Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

5. szám - Stegaroiu, Paul: Az édesvíz-készletek becslésének néhány szempontja

282 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 5. SZ,. A rendelkezésre álló felszín alatti vízkészletek, ismertségüktől függően, négy nagy csoportba sorolhatók, a felhasználási lehetőséget biztosítótól egészen a biztos készletig teijedő skálán. El nem hanyagolható azonban az a szempont sem, hogy a kitermelhető vízhozam (vagy vízmennyiség) becslésekor az illető fejlettségi szakaszban a elsősorban a műszaki és a gazdasági megfontolásokjönnek szoba. A felszín alatti vízkészletek mélység szerinti elhelyezkedése alapján két nagyobb csoport határolható el: - a talajvizek, - a mélységi vizek (vagy rétegvizek). Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a talajvizeknél - az esetek zömében - igen szoros kölcsönhatás érvényesül a felszíni vizekkel. Az év folyamán, a felületi vízhálózaton lefolyó víz és a talajvíz között, mindkét irányban a természetes vízforgalom érvényesül, amit azonban igen nehezen lehet mennyiségi szempontból meghatározni. Éppen ezért, megfelelő fenntartásokkal kell elfogadni a felszíni vízkészleteknek és a talajvizeknek az egyszerű összegzését, abban az esetben, amikor a teljes vízkészletet számítjuk ki. A vízkészletek mennyisége ugyanis - minden valószínűség szerint - az esetek többségében kisebb, mint a két vízkészlet számtani összeadásából származó érték. A jelenlegi helyzetben, főleg akkor, ha a legutóbbi évtizedek eseményeire gondolunk, a műszakilag hasznosítható vízkészletek meghatározásakor figyelemmel kell lenni a vizek minőségére is. Egyre gyakoribbak az olyan esetek, amikor mennyiségi szempontból a vízkészletek képesek lennének a vízigény kielégítésére, kedvezőtlen minőségük miatt felhasználásuk lehetetlenné vált. Éppen ezért szükség van arra, hogy a vízkészletek becslése során a mennyiségi szempontok mellett a minőségiekre is téijenek ki. Ily módon a vízkészletek elkülönítése minőségi kritériumok alapján is megtörténhetne. A felhasználható vízkészletek ismerete rendkívül fontos az adott ország gazdasági fejlődési lehetőségeinek felmérése szempontjából. Egyéb természeti erőforrások mellett, a rendelkezésre álló vízkészletek döntő fontosságúak lehetnek a gazdasági-társadalmi fejlődés meghatározásában. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy elsősorban a folyókban rendelkezésre álló felszíni vízkészletek és vízigények összevetése során, az adott vízkészletből kielégíthető vízigények megállapításakor figyelembe kell venni a víz további hasznosítási lehetőségeinek fenntartását a folyó mentén. Az ésszerű újrahasznosítás megköveteli a vízkivételek és vízhasználatok megfontolt elhelyezését a folyó mentén, a szennyező források fokozott ellenőrzésével egyidejűleg, aminek alapján határozott intézkedéseket lehet hozni a vízkészletek minőségének megőrzése érdekében. Véleményünk szerint ezeknek a feltételeknek a betartása esetén el lehet érni azt a helyzetet, hogy a folyó mentén jelentkező, a műszakilag hasznosítható vízkészleteket másfélkétszeresen meghaladó vízigények is kielégíthetőek legyenek. 3. Románia vízkészletei Románia természeti viszonyai között az alábbi hagyományos vízkészleteket lehet meghatározni: - az ország folyóinak vízrendszerében lévő készletek, amelyek az ország területén keletkeznek, - az ország területén kívül eredő, de az ország területére az országhatár átszelésével érkező, vagy igen hoszszú szakaszon országhatárt alkotó folyók vízkészletének egy része, - a természetes tavak felszíni vízkészlete, - a felszín alatti víztartó rendszerek talajvíz- és rétegvíz készlete. Románia esetében nem hagyományos vízkészletként megemlíthető a Fekete tenger is. 3.1. A felszíni vizek Vízrajzi szempontból Románia a Duna vízgyűjtőhöz tartozik. Területének 97,8 %-áról a Duna gyűjti össze a vizeket. A felszíni lefolyás 99,8 %-ának a Duna a fő befogadója. Románia területe a Duna teljes vízgyűjtőjének több, mint 28 %-át teszi ki, a folyam torkolati vízkészletének több, mint 20 %-a ebből a térségből származik. Az ország folyóinak vízjárását csak azt követően lehetett kellő pontossággal becsülni, miután 1951-ben létrejött a Hidrometeorológiai Főosztály, amely feladatának megfelelően hatékonyan működő vízmércehálózatot alakított ki. Ezen széleskörű mérési programot hajtatott végre, s az így nyert adatokat feldolgozta. Ennek az azóta már tovább fejlesztett programnak a folytatását végzi a Nemzeti Meteorológiai és Hidrológiai Intézet (INMH). a.) A Románia területén képződő felszíni lefolyás sokéves középértékének becslése nyomán - a legújabb adatok szerint - a teljes vízmennyiség 37 és 41 km

3 között van. Ez az érték, amit elméleti felszíni vízkészletnek lehet tekinteni, országos átlagban 1.600 - 1.800 m

3/fő/év fajlagos vízkészletnek felel meg, ami nem éri el az európai átlagot. Az ország területének igen változatos éghajlati viszonyai, továbbá a vízgyűjtők igen eltérő népsűrűsége következtében nagyon eltérő szélső értékek is kialakulhatnak egy-egy térségben. Míg az ország nyugati és délnyugati felén akár 2.700 - 2.800 ni

3/fő/év is lehet (lásd a 2. ábrát), addig Dobrudzsában és a Szeret - Prut közötti térségben csak 230 - 600 m

3/fő/év nagyságrendet ér el. Az a 4300 m

3/fő/év érték, ami a Déli Kárpátokban a Szörényi hegységből közvetlenül a Dunába ömlő mellékfolyók vízgyűjtőjére jellemző, csupán kis területet érint, és különlegességként értékelhető. Ez magyarázza annak a döntésnek a helyességét, amivel Nagykastélynál (Costei) már két évszázaddal ezelőtt kialakították a Temes és a Béga közötti vízátvezetést. Amennyiben figyelembe vennénk a Néra - Béga vízgyűjtőket is, beleértve Temesvár lakosságát a Béga - ÓBéga térséggel együtt az ország elméleti fajlagos vízkészletének számításához, úgy az már normális átlagértékhez közelítene, mivel elérné a 3000 m

3/fő/év értéket. Egy-egy aszályos évben az elméleti vízkészletek nagyon alacsonyak, az éves elméleti értéknek alig 50-60 %-át érik el, s a legszélsőségesebb térségekben - a már említett Dobrudzsában és a Szeret - Prut vízválasztón - 20 30 %-ra csökkennek. Ha elfogadjuk azt az - ilyen for-