Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Szalai György: Öntözés-politika Magyarországon, 1937–1977

S/AI-AI ü Y.: Öiiröxcs-politika Magyarországon (1937-1977) 303 A termék értékesítési lehetőségek gyakorlatilag korlátlanok. Ennek ellenére az üzemi érdekeltség mégsem az öntözés szempontjából kívánatos irányban hat. Nem szolgálja ezt a központi intézkedésekkel meghatározott tervszámok mindáron történő teljesítésére való törekvés sem. De nem hat kedvezően az az irányzat sem, amely a mezőgazdasági nagyüzemek megerősítését tűzi ki alapfeladatként - ugyancsak minden áron. Egyik sem vezet ugyanis az üzemen belüli egységes, átgondolt fejlesztés felé és nem teszi ténylegesen érdekeltté a nagyüzemeket az öntözés fejlesztésében Már az 50-es évek közepére nyilvánvalóvá kezd válni, az időszak végére pedig bebizonyosodik, hogy nem sikerült az öntözés-politika céljának és a cél elérése érdekében szükséges tevékenységnek az összehangolása, bár ennek ellentmondani látszanak a területi fejlesztési adatok. Az öntözött terület a vizsgált 13 év alatt 26 736 ha-ról 220 000 ha-ra, azaz több, mint nyolcszorosára nő. Ha csak ezeket a számokat tekintjük azonban, félrevezető eredményre jutunk. A valóság az, hogy ebbe beleszámítódnak azok a szántóföldi felületi öntözőtelepek, amiket, ha meg is épitettek, a felületi öntözőmódszerek kistermelői jellege, munkaigényessége miatt nem üzemeltettek. Ezekben az években terjednek el az ú.n. "egynyaras felületi öntözések", ami azt jelenti, hogy ideiglenes elemekkel, kezdetleges eszközökkel főleg gyep- és takarmány területeket árasztanak el ott, ahol elérhető közelségben öntözővíz áll rendelkezésre. Az öntözés magyar gyakorlata nem felel meg az öntözőgazdálkodás klasszikus (elméleti) feltételeinek, mert a berendezett területeket sem öntözik rendszeresen. "Tűzoltó" öntözés folyik, amelynek keretében az "utolsó pillanatban" lehetőleg minél nagyobb területet kell megöntözni a termés valamilyen hányadának megmentése érdekében, korántsem a növény öntözővíz igényének adekvát kielégítésével Az öntözési lehetőségek kihasználtságát (jobb mutatószám hiányában) az öntözésre berendezett és az év folyamán legalább egyszer megöntözött (?) terület arányával jellemezve, az időszakban átlagosan 50 % körül van, s csak az időszak végére emelkedik. 2.4. Az 1963-67. közötti időszak öntözéspolitikája Ezeket az éveket a gazdaság minden területén a szovjet típusú gazdálkodási rendszer megerősödése jellemzi Ennek már kialakult feltételei között az általánosan érvényesülő gazdaság-politikai cél a termelési feltételek stabilizálása, ami fokozatos, de erőteljes technikai fejlesztést, ami átfogó szervezőmunkát és szigorú irányítást feltételez. Az öntözés-politikát befolyásoló körülményeket illetően az időszakot a következők jellemzik: - növekszik az igény a mezőgazdasági hozamok növelésére, - az öntöző főmű-fejlesztések lehetővé teszik az öntözéses gazdálkodás további kiterjesztését, - az öntözés-technika területén: felületi öntözés csupán a rizstermesztésben, ill a rétek-legelők egynyaras öntözése, hordozható (már hazai gyártású) esőztető berendezések, nyomásközpontos félstabil esőztető fürtök. - a nagyüzemi agrotechnika még kívánni valókat hagy maga után; a fejlesztési igényt még mindig elsősorban a mezőgazdaság egésze, így elsődlegesen az öntözés nélküli termelés - "szárazgazdálkodás" - határozza meg. Az öntözés-politika célja, az általános gazdaság-politikai cél érdekében a meglevő öntözési lehetőségek kihasználásának javításával és további öntözési lehetőségek létrehozásával hozzájárulás a terméshozamok növeléséhez. az ehhez szükséges feltételek biztosításához. További jelentős fejlesztéseket hajtanak végre az öntözési lehetőségek bővítése érdekében. 1963-ban elkezdik építeni a Nyugati- és a Nagykunsági Főcsatornát, valamint a balatonaligai, kalocsai, dunaújvárosi, és nagvhegyesi öntözőfűrtöt, elkészül a Tisza 11. vízlépcső beruházási programja. Ami a művek hasznosítását illeti, az üzemi szinten azonban az öntözés fejlesztésének feltételi nincsenek megfelelő összhangban az öntözési lehetőségekkel, ezért létre hozzák az öntözőtelepek építésére felhasználható anyagi alapokat, s az állam pénzügyi támogatást ad az üzemi öntözési beruházásokhoz. A támogatás mértéke és rendszere a vizsgált időszakban többször változik. Végig érvényes azonban, hogy a támogatások igénybevétele nem jár megfelelő kötelezettségekkel, a nem célirányos felhasználásuk szankcionálásával. Ez a körülmény a termelőszövetkezetek esetében szükségszerűen oda vezet, hogy az öntözés-fejlesztés csak ürügy a munkaegység értékének növelésére szolgáló pénzeszközök megszerzésére. Egy-egy vállalaton belül általában csak a mezőgazdasági terület töredékére biztosítják az öntözési lehetőséget. Ennek kihasználása pedig a vállalat gazdálkodásának eredményességét erdemben nem befolyásolja. A szükséges feltételek hiánya miatt az öntöző üzemek jelentős része az öntözéssel sem ér el az öntözés nélküli gazdálkodásnál lényegesen nagyobb terméshozamokat. Problémák vannak a nagyüzemi termeléssel harmonizáló nagybani értékesítés, a piac megszervezésével is. A kereskedelem nehezen birkózik meg szervezési, szállítási problémákkal, s ennek következtében a piac stabilitása a megelőző időszakokhoz viszonyítva egyértelműen romlik. Káros következménye legszembetűnőbben abban nyilvánul meg, hogy az időszak vége felé jelentősen mérséklődik a vállalatok "öntözési kedve." Ehhez a 60-as évek elején még az is hozzájárul, hogy a megelőző időszak igen száraz évei után viszonylag nedvesebb periódus kezdődik (1963, 1965), aminek eredményeképpen a megöntözött területek nagysága mélypontra süllyed. Ez ökológiailag magyarázható is, a probléma azonban sokkal összetettebb. A vállalatok döntő hányadánál az öntözés célja nem a hozam jelentős növelése, hanem az aszálykár elleni védekezés, és ezt egy idejében érkező néhány 10 mm-es csapadék már szükségtelenné teheti. Az öntözést, amelynek technikája általában nincs összhangban az agrotechnikával a vállalatok nem a termelési technológia elemeként, hanem teherként értékelik, s mint ilyet, ha mód van rá, nem alkalmazzák. Mindezek a körülmények oda vezetnek, hogy az öntözött terület növekedése megtorpan, sőt bizonyos csök-