehszlovákia kifejezte készsé­gét az ideiglenes megoldás munkálatainak leállítására, ha a háromoldalú szakértői bizottság ezt javasolja, és a bősi próbaüzem eredményei alátámasztják, hogy a ne­gatív ökológiai hatások felülmúlják az üzemeltetés elő­nyeit". A magyar fél ezt is elutasította! így a C­változat építése felgyorsult. Szlovákia úgy vélte, hogy ilyen esetben "kötelessége a minimumra csökkenteni veszteségeit, és ezáltal azokat a károkat, amelyekért a vétkes állam anyagi kártérítéssel tartozik. Ezen okból... nem csupán joga, hanem köteles­sége volt a C-variáns kivitelezése". "A Bíróság ... tudatában van annak, ... ha nem helye­zik üzembe a rendszert, az súlyos anyagi veszteséghez vezet". Ugyanakkor a Bíróság szerint "Csehszlovákia a C-variáns üzembe helyezésével nemzetközileg jogel­lenes cselekményt követett cl". A Bíróság a C-variáns megépítését jogszerűnek, míg egyoldalú üzemeltetését jogtalannak ítélte meg . B. 6. A Szerződés érvényessége A magyar fél érveiben többször utalt az 1969-es Bé­csi Határvízi Egyezményre (BHE). Ám ez nagy téve­désnek tűnt a hágai bírák előtt, mivel "A BHE nem al­kalmazható közvetlenül az 1977-es Szerződésre nézve, mivel ez utóbbit mindkét fél a BHE után (annak tudatá­ban) ratifikálta". "Az 1977-es szerződés 15., 19. és 20. cikke minden lehetőséget biztosít ahhoz, hogy a Felek tárgyalások út­ján bármikor folytassák a gazdasági és a ökológiai impe­ratívuszoknak megfelelő szükséges módosításokat" (lásd a Lányi és Vargha féle "unos-untalan" időhúzási, ill. "egy tapodtat sem tágítani" követelését). "Magyarország nem végezte el a munkálatok legna­gyobb részét, melyekért az 1977-es Szerződés szerint fe­lelősséggel tartozott". (Jogászaink mindezt nem tudták?) Azokkal a magyar érvekkel szemben, hogy 1980 után alapvetően megváltozott a politikai, gazdasági és kör­nyezeti helyzet, a Bíróság így érvelt: "a Szerződés az e­nergiatermelcs, az árvízvédelem és a Duna hajózha­tóságának fejlesztése céljából hozott létre közös beru­házási programot"..."A Bíróság megállapításai alapján nem bizonyított, hogy a létesítmény jövedelmezősége o­lyan mértékben csökkent volna", ahogy azt a magyar fél állította. A környezeti hatások terén pedig "a 15.. 19. és 20. cikkek arra kötelezik a Feleket, hogy folyamatosan meg kell tenniük a vízminőség, a természet és a halá­szati érdekek védelméhez szükséges intézkedéseket." így "a nagymarosi és a dunakiliti munkálatok felfüg­gesztésével maga Magyarország járult hozzá a ... helyzet kialakításához". "Csehszlovákia a C-változat egyoldalú üzemeltetésével járt el jogellenesen." "A Bíróság nézete szerint tehát Magyarország részé­ről elsietett dolog volt a Szerződés megszüntetéséről szóló értesítés 1992. május 19-én. ... Magyarországnak nem volt joga ahhoz, hogy a Szerződés bármiféle ilyen jellegű megszegésérc hivatkozzon." A Szerződés elavultságának magyar vádjaira a Bíró­ság így reagált: "A Szerződés 15., 19. és 20. cikkei ... biztosítják, hogy a Duna vizének minősége ne romoljon, a termé­szet védelme biztosítva legyen és, hogy figyelembe ve­gyék az új természetvédelmi előírásokat". "Ezeknek az evolutív feltételeknek a Szerződésbe va­ló beillesztése azt jelzi, hogy a Felek felismerték a pro­jekt módosításának potenciális szükségességét. Ebből az következik, hogy a Szerződés nem statikus, s lehet­séges a nemzetközi jog később létrejövő normáinak be­építése". "Mind Magyarország, mind Csehszlovákia megszegte az 1977-es Szerződés alapján fennálló kötelezettségeit. Ez a kölcsönös jogellenes magatartás nem záija le a Szerződést, és nem jogalap annak megszüntetésére". Az eredeti Szerződés fejleszthető volt, lehetővé tette a kör­nyezetvédelmi szempontok mindenkori érvényesítését. B. 7. A jogutódlás kérdése "A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az 1977-es Szerződés 1993. január 1-én kötelező erejűvé vált Szlovákiára", amit a magyar fél tévesen vitatott. B, 8. A kártérítések kérdése A hágai ítélet néhány megállapítása feltétlenül elgon­dolkoztató: "Szlovákia kijelentette, hogy Magyarországnak kár-

Next

/
Thumbnails
Contents