Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Részletek a Hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer ügyében 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítéletéből

322 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. szerepet játszó vízminőség további romlása csökkenjen. A várható vízminőség egyformán kihat mind a vízi ökoszisztémára, mind a termőtalajra, mind pedig a terület pihenési és turisztikai célú hasznosítására." A Bíróság azt is megjegyzi, hogy ebben a jelenlegi eljárásban Magyarország általánosságban elismeri, hogy a Duna vizének minősége annak ellenére javult az elmúlt 20 évben, hogy magát a vizet hipertrofikus hatások érték. Bármennyire súlyos is lett volna a helyzet, a fent elmondottak tükrében nehéz lett volna az állítólagos veszélyt meglehetősen biztosnak, így "azonnalinak" látni 1989-ben. A Bíróság továbbá úgy véli. hogy Magyarország - ebben az összefüggésben is - folyamodhatott volna más eszközökhöz is, hogy reagáljon azokra a veszélyekre, amelyektől tartott. Nevezetesen, az eredeti beruházás keretcin belül Magyarország a jelek szerint megfelelő helyzetben volt ahhoz, hogy - ha csak részlegesen is - ellenőrizze a vízelosztást az üzemvízcsatorna, a Duna régi medre, és a mellékágak között. Nem kerülheti el a figyelmet az sem. hogy a dunakiliti duzzasztógátat magyar területre telepítették, cs az sem, hogy Magyarország építhette fel a régi Duna meder és a mellékágak vízellátásának szabályozásához szükséges létesítményeket. Ezen kívül arról sem szabad megfeledkezni, hogy az 1977. évi szerződés 14. cikke gondoskodott arról, hogy mindkét félnek lehetősége legyen a Közös Egyezményes Tervben meghatározott mennyiségen felüli víz megszerzésére. A Szerződés továbbá tisztázza, hogy "ilyen esetben a hasznot húzó Szerződő Fél részesedése a villamos energiából csökkenni fog". (57) A Bíróság az előbbiek alapján mind Nagymarosra. mind Bősre vonatkozólag arra a következtetésre jut, hogy azok a veszélyek, amelyekre Magyarország, azok valós súlyának felmérése nélkül hivatkozott, 1989-ben nem voltak sem kellően megalapozottak, sem pedig "azonnaliak", illetőleg Magy arország ebben az időszakban a ráeső munka felfüggesztésén és végleges leállításán kívül más eszközökkel is reagálhatott volna az észlelt veszélyekre. Sőt. mi több. tárgyalások zajlottak, amelyek a beruházás felülvizsgálatához, és néhány határidő módosításához vezethettek volna anélkül, hogy a beruházás végleges leállítására szükség lett volna. A Bíróság ebből arra a következtetésre jut, hogy 1989-ben az 1977. évi szerződés feltételei mellett a Magyarország számára megfogalmazott kötelezettségek nem vezethettek egy "summum jus summa injuria" (a merev jogértelmezés a legnagyobb jogellenesség) kifejezéssel annyira jól fémjelezhető helyzethez. Ezen felül a Bíróság megjegyzi, hogy Magyarország döntött úgy, hogy megköti az 1977. évi Szerződést - akármilyen politikai körülmények voltak is érvényben a szerződéskötés idején - és Magyarország - egészen a Szerződés 1992-ben deklarált megszüntetéséig - érvényben cs hatályban lévőként értelmezte és kezelte azt. Ahogyan a Bíróság előtt lévő anyagokból is látszik, számos. mind tudományos, mind technikai jellegű tanulmány is készült magyar és csehszlovák oldalon egyaránt a korábbi időpontokban. Magyarország, feltételezhetően, már a szerződésben foglal kötelezettségek elfogadásakor tudatában volt a későbbiekben feltárt szituációnak. Magyarország a Bíróság előtt azt állította, hogy ezen tanulmányok meg nem felelők (inadekvátak) voltak, és hogy ebben az időszakban meglévő ismeretek birtokában nem volt lehetséges a Bős-Nagymaros beruházás ökológiai hatásainak teljes körű kiértékelése. A helyzet mindazonáltal az, hogy - bár az 1977. évi szerződés legfőbb célja a villamosenergia-termelést megvalósító vízlépcsőrendszer megépítése, a dunai hajózás fejlesztése és az árvízvédelem volt - a környezetvédelem biztosításának szükségessége nem kerülte el a Felek figyelmét, mint ahogyan ez a Szerződés 15., 19. és 20. cikkéből is látszik. Sőt, mi több, a Biróság nem hagyhatja figyelmen kívül a Magyarország által képviselt álláspontokat az. 1977. évi szerződés hatályba lépését követően 1983-ban Magy arország a szerződésben meghatározott munkálatok lassítását kérte olyan okokból, melyek elsősorban gazdasági, másodsorban pedig ökológiai vonatkozásúak voltak. 1989-ben. amikor - Magyarország szerint - a tudományos ismeretanyag jelentős fejlődésen ment keresztül, Magyarország a munkák ütemének felgyorsítását kérte, majd három hónappal később a munkálatok felfüggesztéséről. azt követően pedig végleges leállításáról döntött. A Bíróság mindazonáltal annak is tudatában van, hogy Magyarországon 1989-ben komoly változások mentek végbe, és hogy az átmenet időszakában a szokásosnál nehezebben lehetett az. időről-időre felülkerekedő, egymástól különböző nézőpontokat összehangolni. A Bíróság mindezen elemekből arra a következtetésre jut. hogy a jelen esetben, még. ha valóban bebizonyosodna is, hogy 1989-ben szükséghelyzet állt fenn az 1977. évi szerződés teljesítésével kapcsolatosan, Magyarországnak akkor sem lett volna joga arra. hogy szükséghelyzetre hivatkozzék, s ezzel igazolja szerződéses kötelezettségei teljesítésének ellehetetlenülését, mert tettével, ill. mulasztásával maga idézte elő a szükséghelyzetet. (59) A fenti következtetések tükrében a Bíróság válaszolva a Külön-mcgállapodás ... a.) bekezdésében felteti kérdésre, úgy látja, hogy Magyarországnak nem volt joga arra, hogy 1989-ben felfüggessze, majd ezt követően véglegesen leállítsa a nagymarosi beruházást, illetve a bősi beruházás egy részét, amelynek elvégzése az 1977. évi szerződés és az ehhez kapcsolódó dokumentumok alapján az ö kötelessége volt. h.) Az " ideiglenes megoldás" (72) ... A Bíróság szeretné egyértelművé tenni, hogy tudatában van azoknak a súlyos problémáknak, amelyekkel Csehszlovákiának szembe kellett néznie Magyarország azon döntése következtében, hogy felhagy a vízlépcsőrendszer legnagyobb részének építésével, amclyet az 1977. évi szerződés alapján magára vállalt. Csehszlovákia hatalmas beruházásokat hajtott végre, a bősi építkezések már befejezésükhöz, közeledtek, az üzemvízcsatorna készen állt, és Magyarország 1991-ben teljesítette a Szerződésben vállalt kötelezettségeit és megépítette az alvízcsatornát. Amint az. a három-oldalú