Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
1-2. szám - 3-4. szám - 4. szám - Bezdán Mária: A vízhozam és a vízállás különleges kapcsolatai a Tisza vízjárásában
] 202 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 1997. 77. ÉVF. 3. SZ. A vízhozam-méréseknek az egyidejű vízállások meghatározásával való helyettesítése a további vizsgálatainkban azért fontos, mert az eddig előfordult árhullámok esetében a Tiszán, vagy bármely más folyóban olyan vízhozam sorozat-mérésre csak igen ritkán adódott lehetőség, amelynek alapján árvízi hurokgörbét közvetlenül is meghatározhattak volna. A folyószakaszok kezdeti- és végszelvényének egyidejű vízállásaira értelmezett vízjárás-történeti vonal haladási iránya viszont éppen annyira jellemzi az árvízi hurokgörbe haladási irányát is, mintha az közvetlen vízhozammérésekből adódnék. Az egyidejű algyői és mindszenti vízállásokból számított, a 6. ábrán feltüntetett 1970. május-júniusi mindszenti árvízi hurokgörbe "fordított" (7. ábra), hiszen a Tisza vízállása Mindszenten már június 2-án tetőzött, a vízhozam pedig csak 4-én. 7. ábra. Egyidejű vízállásokból származtatott, "fordított" árvízi hurokgörbe. (Tisza, Mindszent, 1970). Az egyidejű vízállások feldolgozását - a 4-6. ábrákról is követehetően - az alábbiak jellemzik: a.) A koordináta-rendszer abszcissza-tengelyén - régebbi irodalmi megegyezések szerint - a folyószakasz alsó szelvényének vízállás adatait (y 0) tüntetjük fel, ordináta-tengelyén pedig a felső szelvényének vízállás adatait (y n). Ennek következményeként: b.) Hay„ = const., és>0 2 >y 0 l, akkor Qm<Qoi c.) Hay 0 = const., ésy n 2 >y„i, akkor Q n 2 > Q„iLegyen egy árhullám egyidejű vízállásait tartalmazó vízjárás-történetét ábrázoló vonalon azy 0 (alsó) vízállások maximumának - azok tetőzésének - időpontja T 0 , az y„ (felső) vízállások maximumának - tetőzésének - időpontja T„ . Ab és c feltételből következik, hogy egy folyószakasz felső szelvényében a vízállások nagyobb BEZDÁN MÁRIA vízhozammal tetőznek, mint az alsó szelvényben, mivel y 0(r H) < y 0(T 0) és y„(r„) > y n(T 0). Emiatt mindig: Q(T n)>Q(T 0) (9) ami azt jelenti, hogy ha pl. egy mellékfolyó árhullámának befejeződése miatt süllyedési hullám indul felfelé a fofolyóban, akkor annak vízállása a felső szelvényekben nagyobb vízhozam mellett később tetőzik, mint az alsókban. Záró megjegyzések: A tanulmány megállapításainak segítségével a vízhozam-mérések elvégzésének hiánya ellenére is lehetővé válik a Tisza folyón olyan statisztikai vizsgálatok elvégzése, amelyek az árvízi hurokgörbe "hagyományos" vagy "fordított" menetirányának előfordulási viszonyait jellemezhetik akár valamely árhullám levonulása során, akár a folyó egyes szelvényeit illetően. Ezeknek részleteit a Szerző későbbi tanulmány(ok)ban adhatja majd közre. A Szerző itt megköszöni Vágás István főszerkesztő és az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság támogatását, továbbá rendelkezésére bocsátott adatait. Irodalom Bogdánjy Ő.: A természetes vízfolyások hidraulikája. Franklin Társulat, Budapest, 1906.1. 171 o. Kertai E.: A Tisza-csatomázás hidrológiai előmunkálatai. Vízügyi Közlemények, 1949. 1-2. Korbély J.: A Tisza szabályozása. Nemzeti Könyv- és Lapkiadó, Debrecen, 1937. Kovács Gy.: A duzzaszlási görbék számítására ajánloU módszexek hidromechanikai összehasonlítása. Vízügyi Közlemények, 1952.1. 81. o. NémethE.: Hidrológia éshidrometria. Tankönyvkiadó, Budapest, 1954 Németh E.: Ilidromechamka. Tankönyvkiadó, Budapest, 1963. PéchJ. • Hajós S.: Vízsebcsség-mcréscink jelenlegi állása. "Vízrajzi Évkönyvek", Vm: kötet, Budapest, 1898 Riihlmann, M.: Hydromedianik. Hannover, 1880. Seggem, M. E..' Integrating the equatioa of non-uniform flow. American Society of Civil Engineers, 1949.1. SchockJitsch, A.: Der Wasserbau, Bécs, Springer Verlag, 1930. Schaffemak, E: Ilydrographie, Bécs, Springer Verlag, 1935. Szesztay K.: Szovjet kutatók eljárásai a természetes vízfolyások felszíngörbéjének meghatározására. Vízügyi Közlemények, 1951.1. 40. o. Timon B.: A Tisza folyó vízemésztcse. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közleményei, 1891. Tolkmitt, G.: Gnmdlagan der Wasscrbaukunst. Berlin, 1907. Vágás I.: A vízszín természetes duzzasztásának és süllyesztésének meghatározó szerepe a Tisza és alföldi mellékfolyóinak vízjárásában. Hidrológiai Közlöny, 1981. 9. Vágás I.: A Tisza árvizei. Vizdok, Budapest, 1982. Vágás I.: Az árvízi hurokgörbe. Hidrológiai Közlöny, 1984. 6 A kézirat beérkezett: 1996. december 19. Közlésre elfogadva: 1997. május 19. doktori ösztöndíjas. 1995-ben szerzett kiváló minősítésű mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemai, miután főiskolai diplomájával 1991 és 1996. között tanszéki oktatói gyakorlatot folytatott a PMMF Bajai Vízgazdálkodási Intézetéből. Egyetemi és főiskolai oktatási jegyzeteknek volt szerzője, illetve szerkesztője.
