Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Szalai György: Öntözés-politika Magyarországon, 1937–1977

300 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. 2. Az öntözés-politika hazai kialakulásának körülményei, céljainak és érvényesülésének különböző időszakai. Bár a múlt században s századunk első harmadában, elsősorban a Kultúrmérnöki Hivatalok áldásos működése nyomán az ország számos területén létesültek többékevésbé időtálló öntözések, főleg nagybirtokokon és társasági működtetésben, de kisebb mértékben önálló "kisgazda öntözések" is, öntözésügyünk fejlődésében az 1930. év jelentett fordulópontot azáltal, hogy Sajó Elemér került a vizügyek irányításának élére. Az ő - három év múlva bekövetkezett haláláig folytatott - tevékenysége, s az általa kidolgozott vízügyi program, benne az öntözés-fejlesztési elképzelésekkel, indította el azt a folyamatot, amely az 1937. évi Öntözési Törvény kidolgozásához vezetett. A törvény az öntöző gazdálkodás előmozdítására 80 millió pengős öntözési alapot létesített s a tiszántúli öntözőművek megépítésére életre hivta az Országos Öntözésügyi Hivatalt, amely 1937. május hó 1-én kezdte meg működését. Ennek a hivatalnak a működése nyomán létesülő öntözéseket állami irányítással szervezett öntözéseknek nevezhetjük (Szilágyi, 1940). Ez időtől kezdve beszélhetünk Magyarországon öntözés-politikáról, így ennek változásait, elemzését ettől az időponttól célszerű elkezdeni. 2.1. Az 1937-45. közötti időszak öntözés-politikája A kor öntözésügyét ismertető egyik átfogó tanulmány (.Lampl H., 1943) szerint: "A legutóbbi 1934 és 1935 kiemelkedően aszályos esztendőkben elszenvedett mezőgazdasági károk a nagyközönség és a gazdatársadalom érdeklődését is felébresztették az öntözések iránt. Ez volt a közvetlen indító oka annak, hogy a kormány is kezdett foglalkozni az öntözés kérdésével és főleg e két aszályos év szomorú tapasztalatainak köszönhetjük az 1937. évi XX. tc. - az ún. öntözési törvény - megalkotását. E megállapítás természeti társadalmi oldalról indokolja a fentiekben említett folyamat felgyorsulását, egyúttal rávilágít arra, hogy ennek az időszaknak az elején az öntözés-politikát döntően befolyásoló tényezők közül a mezőgazdaság aszálykártól való védelme játssza a legjelentősebb szerepet. Ebben az időben meghatározó tényezőként hat a termelőerők alacsony fejlettségi szintje is. Az alkalmazott agrotechnika kézimunka igénye általában igen nagy A rendelkezésre álló öntözési technika jellegzetesen kistermelői és munkaigényes, ennek ellenére megfelel az akkori világszínvonalnak, s emellett lehetőséget nyújt a mezőgazdasági foglalkoztatottság növelésére. Ezek tehát azok az alapvető tényezők, amelyek realitást adnak az öntözések kiemelt fejlesztésének, s amelyek hatására az erre az időszakra jellemző öntözés-politika célja az aszályos időszakok káros hatásának csökkentése útján - elsősorban a takarmány-termesztés terén - a nagy termésingadozások megszüntetése, másrészt a rizstermesztés fellendítése lett. Az öntözés-politika érvényesülését az Öntözési Alappal létrehozott pénzügyi háttér segiti. Ebből megépül a tiszafüredi öntözőrendszer, a békésszentandrási duzzasztómű, a Hortobágy folyón a borsósi duzzasztó- és tározó és elkezdődhet a Keleti Főcsatorna, valamint a hódmezővásárhelyi öntözőrendszer építése (ez utóbbi két építést a második világháború megszakította). A törvény kimondja, hogy a létesítmények hasznosítói részére az Öntözési Alapból ugyancsak jelentős kereten belül (10 millió pengő) kölcsönöket és segélyeket lehet nyújtani, s ez nagyban elősegíti az új beruházásokkal létrehozod öntözőművek hasznosítását. Az állami nagyberuházások s a hasznosítók pénzbeli támogatása mellett az öntözés tudományos megalapozását és elterjesztését szolgálják még: - új, hazai termesztésre alkalmas rizsfajták kinemesítése és köztermesztésbe vonása (1938); - a sarkadi öntözési és talajtani laboratórium felállítása (1941); - a kisújszállási kísérleti állomás létrehozása (1939); - a felületi öntözési módok elterjesztése; - a széles körben (az Országos Öntözésügyi Hivatal szakemberei részéről) szervezett tudományos ismeretterjesztő előadások, tantervbe illesztett előadások a gazdasági akadémiákon; - öntöző mintatelepek és kísérleti öntözőtelepek létesítése, tanulmányutak öntözőmesterek részére. Az általános gazdaság-politikai helyzetnek megfelelően kitűzött öntözés-politikai cél, az annak megvalósítása érdekében hozott hatékony országos intézkedések, a megfelelő szervezési és szakmai irányítási munka, s az adott körülmények között zökkenőmentesen igénybevehető öntözési technika eredményeként az öntözött terület a vizsgált időszakban 9400 ha-ról 16114 ha-ra nő. Ez több, mint 70 %-os növekedést jelent. Az újonnan berendezett területek 73 %-a rizstelep. Ezzel az összes öntözött területből a rizs aránya 1 %-ról 30 %-ra növekszik. Nem fejlődik azonban jelentőségének megfelelően a takarmányfélék öntözéses termesztése. 1945-re a felületi, és elsősorban az árasztó öntözés szinte hagyományos eljárássá válik. Minden támogató és fejlesztő tevékenység szintéziseként a legjelentősebb eredmény, hogy lerakják a nagytérségre kiterjedő s így gazdasági lehetőségeit tekintve távlatokkal rendelkező magyar öntöző gazdálkodás alapjait. 2.2. Az 1946-49. közötti időszak öntözés-politikája Mind az országos gazdaság-politikai helyzetet, mind az öntözés-politikát, és annak érvényesülését meghatározó tényezők szempontjából 1945, a második világháború befejeződésének éve, gyökeres fordulatot jelent. A meginduló fejlődés a vizsgált négy éves időszak alatt folyamatosan változó körülményeket eredményez. Amit mindennek ellenére változatlannak tekinthetünk, az a termelőerők állapota, az öntözési technika szintje, valamint a parasztság gyakorlottsága az árasztó öntöző módszer alkalmazásában. Az időszak elején komoly gondokat okoznak az öntöző műveket, öntöző gazdaságokat ért háborús károk, s