Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
25 zet pusztulásához vezethet. Igazolták, hogy a mikrocisztin családba tartozó cianotoxinok a protein foszfatázok specifikus inhibitorai (a PP1 cs PP2A típusú enzimek) cs alapvetően megzavarják a sejtek regulációs folyamatait. Érdemes megjegyezni, hogy a Nodularia spumigena nevű szervezetből a heptapeptidekhez hasonló felépítésű, de csak öt aminosavat tartalmazó hepatotoxikus pentapeptidet, a nodularint izolálták. A mérgezési tünetek a máj mcgduzzadásával, vérzésekkel, vérömlenyek kialakulásával jár együtt. A cianotoxinok toxicitása, ha azt a biológiai eredetű toxinokhoz hasonlítjuk, akkor azok az erősen ill. a közepesen mérgező csoportba tartoznak a toxintól függően, hiszen a toxicitásuk a kobra ill. a sztrichnin toxicitásával vetekszik. Ha a ciánt vesszük alapul, annál 100-szor toxikusabbnak tűnnek. 3. Anyagok cs módszerek A Microcystis aeruginosa BGSD 243 és a Cylindrospermopsis raciborskii BGSD 266 toxicitásának méréséhez az általánosan elfogadott egérteszt mellett az általunk kidolgozott növénytesztet, az ún. BGST-tcsztct ("bluc-grccn Sinapis test") alkalmaztuk (1). A vizsgálati tcsztnövény a fehér mustár (Sinapis alba). A toxicilási tesztekben csak H 20 2-dal stcrilczctt magvakat alkalmaztunk egyébként steril körülmények között. Steril kémcsövekben 1 ml agarral (1 %) szilárdított tápoldat (0,5 x Hoagland) felületére, amely a friss vagy a liofilczctt mintát tartalmazza, 3 steril mustármagot vetettünk 3-5 ismétlésben. A növényeket 25° C-os termosztátban négyöt napig sötétben neveltük. A növények teljes hosszát, a gyökérzet és a hipokotil hosszát mértük és mm-ben adjuk meg. A kontroll tenyészetek adatait 100 %-nak vettük és ehhez hasonlítottuk a cianotoxinok állal clőidézett növekedés-gátlást és kiszámítottuk az 50 %-os gátló koncentrációt (1C 5 0). A friss centrifugált planktonmintákat legalább kétszer fagyasztottuk -20° C-on, amit a felhasználás előtt 3-5 pcrccs 100° C-os kezelés követett az előforduló gomba, baktérium stb. kontamináció megszüntetésére (az esetleg életben maradó spórák rendszerint nem okoztak problémát a cianotoxin tesztekben). A Cylindrospermopsis raciborskii toxinja(i) hő-stabilnak mutatkozott(tak) a kísérleti körülményeink között (az adatokat nem mutatjuk be). Mivel a sejtekben a kísérleti körülményeink között a toxinkonccntráció nem változik, a nyers cianotoxin kivonatokban klorofill-a tartalomra vonatkoztattuk az 50 %-os növekedés gátló hatást. 4. Az eredmények cs a megbeszélés Sajnálatosan elhanyagolt terület a cianobaktcrium cianotoxin és a növényi interakció kutatása. A mikrocisztinről tudjuk, hogy azok a növényi protein foszfatázokat gátolják és megzavarják a sejtciklust, az anyagcserét. A fentiek és az alábbiak alapján javasoljuk, hogy a cianotoxinokat termelő cianobaktériumok és a magasabb rendű növények interakciója, a kapcsolat ökológiai jelentőséggel bír a felszíni vizekben. A vízi ökoszisztémák egyik karakterfaja a nád, a Phragmites australis. Általánosan ismert, hogy a nád minőségének romlása jellemző a hazai vizeinkre. A munkacsoportunk azt a gondolatot veti fel, hogy a nád minőségi romlása, növekedésének bizonytalanságai és a felszíni vizeink eutrofizálódása úgy íugg össze, hogy a toxikus cianobakteriális vízvirágzások által termelt cianotoxinok gátol(hat)ják a nád normális fejlődését, növekedését. Természetesen a gondolat elfogadható, de bizonyítékok nélkül nem sokat ér. A továbbiakban az eddig rendelkezésünkre álló bizonyítékokat jsmertet[ülc ö T_ A minták koncentrációja Imikfogram/ ml) - gyökér - hypocotil hajtás A B 1. ábra. A tisztított mikrocisztin-LR hatása a Sinapis alba növekedésére a BGST-ben(A). A liofilezett Cylindrospermopsis raciborskii hatása a mustár (Sinapis alba) növekedésére (B). 4.1. A növekedés-tesztek A mikrocisztin kimutatására, amelyet a Velencei-tóból izolált Microcystis aeruginosa BGSD 243 törzsből állítottunk elő, kidolgoztuk a mustártcsztet (BGST), amcly alkalmas az 50 %-os gátló koncentráció meghatározására. Úgy tűnik, hogy a mustárnövény (Sinapis alba L.) a legérzékenyebb növény a tesztekben (ICs 0: 3 M-g ml ', 1. ábra). A vizsgálatok során a búza, a lucerna, a lúdfű (Arabidopsis thalliana) szemtermését ill. magjait vizsgáltuk meg a csírázási tesztekben. A búza-tesztben az IC 5 0: £ 30 \ig ml' 1, a lucerna-tesztben az IC 5 0 37
