Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Beszámoló a Bős–Nagymaros Akadémiai Ad Hoc Bizottság jelentéséről

Hágai itclct 327 állapításra jutott, hogy mindkét Fél elkövetett nemzetközileg jogellenesnek minősülő cselekményeket, és a Bíróság megjegyezte, hogy ezek a cselekmények okozták a Felek által elszenvedett károkat. Ennek következtében mind Magyarország, mind Szlovákia köteles kártérítést fizetni, ugyanakkor mindkét ország jogosult arra, hogy kártérítésben részesüljön. Ennek megfelelően Szlovákia jogosult a kártérítésre mindazokért a károkért, amelyeket Csehszlovákia szenvedett el, mind pedig azokért, amelyek őt értek Magyarország azon döntése következtében, amellyel felfüggesztette, később elhagyta a nagymarosi cs a dunakiliti munkálatokat, miután ezek a cselekmények okozták a bősi erőmű üzembe helyezésének elhalasztását, az üzembe helyezést követően pedig üzemrendjének változtatását. Magyarország jogosult a kártérítésre a Duna elterelése eredményeként elszenvedett károkért, miután Csehszlovákia a "C-variéns"-nak üzembe helyezésével, majd Szlovákia annak üzemeltetésével megfosztotta Magyarországot a közös vízforrások öt jogosan megillető részétől, és ezeket a forrásokat lényegét tekintve a maga hasznára fordította. (153) Tekintve a mindkét fél oldalán fennálló, egymást keresztező jogellenes cselekményeket, a Bíróság szeretné megjegyezni, hogy a kártérítés kérdése kielégítően lenne megoldható egy átfogó rendezés keretében, ha mindkét fél lemondana pénzügyi követeléseiről és ellenköveteléseiről, vagy elhagynák azokat. (154) Ugyanakkor a Bíróság szeretné kiemelni, hogy a munkálatok építési költségeinek rendezése elkülönül a kártérítéstől, és azt az 1977. évi szerződés és a kapcsolatos megállapodások alapján kell megoldani. Ha Magyarország osztozni kíván a dunacsúnyi vízniürendszer üzemeltetésében cs hasznaiban, arányos részt kell fizetnie az építési és üzemeltetési költségekből. ítéleti megállapítások A Bíróság megállapítja, hogy - Magyarországnak nem volt joga felfüggeszteni, majd később, 1989-ben teljesen leállítani a nagymarosi beruházás munkálatait és a bősi beruházás rá eső részét, amiért az 1977. szeptember 16-án aláírt szerződésben és egycb, ahhoz kapcsolódó dokumentumokban felelősséget vállalt. (14 szavazattal 1 ellenében). - Csehszlovákiának joga volt folytatni 1991. novemberében az "ideiglenes megoldás"-nak a megvalósítását. a Külön-mcgállapodás által meghatározott módon. (9 szavazattal 6 ellenében). - Csehszlovákiának nem volt joga üzembe helyezni 1992. októberétől a fent említett "ideiglenes mcgoldás"-t (10 szavazattal 5 ellenében). - Magyarországnak az az 1992. május 19-i bejelentése. miszerint az 1977. szeptember 16-án aláírt szerződést és az ahhoz kapcsolódó dokumentumok érvényességét megszünteti, nem vonta maga után a szerződés megszüntetését. (11 szavazattal 4 ellenében). - Szlovákia, mint Csehszlovákia jogutódja 1993. január l-jétől az 1977. szeptember 16-án aláírt szerződésben Csehszlovákia helyérc lépett. (12 szavazattal 3 ellenében). - Magyarországnak és Szlovákiának jóhiszeműen kell tárgyalnia, figyelembe véve a fennálló helyzetet is, és a Feleknek minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az 1977. szeptember 16-án aláírt szerződés céljai megvalósítását biztosítsák, azokkal a módozatokkal összhangban, amelyekben meg kell állapodniuk. (13 szavazattal 2 ellenében). - Amennyiben a Felek másként nem állapodnak meg. az 1977. szeptember 16-án aláírt szerződés értelmében a Feleknek közös üzemeltetési rendszert kell létrehozniuk. (13 szavazattal 2 ellenében). - Amennyiben a Felek másként nem egyeznek meg, Magyarország köteles kártérítést fizetni Szlovákiának azokért a károkért, amelyeket Csehszlovákiának és Szlovákiának okozott azon munkálatok felfüggesztésével és későbbi teljes megszüntetésével, amelyekért felelősseget vállalt, és Szlovákia is köteles kártérítést fizetni Magyarországnak azokért a károkért, amelyeket Csehszlovákia okozott az "ideiglenes megoldás" üzembe helyezésével, és azokért is. amelyeket Szlovákia okozott annak életben tartásával. (12 szavazattal 3 ellenében). - A létesítmények felépítésérc és üzemeltetésére fordított költségek rendezésének az 1977. szeptember 16-án kötött szerződés és az ahhoz kapcsolódó dokumentumok ide vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell törtenniük, és megfelelően fel kell mérniük, hogy milyen intézkedéseket kell majd hozniuk az előző pontok alkalmazása során. (13 sza\>azattal 2 ellenében). * A szöveget angol és francia nyelven fogalmazták meg Kihirdették 1997. szeptember 25-én a hágai Béke Palotában. Aláírta: Slephen M. Schwebel elnök és Eduardo Valcncia-Ospina jegyző. Beszámoló a Bős-Nagymaros Akadémiai Ad Hoc Bizottság jelentéséről A Magyar Tudományos Akadémia ez idő szerinti elnöke által Ezredforduló címmel létrehívott folyóirat 1997. évi, I. évf. 2. száma (29-32. oldal) közli annak az Ad Hoc Bizottságnak a jelentését, amely 1994-ben Somlyódi László vezetése alatt alakult, s az ö lemondása után Michelberger Pál irányításával véglegesítette összeállítását 1996. januárjában. Ezt a kormány, amely számára eredetileg készült, nem kapta meg A Bizottságnak vízügyi szakember tagja - tudomásunk szerint - nem volt, s a jelentést sem ismeri még a vizügy nyilvánossága. Egyes, már korhaladottá vált részletei miatt viszont elegendő kivonatosan beszámolnunk tartalmáról. A Bizottság nem érezte feladatának valamely operatív szerep felvállalását. hiszen az a kormányzati intézmények dolga. Elsődleges célja a BNV kérdés kritikai áttekintése volt, a jövőre vonatkozó tanulságok érdekében. A Bizottság szerint a BNV elsődleges céljának 1988ig az energiatermelés maximálását tekintették. (A hágai 135. pont szerint: "az 1977. évi szerződés nem csupán energia-termelést szolgáló közös beruházás volt", s céljai közül " egyik sem élvezett abszolút elsőbbséget"). További megállapítása, hogy az 1989-90. éveket az ökológiai szempontok túlhangsúlyozása jellemezte. A BNV esetében "a feladat szerteágazó, interdiszciplináris elemekkel rendelkezik, amelyeket önmagában sem a vízgazdálkodás, sem az ökológia nem fed le. A hasonló