Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

295 Könyvismertetés Dóka Klára: A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században (Egy táj átalakulása) (Gyula, 1997. Közlemények Békés megye és környéke történetéből, 7. Sorozatszerkesztő: Erdmann Gyula. Lektorok: Ambrus Lajos, Szlávik Lajos. Készült a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Szakkollégiuma és a Körös vidéki Vízügyi Igazgatóság támogatásával, a Békés megyei Levéltár házinyomdájában, 26,7 ív terjedelemben. B/4 form., 346 old., 32 - római számozású - térkép, arckép-, és műszaki rajz melléklet, 69 irod.) Ha Békés, vagy Hajdú-Bihar megye mai térképére, a szabályozott mederben haladó folyókra, az egyes területeket összekötő csatornákra nézünk, láthatjuk, egyetlen vidéke sincs még az országunknak, ahol az emberi tevékenység ennyi változást hozott volna. A Tisza völgy szabályozását, ezen belül is a Körös- és Berettyó szabályozását méltán nevezték második honfoglalásnak, és túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy az igen kevés hasznot hozó árterek, mocsarak, vízborítások felszabadításával az emberi tevékenység számára új lehetőségek adódtak, amelyek valóban felérnek a történelmet is formáló, legnagyobb változásokkal. A magyarországi folyószabályozásoknak műszaki irodalma meglehetősen gazdag. A Szerző a legfontosabb adatokat Gallacz János 1896-ban Nagyváradon kiadott két kötetes "Monográfia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséröl" c. műve nyomán gyűjthette egybe. Egyébként a levéltári anyag lehető teljes feldolgozásával igyekezett összeállítani könyvének anyagát. Az eddigi technikatörténeti összefoglalások rendszerint nagyobb jelentőséget tulajdonítottak valamely központi akaratnak és kezdeményezésnek, mint a helyi erőknek, bár az utóbbiak a csak kis részben állampénzzel végrehajtott Körös-szabályozásnál szinte kizárólagosak voltak. A munkák helyi erőkhöz kötöttsége miatt nem hozott változást a Körösöknél a reformkori indulás, a kiegyezés utáni fellendülés, és nem voltak különösebb hatással e vidékre az alkotmányos korszakban egyes folyókra alkotott törvények sem. A könyv szöveges része 14 fejezetből áll. A Körös-, Berettyó völgy kialakulásának és természeti viszonyainak, valamint középkori helyzetének rövid bemutatása után részletes ismertetés következik a vidék szabályozások előtti vízrajzi képéről. Lényeges volt a folyórendszernek az a tulajdonsága, hogy a kisvizek idejére állandósult lefolyásrendszer nagyobb vizek, vagy árvizek idején megváltozott, hiszen pl. a Fehér-Körös árvízkor a Tőz felé tört ki, s ilyenkor vizének egy része a FeketeKörösbe jutott. A vízrendszer folyói árvízkor egymásba is visszaduzzasztottak. A megáradt Tisza a Körös völgyét is táplálhatta vizével. Ennek legismertebb útvonala a Mirhó-fokon, a Kakaton, az Árkus, Kadarcs és a Hortobágy vízfolyások medrén át vezetett, s vitte a Tisza vizének egy részét rendszeresen a Körös völgybe. A megyei törvényhatóságok irányításával szervezett vízszabályozási munkák az 1744-1802 évek közötti időszakban folytak. Ezt Vay Miklós, mérnöki képesítésű királyi biztos 1802-1818. közötti működése követte, aki 1804-ben állította össze a Körös vízrendszer első szabályozási tervét az árvízvédelem, öntözés és hajózás lehetőségeinek megteremtésére. 1818 és 1824. között Huszár Mátyás irányításával megtörtént a részletes vízrajzi felmérés, amelyet 1824-1831 között már vízi munkálatok követhettek. 1831 ás 1836. között Vargha János mérnöki irányításával fejlődött tovább a tevékenység, amely 1836-tól 1848-ig különböző eredményességgel folytatódott. Sikeresnek nevezi a könyv a polgári forradalom utáni, 1850-1861 évek közötti korszakot, hiszen a Tisza-völgy szabályozását központosították, és állami pénzalap biztosításával, az időleges gabona-konjunktúra lehetőségeivel az időszak egyes éveiben fellendülhettek a vízszabályozás tervezési és kivitelezési munkái. Az 1860-as évek aszályai azonban megakasztották az addigiakhoz képest sikeresnek mondható néhány év lendületét. Az 1861-1879. évek változatos viszonyai mellett új igények is jelentkeztek, amelyeknek az 1879-1895 évek adták megoldását és a szabályozások eredményeinek megszilárdítását. A történeti adatok részletes bemutatását követően érdekes értékelést ad a 13. fejezet a Körös-szabályozás gazdasági hatásairól. Megállapítja, hogy Arad megyében, ahol a vízborítások nem voltak számottevőek, a változás sem volt számottevő. Bihar megyében a gazdasági élet fellendült, mert a Sárrét újonnan művelhető területeinek termése jó piacokat talált. Békés megye földjei viszont csak később váltak szárazzá, s ez az elmaradás elszegényedésekre vezetett. Munkálatok még maradtak a 20. századra is, hiszen a vizek hasznosítása, a duzzasztóműves folyócsatornázás csak 1942-vel kezdődhetett meg Békésszentandrás mellett. A jelen időszakának fontos feladata az is, hogy az elkészült müvek megóvásáról, folyamatos erősítéséről az érdekeltek mindenkor szervezetten gondoskodjanak. Értékes kiegészítői a könyvnek mellékletei: a szemelvény-jegyzék (még Janus Pannoniusnak egy, a téli Körösről szóló, Aprily Lajos által magyarra fordított verse is szerepel itt), továbbá a szabályozások száz mérnökének életrajzi adatgyűjteménye. A helység-, ill. vízrajzi mutatók után a térképek és képek 32 oldalas jegyzéke ritka részletességű. Dóka Klára ismertetett könyve azokat az erőfeszítéseket igyekezett bemutatni, amelyeknek eredményeként az érintett területeken az egyre nagyobb számban betelepedő lakosság számára nemcsak a megélhetés vált lehetővé, hanem az egyes gazdálkodók több-kevesebb sikerrel válaszolni is tudtak a fejlődés diktálta kihívásokra is. A könyv megjelenésével ismét gazdagabb lett azon munkák gyűjteménye, amelyekből a vízügyi múlt megismerése által jövőnk építéséhez is erőt meríthetünk. Dr. Vágás István