Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

5. szám - Stegaroiu, Paul: Az édesvíz-készletek becslésének néhány szempontja

STBGÁROIU, P.: Az édesvíz-készletdi becslése 281 tot jelentenek, tájékoztató jellegűek. Ez olyan felső határ, amit csak rendkívül ritkán, különleges esetekben sikerül elérni, olyan kisméretű vízgyűjtőknél, ahol a több éves kiegyenlítést lehetővé tevő tározókat alakítottak ki. Az esetek döntő többségében azonban olyan jelentős gazdasági és társadalmi problémák adódnak, amelyek nem teszik lehetővé az illető vízgyűjtőn a vízjárás teljes ellenőrzését eredményező, kellő számú tározó kiépítését (Stegároiu - Negriu, 1995). Az elméleti felszíni vízkészletek becslésének különleges esetével állunk szemben akkor, amikor egy adott terület, illetőleg egy ország elméleti vízkészletét kell megbecsülni. Az esetek zömében egy adott ország egy nagyobb vízrendszerben helyezkedik el, a fő befogadó folyam 2-3 vagy több ország területéről is gyűjti össze a vizeket. Úgy tűnik, hogy az ilyen különleges esetekben még nagyobb figyelmet kell szentelni az elméleti felszíni vízkészlet fogalmának meghatározására. Ez azt jelenti, hogy az adott ország felszíni vízkészleteinél csak a saját területen lehullott csapadékból származó felszíni lefolyás mennyiségét kell figyelembe venni. Ilyen körülmények között úgy véljük, egy adott ország elméleti felszíni vízkészleténél nem kell figyelembe venni a szomszéd ország területén, a felvízi területen képződött vízmennyiségeket, annak ellenére, hogy ezek részben vagy teljes egészében az országot átszelő vagy határoló folyókon vagy folyamokon keresztül folynak le. Ilyen tekintetben nagyon különleges a Duna esete, amely folyam 10 országon folyik keresztül, vizeit 18 ország területéről gyűjti össze. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést úgy tűnik, egy adott ország elméleti felszíni vízkészletének megállapítása kizárólag tájékoztató jellegű lehet. Valószínűleg helyesebb lenne egy ilyen becslést csak a legnagyobb kiterjedésű vízgyűjtőkre elkészíteni, vagy, ha csak egy-egy világrészre, vagy az egész Földre vonatkoztatnánk. Amennyiben azonban mégis szükségesnek és hasznosnak ítéljük egy ország felszíni vízkészletének becslését, akkor ennek során kizárólag az illető területre alkalmazott vízmérleg számításából adódó felszíni lefolyást kell figyelembe venni. b.) A felszíni lefolyásból származó, műszakilag hasznosítható vízkészleteket a vízhasználatok számára biztosítható éves középvíz mennyiségeként lehet meghatározni. Ez a készlet, a vízhasználatok igényének megfelelően szabályozott rendszerben, a ténylegesen felhasznált vízhez kapcsolódóan jelenik meg. Úgy tűnik, hogy a műszakilag hasznosítható vízkészletek meghatározásának rendkívül nagy jelentősége van egy-egy adott ország vízkészlet-gazdálkodási helyzetének vizsgálata során. A rendelkezésre álló műszaki lehetőségektől függően, a műszakilag hasznosítható vízkészleteket, az alábbiak szerint lehet csoportosítani: - a folyók természetes vízjárási feltételei között hasznosítható vízkészlete, - tározókkal szabályozott folyók hasznosítható vízkészlete. A különböző időszakokban a vízgyűjtők eltérő fejlesztési állapotától függően, ez utóbbi az alábbiak szerint alakul: - a jelenlegi kiépítettség állapotban hasznosítható vízkészlet, - a távlati időszak kiépítettség állapotában hasznosítható vízkészlet. Természetes lefolyási körülmények között a műszakilag hasznosítható vízkészlet nagysága közvetlenül függ a folyón az aszályos időszakban lefolyó víztől. Külön szerepe van ebben az esetben annak a vizsgálatnak, aminek során a vízhasználatok szármára történő vízkivételek hatásának elemzésére kerül sor, vagyis a vízkészlet vízigény összevetésnek. Egy térségen belül, az adott fejlesztési szinten a folyók műszakilag hasznosítható vízkészlete egyaránt függ a természetes vízjárástól és az illető vízgyűjtőben üzemelő tározók hasznos víztérfogatától. Vagyis, azzal, hogy a vízbőséggel rendelkező időszakban a víz egy részét visszatartják a tározókban, megteremtődik annak lehetősége, hogy az aszályos időszakban - a vízhasználók igényei szerint - levezethetők legyenek az igényelt vízmennyiségek. Az év folyamán a vízhasználatok számára kitermelt vízhozamok jelentős mértékben változók, a különböző vízhasználatok kielégítésének biztonsága, bizonyos határok között, a vízhasználat fontosságától, illetve a bekövetkezhető károk mértékétől függ. Éppen ezért, az egész ország területére érvényes globális becslések elvégzésekor bizonyos egyszerűsítésekre van szükség, a számítások során az állandó 90-95%-os kielégítési normát ajánlatos figyelembe venni. Arra is rá kell mutatni, hogy az illető vízgyűjtőn lévő tározók feltöltése részben a szomszéd országból érkező folyó vízhozamaiból is történhet. A műszakilag hasznosítható távlati felszíni vízkészletek nagysága csupán tájékoztató jellegű, általános információ. Értéke az idő múlásával érzékelhető mértékben változhat, a vízgyűjtő-fejlesztési koncepciók alakulásától, valamint a tározók kiépítését meghatározó társadalmi-gazdasági kritériumoktól függően. 1.2. A természetes tavak vízkészlete A természetes tavak vize is lehet igen jelentős vízkészlet. Ezeknek a nagy tavaknak a vízpótlása természetes úton történik, folyókból, források vizéből és csapadékokból. Arra van szükség, hogy a természetes tavak vízkészletének hasznosítása során fennmaradjon a kivett vízmennyiség és a befolyó vízmennyiség közötti egyensúly. A természetes tavak vizének túlzott kitermelése a környezeti feltételek romlásához és ezzel együtt a vízkészlet elenyészéséhez vezet. 2. Felszín alatti vízkészletek A felszín alatti vízkészleteket a talaj felszíne alatti rétegekből kitermelhető azon vízkészletként definiálták, ami az illető felszín alatti vízadó rendszer vízmérlegében a természetes vízpótlás és a vízveszteség összevetéséből megmarad. Ez azt jelenti, hogy a felszín alatti vízkészletek a felszín alatti vízadó rétegek megújulási lehetőségeit fejezik ki. Másként fogalmazva, a felszíni vízből az üzemelés során kivett vízmennyiséget az éves természetes utánpótlódásnak ki kell egyenlítenie (Tomescu, 1995).