Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Részletek a Hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer ügyében 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítéletéből

Hágai ítélet 323 tényfeltáró Bizottság 1992. október 31-i jelentéséből kitűnik, ... ha nem helyezik üzembe a rendszert, az súlyos anyagi veszteségekhez vezet, és komoly gondokat okoz a környezet számára. (77) Mint azt a Bíróság már megállapította, az 1977. évi szerződés legfontosabb célja, hogy annak 1. cikke alapján biztosítsa a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszernek. mint közös beruházásnak a felépítését, amely a vizlépcsők egységes és oszthatatlan rendszere lett volna. Ezt a szempontot a Szerződés 8. és 10. cikke egyaránt megvilágítja, és kimondja, hogy a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer fő létesítményei a két ország közös tulajdonát képezik, és ez a közös tulajdon egyeztetve, egységes egészként üzemeltetendő. A meghatározás alapján mindezt nem lehet egyoldalú lépéssel megvalósítani. Annak ellenére, hogy az "ideiglenes megoldás" - a "Cvariáns" külső megjelenésében mutat némi hasonlóságot az eredeti tervvel, jogi vonatkozásban mégis élesen különbözik attól. (78) Ezen felül a "C-variáns" üzemeltetése gyakorlatilag oda vezetett, hogy Csehszlovákia lényegében a saját hasznára kisajátította a Duna vízmennyiségének 80-90 %-át. annak a folyó fő medrébe való visszavezetése előtt, azon tény ellenére, hogy a Duna nem egyszerűen közös nemzetközi vízfolyás, hanem ugyanakkor nemzetközi határfolyó is. Csehszlovákia úgy érvelt, hogy a "C-variáns" lényegét tekintve nem különbözik attól, amibe Magyarország korábban beleegyezett, és csak olyan módosításokat hajtott rajta végre, amelyek szükségessé váltak Magyarország azon döntése következtében hogy nem teljesíti a Szerződésben vállalt kötelezettségeit. Tény, hogy Magyarország az 1977. évi szerződés megkötésével beleegyezett a Duna elrekesztésébe, és abba, hogy vizét az üzemvízcsatornába tereljék. Magyarország azonban kizárólag a közös működtetés és haszon-megosztás keretein belül járult ehhez hozzá. Ennek a beleegyezésnek a felfüggesztésével, majd visszavonásával Magyarország ugyan megsértette jogi kötelezettségvállalását, és azt demonstrálta ezzel, hogy nem hajlandó részt venni a közös működtetésben, ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy Magyarország elvesztette volna azt az alapvető jogát, hogy méltányosan és ésszerűen részesüljön egy nemzetközi vízfolyás erőforrásaiból. A Bíróság ennek megfelelően megállapítja, hogy Csehszlovákia a "C-variáns" üzembe helyezésével nem az 1977. évi szerződést alkalmazta, hanem ellenkezőleg: számos kifejezett rendelkezését megsértette, és ezzel nemzetközi jogi jogsértést követett cl. (80) Szlovákia fenntartotta, hogy a "C-variáns" megvalósításával csak a kárenyhítési kötelezettségének tett eleget. Azt állította, hogy: "A nemzetközi jog általános alapelve az egyik szerződő fél nem teljesítése miatt kárt szenvedett másik félnek az elszenvedett kár enyhítésére kell törekednie". Egy ilyen alapelvből az következne, hogy ha a károsult állam nem teszi meg a szükséges intézkedéseket az elszenvedett károk enyhítésére, akkor nem jogosult kártérítésre azon károkért, amelyek így elkerülhetők lettek volna. Bár ez az alapelv ilyen módon a kárszámítás alapját képezheti, mégsem igazolhat egy egyébként jogellenes cselekményt. (81) Mivel a Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a "C-variáns" üzembe helyezése a nemzetközi jog alapján jogellenes cselekménynek minősül, a kárenyhítési kötelezettség, amelyre Szlovákia hivatkozott, további vizsgálatot nem érdemel. (85) A Bíróság nézete szerint fontos szempontnak minősül, hogy az ellenintézkedés hatásainak arányban kell állniuk az elszenvedett károkkal, számításba véve a kérdéses jogokat. ... A Bíróság úgy látja, hogy Csehszlovákia a/által, hogy egyoldalúan átvette egy közös természeti erőforrás fölött az ellenőrzést, megfosztva Magyarországot attól a jogától, hogy méltányosan és ésszerűen részesedhessen a Duna természeti erőforrásaiból - mivel ezeknek a vizeknek az elterelése folyamatosan hatást gyakorol a Szigetköz folyó menti területének ökológiájára - megsértette az arányosság elvét, amit a nemzetközi jog megkövetel. (86) Továbbá, amint arra a Bíróság már rámutatott (lásd: 78), az a tény, hogy Magyarország az eredeti tervkapcsán beleegyezett a Duna elterelésébe (és a KET-ben a Duna egy részének ideiglenes elvezetésébe), nem értelmezhető úgy, hogy ezzel feljogosította Csehszlovákiát arra, hogy Magyarország beleegyezése nélkül ekkora vízmennyiséget egyoldalúan eltereljen. (87) A Bíróság ezért úgy ítéli meg, hogy a Dunának Csehszlovákia által végrehatott elterelése nem tekintendő jogszerű ellenintézkedésként, mivel aránytalan volt. Ennek megfelelően nem kell tovább menni az ellenintézkedések jogszerűségének további feltételei között, nevezetesen abban, hogy az ellenintézkedés célja az, hogy a tilosban járó államot nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítésére késztesse, tehát, hogy az intézkedésnek visszafordíthatnak kell lennie. (88) A fenti következtetések fényében a Bíróság a Külön-megállapodás ... b.) bekezdésében feltett kérdésre azt a választ adja, hogy Csehszlovákiának 1991. novemberéhen annyiban állt jogában folytatni a "C-variáns" munkálatait, amennyiben azokra a munkálatokra korlátozódott, amelyek nem határozták meg előre az általa meghozott végső döntést. Ugyanakkor Csehszlovákiának nem volt joga arra, hogy 1992. októberében üzembe is helyezze ezl a variánst. c.) A Magyar Köztársaság 1992. május 19-i szerződést megszüntető bejelentésének jogi következményei (100) Az 1977. évi szerződés nem tartalmaz rendelkezést a megszüntetésről. Még csak utalást sem tartalmaz arra nézve, hogy a Felek készek lennének elismerni a felmondás, vagy az elállás lehetőségét. Ellenkezőleg: a Szerződés hosszú távú, tartós közös beruházási rendszert és közös üzemeltetési rendszert hoz létre. Ebből az következik, amennyiben a Felek másként nem állapodnak meg, a Szerződés csak ama korlátozott okok alapján szüntethető meg, melyeket a Bécsi Szerződés felsorol. (101) A Bíróság most a Magyarország által előadott első jogalappal kíván foglalkozni, a szükséghelyzettel.