Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

5. szám - Karádi Gábor–V. Nagy Imre: Veszélyes hulladékok kezelése

289 Veszélyes hulladékok kezelése Karádi Gábor V. Nagy Imre Wisconsin-i Állami Egyetem, Milwaukee, Budapesti Műszaki Egyetem Általános Mérnöki Tanszék, Vízgazdálkodási Tanszéke 2552. Wending Drive 1111. Budapest, Glendale, WI. 53209, USA Műegyetem rakpart 3. Kivonat: A tanulmány ismerteti az Amerikai Egyesült Államok veszélyes hulladékok kezelésére érvényes törvényi előírásait. Bemutatja a környezeti kockázat meghatározására vonatkozó eljárásokat. Az ivóviz fertőtlenítés rákképzödési kockázatait számítási példával illusztrálja. Tárgyalja végül a veszélyes anyagok tisztításának lobb fizikai, kémiai és biológiai módszereit. Kulcsszavak: veszélyes hulladék, környezeti kockázat, tisztítási eljárások. Bevezetés 1976-ban fogadta el az USA Kongresszusa a veszélyes hulladékok fogalmának meghatározására és azok kezelésére vonatkozó határozatát. Ezt 1980-ban, 1984ben és 1986-ban további törvények követték. Elkészült a Nemzeti Elsőbbségi Lista, amely felsorolta veszélyes hulladékok azonnali, valamint a hosszabb időtávlatú beavatkozásokat igénylő lerakóit, és egyben intézkedett a veszélyes hulladékok felszámolásának anyagi alapjairól. Az USA Nemzeti Tudományos Akadémiája kidolgozta a környezeti kockázat elemzésének módszereit, a lakossági veszélyeztetettség számításának elveit. Folyamatosan fejlesztették a hulladék-kezelés fizikai, kémiai és biológiai módszereit is. Jelen tanulmányunkban abban a reményben adunk áttekintést a fentiekről, hogy az USA tapasztalatai a magyar szakemberek részére is hasznosíthatók lehessenek. 1. A "veszélyes hulladék" fogalma és annak meghatározása A nemzetközi szakirodalom 1970-től kezdődően fogadta el a "veszélyes hulladék" meghatározást, de ennek szabatos értelmezése még ma sem egyértelmű. Az Egyesült Állam ok Kongresszusa ugyan még 1976-ban határozatot fogadott cl a veszélyes hulladékok fogalmi meghatározására, illetve kezelésére, de az ebben szereplő meghatározások sem teljesen egyértelműek, mivel a határozat által megjelölt számos kivétel csökkentheti az adott hulladék-fajta valós veszélyességének megítélési fokát. Ebben feltehetőleg szerepet játszottak a veszélyes hulladékokat termelő iparágak gazdasági-politikai érdekeltségei is. 1985-ben az ENSZ Környezetvédelmi Programja a veszélyes hulladékok általános jellemzésére a következő meghatározást fogadta el (LaGrega et al., 1994). "Veszélyes hulladékokon (szilárd anyag, folyadék és konténeres gázok) azokat a hulladékokat értjük, - külön véve a radioaktív és fertőző anyagokat, - amelyek a vegyi aktivitás, illetve a mérgező, robbanékony, korrozív és egyéb jellemzők miatt önmagukban, vagy más anyagokkal keveredve veszélyt, vagy valószínű veszélyt jelentenek az emberi egészségre, illetve környezetre". 2. A Love csatorna története (Brown, 1929.) A Love csatornát eredetileg a Niagara Falls városa részére tervezett vízerőmű üzemvíz-csatornájaként tervezték. Építése 1873-ban kezdődött, majd ezt az 1890-es évek végén leállították. 1930. után a Hooler vegyipari vállalat a megépült csatorna-szakaszt mindkét végén lezárta, és veszélyes anyagok végleges tárolására kezdte használni. Egészen 1952-ig, amikor is a hulladék lerakását megszűntették. 1953-ban Niagara Falls városa a vállalat tiltakozása ellenére átvette a csatorna területét, és a betemetett csatorna fólött iskolát, majd 900 család részére lakóházakat létesített Az 1970-es években kitűnt, hogy a talajvíz és a levegő szennyezettsége olyan mértéket ért el, amely súlyosan veszélyeztette a lakosság egészségét. A talajvíz kémiai vizsgálata pl. különböző káros anyagok - többek között dioxin - jelenlétét mutatta ki. Mindezek következményeként az illetékes hatóságok 1978-ban környezeti szükség-állapotot rendeltek el, és a lakosságot kitelepítették. Az állani további lépése az volt, hogy 1980ban megalkotta a CERCLA törvényt (Comprehensive Environmental Response, Compensation and Liability Act), amely egyértelműen meghatározta a környezeti hatás, kártérítés és felelősség mértékét. Végül is a csatorna környezetét 150 millió USD költséggel megtisztították a szennyező anyagoktól, és azt 1990-ben az EPA (Environmental Protection Agency) újra lakhatónak nyilvánította. 3. Veszélyes hulladékokra vonatkozó törvények az Egyesült Államokban A fontosabb törvények röviden az alábbiak: 3.1. Az anyagkészletek megőrzésére hozott törvény Az anyagkészletek megőrzésére hozott (RCRA) törvényt 1976-ban fogadták el. A törvény "a bölcsőtől a sírig" elven alapul, és ennek megfelelően három alapvető eleme van: - követési rendszer és rakomány-jegyzék, - engedélyezési rendszer (biztonságos tisztítás, ideiglenes és végleges tárolás).