Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

5. szám - Krisztián József–Nováky Béla–Szalai György: Bányavíz felhasználása a felszíni vízkészlet pótlására

256 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77.ÉVF. 5. SZ. 2. táblázat A különböző valószínűséggel meghaladott évi közép-vízhozamok Hely Eloszlás típus Meghaladási valószínűség, p % Hely Eloszlás típus 5 10 25 50 75 90 95 Síkvidékre kilépésnél normális 0,686 0,608 0,477 0,332 0,187 0,056 0,000 Torkolatnál normális 0,921 0,817 0,640 0,446 0,252 0,075 0,000 Síkvidéki kilépésnél Pearson (C,=2Cv) 0,746 0,621 0,442 0,287 0,172 0,103 0,073 Torkolatnál Pearson (C,=2Cv) 1,003 0,834 0,594 0,385 0,231 0,139 0,098 Természetes állapotban a Tarnóca patak átlagos évi vízhozama 466 l/s, a variációs tényező értéke 0,65. Ilyen hidrológiai adottságok mellett a 100 1/s-ot meghaladó éví vízigényeket 95 %-os biztonsággal csak tározással lehet kielégíteni. A szükséges tározó-térfogat a vízigény növekedésével rohamosan növekszik, ahogy ezt a 4. ábrán bemutatott tározó teljesítőképességi görbe igazolja. A tározó teljesítőképességi görbe számítására a Pleskovféle grafikus eljárást alkalmaztuk (Kőris - Zsuffa, 1982). o\° <5. ' <0 t*00300 c * Qj Ö> .'5 200100-90°J> — — 10 15 20 Tarozótérfogat, mió.m1. 4. ábra. A Tarnóca patak tározási jelleggörbéi természetes állapotban (1) és a bányavíz bevezetések esetében (2) Ugyanezen az ábrán bemutatjuk a bányavíz bevezetések következtében előálló új hidrológiai helyzetben hasonló nagyságú vízigények kielégítéséhez szükséges tározó teljesítőképességi jelleggörbéjét. Az ábra szemléletesen mutatja, hogy ugyanakkora vízigény változatlan biztonsággal való kielégítésére a megváltozott hidrológiai állapotban lényegesen kisebb tározótér kiépítésére van szükség, sőt esetenként tározó kiépítése nem is szükséges. Pl. 200 l/s évi vízfogyasztás esetén 95 %-os biztonságot megkövetelve természetes állapotban mintegy 4 millió m

3 tározótér kiépítésére lenne szükség, míg a megváltozott hidrológiai körülmények között egyáltalában nem szükséges tározás. A fentiekben mondottak alátámasztják azon következtetésünket, hogy a bányavíz bevezetések hatása a természetes vízkészletek adott térfogatú tározók segítségével történő szabályozásával egyenrangú, s abban hogy ilyen tározó létesítése a Tarnóca patakon mind ez ideig nem merült fel, közrejátszhatott a bányavíz bevezetés. A bányavíz bevezetésnek kétségkívül jelentős vízkészletgazdálkodási hatása van. A bányavíz bevezetések a vízkészlet-gazdálkodás szempontjából előnyösen változtatják meg a napi vízhozamok tartósságát is, amint ezt a 3. ábra szemléletesen igazolja. Az 50 %-os tartósságú napi vízhozam a természetes állapotot jellemző 200 l/s értékről 450 l/s körüli értékre növekszik. Még szembetűnőbb a változás mértéke a magasabb tartósságok tartományában: pl. 90 %-os tartósságnál a természetes állapotot jellemző, mindössze 25 l/s érték, mintegy megtízszereződik. A bányavíz bevezetés teszi lehetővé, hogy az egyébként hosszabb-rövidebb időszakokra kiszáradó Tarnóca patak - legalábbis a bevezetések alatti szakaszon - egész évben vizet szállító állandó jellegű vízfolyás legyen, ami pedig kedvezőbb ökológiai helyzetet idéz elő, vagyis biztosítja az élővízi élet fenntartását. A napi vízhozamok növekedése különösen a nyári hónapokban jelentős. Ez azzal a kedvező következménynyel jár, hogy a nyári hónapokban rendelkezésre álló vízkészlet jelentősebb vízkészlet-gazdálkodási beavatkozás nélkül - elsősorban tározás nélkül - is lehetőséget ad a csupán nyári hónapokban jelentkező öntözési vízigények kielégítésére, amire természetes állapotban nincs lehetőség. Az öntözések iránti igények megalapozottságát a Tarnóca patak térségében jól alátámasztja az a tény, hogy a Tarnóca patakkal szomszédos vízgyűjtőjű Bene patak vízkészletére alapozva összesen kereken 650 ha terület öntözésére adtak ki vízjogi engedélyt. Az engedélyezett vízmennyiség 1,33 millió m

3/év, ami éves szinten 42 l/s vízhozamnak felel meg. Az engedélyezett vízsugár 301 l/s. Ilyen nagyságú vízigények kielégítését - jelentősebb vízkészlet-gazdálkodási beavatkozások nélkül - a Bene patakon is a bányavíz bevezetésekből eredő vízpótlás tette és teszi lehetővé. Az éven belül egyenletes bányavíz bevezetés következményeként az éves vízjárás kiegyenlítettebbé vált. Az átlagos évi havi szélsőségek természetes állapotot jellemző 8:1 aránya mintegy 3:1 arányra csökkent. Az éves vízjárás ilyen mértékű kiegyenlítődése jelentős mértékben kiváltja a szezonális tározók létesítése iránti igényeket. A Tarna vízgyűjtőjében - amelyhez a Tarnóca patak is tartozik - a felszíni vízmérleg jelenleg is készlethiányos (Stéfán, 1984). Még inkább számolni kell a készletek hiányával egy jelentősebb éghajlatváltozás vagy éghajlat-módosulás esetében, amelynek lehetősége - a Föld