Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Kozák Miklós: Fehéren–feketén: Hága és a vízlépcső

329 Fehéren-feketén: Hága és a vízlépcső Kozák Miklós 1111. Budapest, Műegyetem rakpart 3. Kivonat: Jelen összeállítás szerzője az 1994. április 20-ával lezárt "Dokumentumok és vélemények a Bös-Nagymarosi vízlépcsőrendszerről" c„ "Fehér Könyv" néven ismert, annak idején szerkesztői és szerzői közreműködésével készült "szamizdat" kiadvány mintájára egybe gyűjtötte a magyar sajtóban a vízlépcsőrendszerről megjelent legjellemzőbb véleményeket, amelyek a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítéletének fényében önmagukban is beszédesek. Kulcsszavak: vízügyi történelem, Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer. Előszó A hágai pert Magyarország elveszítette, mert a delegációja által vízlépcsőrendszer ellen felhozott vádak zöme, elsősorban az "ökológiai szükséghelyzetére hivatkozása, valamint a tárgyalásokon képviselt jogi felfogása téves volt 1994. márciusában a vízimérnökök által összeállított Fehér Könyvben (röviden: FK) a megindult hágai perre vonatkozóan ezt írtuk: "A Kormányzat vízlépcsőt illető tevékenységének nemzetközi megmérettetésénél a tudomány nemzetközi szabályai, és nem honi, tudománytalan, "sötétzöld" elvek lesznek a meghatározók ... A fizika törvényei még sohasem engedelmeskedtek a napi politikának". Ma már tudjuk, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság a vízimernökök véleményének, és nem önérdekű elgondolásoknak megfelelően ítélt. így az 1977-es magyarcsehszlovák szerződést érvényesnek nyilvánították, s az ettől való eltérésnek súlyos ráfizetés az ára. Mindazok, akik pervesztésünket győzelemnek értelmezik, a hágai döntés után is régi érveiket ismétlik. A kiutat a kormány világosan látja, amikor a hágai tapasztalatok alapján szakértői testületre bízza az ügyeket. Helyes az is, hogy a környezet védelmével kapcsolatos kérdésekben a helyi lakosság véleményét igénybe veszik. A merev, fundamentalista szemlélet mind itthon, mind a nemzetközi megmérettetésnél megbukott. Dr. Horváth József ügyvéd, egykori győri köztársasági megbízott a Népszabadság 1997. december 12-i számában megjelent nyilatkoztában annak a kollégájának a véleményével értett egyet, aki "univerzális fúserek"-nek nevezte azt a néhány embert, akik polihisztorok szerepében tündökölve korlátlan felelőtlenséggel és gátlástalansággal, a valódi esélyek tárgyilagos mérlegelése nélkül hajszolták ebbe a pervesztésbe az országot, s akik mindvégig mellőzték a tudományosan igazolt erveket. A vízügyi és jogi szakemberek már nyolc évvel ezelőtt is kijelentették, hogy Hága döntése három fő tényt fog rögzíteni: 1. Magyarország szerződés bontása jogellenes. 2. A "C-variáns" megépítése szintén jog ellenes. 3. A feleknek tárgyalásokon kell megegyezniük a továbbiakról és a kártérítésről. A hágai bíróság döntését az ítélet 154. és 155. pontja összegzi és az lényegében azonos a vízügyi szakemberek előbbi prognosztizálásával. A számukra kedvező hágai döntésre váró hazai vízlépcső-ellenzők, megismervén az ítéletet, azt máris igyekeztek valódi tartalmából kiforgatni. Ennek legfőbb oka lehet, hogy a saját felelősségükről igyekeznek a figyelmet elterelni. Hágai vereségünket dicsekvő elismerésnek beállítani súlyos tévedés. A "Nyilatkozatok", a "Charták" aláíróinak szakmai összetétele a külföldi közvéleményt inkább abban győzheti meg, hogy hazánk olyan ország, ahol a szaktudásnak nincs semmi jelentősége, hiszen itt mindenki ahhoz szól hozzá, amihez nem ért. Ha egy társadalomban bárki is felelőtlenül nyilatkozgathat, határozhat, és később kiderül, hogy ezzel súlyos anyagi és erkölcsi károkat okozott, akkor ennek következményei kell, hogy legyenek, és, a tévedők további károkozásra értelmes társadalom nem adhat lehetőséget. Messze vezetne annak elemzése, hogy hogyan jutottunk idáig. Az azonban biztos, hogy a vízlépcső sírásói elsősorban azok köreiben keresendők, akik téves és valótlan nyilatkozataikkal félrevezették a mindenkon döntéshozókat. Hatalmas és egyoldalú média-támogatással parlamenti segítséggel elhallgatatták és félresöpörték a témakör tényleges szakértőit. Nem mindenki vette észre, hogy "a legrosszabb kerék üti a legnagyobb zajt". Előzmények A BNV körüli politikai mozgolódás úgy tűnik, talán az 1990-es választásokig segíthette a rendszerváltást, dc azután az lényegében csak elszigetelt erdekeket szolgált, 1986. és 1994 között kereken 1500 cikk jelent meg a vízlépcsőről, amelyeknek csak mintegy 3%-a származott ennek szakembereitől! Elrettentő. A szerkesztőségek rendre visszautasították a hozzáértő és tárgyilagos írásokat. Rengeteg figyelmeztető levcl és memorandum jutott el a kormányzathoz a legjobb szakemberektől, szervezetektől, mindhiába. A vízügyi szakemberek várták, hogy a vízlépcső károkozói a hágai ítélet alapján végre levonják a megfelelő következtetéseket. A felelőtlenség és szakszerűtlenség azonban jórészt folytatódik Nézzük a tényeket! Lányi A. filmíró 1992-ben a következő vízlépcsőaxiómát sugallja a BNV ügyintézőinek [FK. 11-2. old. |: "Nagyon fontos tehát, hogy a kormány véletlenül se álljon elő megalapozott alternatív elképzelésekkel, cije be álláspontja untig való hangoztatásával. Ezzel a légy-