Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

1-2. szám - 3-4. szám - 3. szám - Papp Ferenc: Emlékeim, tapasztalataim az 1970. évi Tisza völgyi árvízvédekezésről

] 150 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 1997. 77. ÉVF. 3. SZ. közlik, hogy a töltés átszakadt. Sajnos, hasonló érzést már megismerhettünk a négy évvel azelőtti berettyói jeges árvízkor. Múlt az idő, 22-23 óra lelt, s még nem szólt a telefon. Már-már kimerültem a fáradságtól, s az emeleti ideiglenes szálláson ruhástól ledőltem egy vaságyra, és csak arra tudtam koncentrálni, mit is lehetne tenni. ... Ekkor megjelent képzeletemben az 1966. évi jeges árvízkor látott vésztáiozó képe, és átvillant egy gondolat: mégis át kellene vágatni a Berettyó töltését, de nem ott, mint szombaton, hanem 7 km-rel lejjebb. A 6+000 km-es szelvény körül ezzel talán lehetne valamit enyhíteni a helyzeten. Erősödött bennem, hogy - mint utolsó és egyetlen lehetőséget - vállalnom kell e nagy kockázattal járó töltés-átvágást A gondolattal együtt kételyek is jöttek. Hiszen, a kormánybiztos rendelkezése alapján éppen a délelőtt zártuk el azt az átvágást, amit szombaton nyittatott meg. Közben tetőzött az árhullám, és most én kezdeményezzek új töltés-átvágást? Az ár- és belvízvédelmi szabályzat szerint ez különben is kormánybiztosi hatáskör. Jelen esetben különösen az. A kormánybiztos pedig most nem döntésképes. Idő viszont nincsen a töprengésre, hiszen bármely pillanatban bekövetkezhet a visszafordíthatatlan töltés-szakadás, annak beláthatatlan következményeivel együtt. Két fiatalabb mérnök tartózkodott az ügyeleten: Kovács Sándor és Gál Tivadar. Megosztottam velük a gondolataimat, és mindjárt kértein, gondolják át ők is, milyen veszélyt rejt magában az általam javasolt helyen egy újabb töltés-átvágás. (Azért, hogy körültekintőbben alakíthassák ki véleményüket, előrebocsátottam, hogy a döntés felelősségével nem terhelem őket). Megállapították, hogy a Berettyó vízszintje az átvágás helyén még 72 cm-rel magasabb, mint a vésztározó tervezett vízszintje. A leszívást 30-40 cm-re becsülték, ennél nagyobbat csak reméltek. Az átvágás szélességét 50 m-re javasolták. Úgy látszott, ezzel 3-4 nappal megrövidülne a védekezés is. Felhívtam a kormánybiztosi ügyeletet, de, mint várható volt, ott nem foglaltak állást. Magánvéleményük szerint a javaslatom nem rossz, de nyomatékkal hangsúlyozták, hogy ez nem hivatalos álláspont. Erősítették, az átvágás elrendelése védelemvezetői hatáskör, pedig tudták, nem az. A kormánybiztosi ügyelet tehát nem tiltotta meg a döntést, viszont udvariasan, de határozottan kitért a kockázat- és felelősségvállalás elől. A megyei párt- és tanácsi vezetők akadékoskodásától tartva a Területi Bizottság összehívására nem gondolhattam, hiszen kézenfekvő lehetett a válaszuk: "várjuk meg a reggelt". No, meg hogyan is gondolhattam töltés-átvágásra, hiszen az előző napon a kormánybiztos ki is nyittatta, el is záratta, azaz, neki sem sikerült. Nem kockáztattam meg a "bizottságosdi"-1, mert féltem, hogy az ezzel járó néhány óra időveszteség jóvátehetetlen lesz. (Az egykorú "Vízgazdálkodás" c. folyóirat külön számában ugyan úgy számolt be egy kollégám, hogy az átvágás a Területi Bizottság és a Szeghalmi .Járási Tanács elnökének egyetértésével történt, de ebből csak az állítás második fele volt valós). Úgy éreztem, döntenem kell, mert, ha kicsúszunk az időből, magamnak kell felelnem saját lelkiismeretem előtt, de esetleg bíróság előtt is. Főként, ha emberi életet is követel az esetleges gátszakadáson kitörő víz. (Utólagos számonkérésre már volt rossz tapasztalatom 1966-ból, a berettyói jeges árvíz után). Éjfél felé magamban lényegében már döntöttem az átvágásról, és intézkedtem, hogy két kotrógépet küldjenek a helyszínre. Ennek végrehajtására egyébként is kellett még néhány óra. Mértékadó véleményt vártam továbbá Némethy László mérnöktől, mint a szakasz-védelem vezetőjétől. Az ő véleménye is megerősített abban, hogy a kifolyó vizet meg tudjuk tartani a vésztározóban, és a 24 óra alatt remélhető 30-40 cm-es apadás sokat enyhíthet az LNV fölötti vízszinteket tartó elázott töltéseken. 1. ábra. Az 1970. júniusi Berettyó menti vésztározások helyszíne Június 15-én, hétfőn 6

1

5 órakor két vonóköteles kotróval megkezdtük a töltés átvágását az éjszaka tervezett új helyen. A nyílás percek alatt nőtt, a víz óriási energiával ömlött a vésztározóba. 8 óra tájban a töltés megnyitása befejeződött. A víz tározóba terelésének hatására a Berettyó vize visszafelé kezdett folyni, és gyorsan apadni kezdett a Foki-hídnál és Körösladánynál. A reméltnél is gyorsabb lett az apadás, mert 24 óra alatt Szeghalomnál 118 cin-t, a Foki-hídnál 110 cm-t, Körösladánynál pedig 98 cm-t süllyedt a vízszint. Az árvízi veszélyhelyzet ezzel a töltés-átvágással ezeken a helyeken tulajdonképpen megoldódott. A védekezés figyelme ezután a vésztározón belüli víztartásra terelődött. Ez volt az a töltés-átvágás, amelyről a kormánybiztos később sem beszélt, így nem szóltak róla soha munkatársai sem. A térség lakossága és a szakmai közvélemény sem kapott erről ezután tájékoztatást. Annak ellenére, hogy hatását a Hármas-Körös teljes hoszszában is meg lehetett érezni, sőt, a Tisza árvízi helyzetét is enyhíthette valamelyest a megtörtént beavatkozás.