Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

5. szám - Karádi Gábor–V. Nagy Imre: Veszélyes hulladékok kezelése

290 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 5. SZ,. - a végleges tárolás ellenőrzése és korlátozása. Az RCRA 1989. évi módosítása a szilárd hulladék vonatkozásában már a veszélyes hulladék csökkentését, és, amennyiben lehetséges, annak teljes megszüntetését írja elő. Az ennek megfelelő prioritások a 3.1. táblázat szerintiek: 3.1. táblázat A veszélyes hulladék termelésének leállítása U A termelt hulladék mennyiségének csökkentése A ny ag-\ •isszany erés u 3.2. A környezeti reakcióra, kártérítésre és szavatosságra vonatkozó (CERCLA) törvény A CERCLA (Superfunű) törvényt 1980-ban fogadták el a veszélyes hulladékot tároló, valamint az elhagyott telepek problémájának megoldása érdekében, s erre a célra 1,6 milliárd dollárt irányoztak elő. 1986-ban a törvényt SARA néven (Superfund Amendments and Reauthorization Act) ismét jóváhagyták és kiegészítették.- Az előirányzott költséget 6,5 milliárd dollárra emelték föl. Ebből az összegből az azonnali beavatkozást igénylő és hosszabb távú problémát jelentő elhagyott telepek, ellenőrizetlen telepek problémáinak megoldását lehet jogilag támogatni. 3.2. táblázat | A lerakási teriilet feltárása U A felvonulási elsőbbség meghatározása U Megvalósíthatósági tanulniány, helyreállítási vizsgálat Ji Határozatit ozatal séget kockázat-elemzés révén határozzák meg. A következő lépés a helyreállítási vizsgálat és megvalósíthatósági tanulmány elkészítése, amelyek eredményeit a döntési határozat foglalja össze. Ennek alapján készül el a kiviteli terv, és veszi kezdetét a kivitelezés. A most vázolt folyamatot a 3.2. táblázat mutatja be. A helyreállítás költségeit a felelős intézmények, személyek fedezik. Több jogi személy esetében a "közös és többszörös felelősség" elvét alkalmazzák. 4. A környezeti kockázat meghatározásának elvi menete Amint korábban említettük, az elsőbbségi sorrendet kockázat-elemzés révén határozzák meg. Az USA Nemzeti Tudományos Akadémiája a szükséges lépéseket az alábbiakban határozta meg 1883-ban: 4.1. Az első lépés a kockázat felismerése, közelebbről, annak megállapítása, hogy egy adott vegyi anyagnak van-e káros hatása az egészségre (pl. daganatok, születési rendellenességek esetében), Itt általában állatkísérletek alapján vonnak le következtetéseket. 4.2. A következőkben az adag-reakció meghatározásával a káros hatás mértéke ítélhető meg olyan módon, hogy a nagy adagokkal végzett állat-kísérletek eredmenyét próbálják extrapolálni az emberi feltételeknek megfelelő kisebb adagok esetére. Az adag-reakció összefüggései gyakran lineárisak. Tapasztalatok szerint a rákot okozó anyagoknak nincs küszöb-értéke, míg a nem rákokozó, (de az egészségre veszélyes) anyagoknak rendszerint csak egy küszöb-érték fölött van káros hatása. 4.3. A kitettségi (expozíciós) felmérés során az érintett lakosság nagyságát, jellegét kell meghatározni, úgy, hogy megadjuk az exponált lakosság átlagos életkorát, a dohányzás mértékét, a gyermeket váró nők számát. Felderítendő az is, hogy több vegyi anyag hatása arányos-e az egyedi anyagok mennyiségének összegével, vagy attól eltérő. 4.4. A kockázat-jellemzés az előző három lépes integrálását jelenti, amelynek eredményeként becsülhető a vegyi anyagok közegészségre gyakorolt hatásának mértéke. 5. Adag-reakció és adag-kockázat II [~ Kiviteli terv \ U | Kivitelezés | Az azonnali beavatkozás akkor igazolható, ha a telep (pl. olaj, vagy más, valamilyen vegyi anyag baleseti kijutása réven) súlyos környezeti, egészségi károkat okozhat. A hosszabb távú beavatkozás akkor indokolt, ha a probléma nem jelent közvetlen veszélyt (pl. elhagyott, és korábban veszélyes anyagok tárolására használt telepek esetében). A végrehajtás érdekében elkészült a Nemzeti Elsőbbségi Lista (NPL), amely azokat a telepeket sorolja fel, amelyek a fenti anyagi alapból támogathatók. Az elsőbb5.1. Adag-reakció és adag-kockázat kapcsolatok Rák-okozó anyagok esetében az EPA által javasolt szabvány értékeket a káros napi anyag-fogyasztás számítására az 5.1. táblázat tartalmazza (USEPA.1986. a, b). Az egész életre kiterjedő kockázat összefüggése lineáris, és e dimenzió nélküli eredmény annak a valószínűségét fejezi ki, hogy a rák-okozó anyagnak kitett személy a betegséget megkapja - tehát nem a rak által okozott halál valószínűségéről van szó. Az átlagos napi adagot kritikus napi fogyasztásnak (mg/kg.nap) is nevezik. A hatás-faktor (mg/kg.nap)"

1 azt a kockázatot fejezi ki, amely 1 mg/kg.nap krónikus napi adagnak felel meg. néhány rák-okozó anyag hatás-aktorait az 5.2. táblázat mutatja be.