Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

1-2. szám - 3-4. szám - 3. szám - Papp Ferenc: Emlékeim, tapasztalataim az 1970. évi Tisza völgyi árvízvédekezésről

] 146 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 3. SZ. alatt megtörtént. Ezt követően nyomban megindult a lakosság visszaköltöztetése, és késedelem nélkül, nagy erővel, szervezetten megkezdődött a szétrombolt otthonok helyreállítása". (Dégen Imre országgyűlési beszámolója, 1970. június 26-án). Még kevesebb talán a szakmai körök ismerete a Berettyó és a Sebes-Körös delta 1970. évi árvízvédekezésének teljes esemény-sorozatáról, hiszen az ottani vésztározás döntési körülményeit nem örökítette meg tényszerű szakmai publikáció, s a végrehajtás sem kerülhetett képmagnóra. Annyi év után a Szerző számára most nyílt alkalom, hogy erről mindazt, amit megélt, a legérdekeltebbeknek, a jövő árvízvédekezőinek elmondja, és feltárjon olyan, eddig még nem, vagy csak részben ismert eseményeket is, amelyeknek tény-anyaga ugyan negatív mozzanatokat is tartalmazhatott, de amelyek nem a bátor helytállók érdemeit csökkentik, hanem a szakmai utókornak szolgálhatnak lényeges tanulságul. Az árvízvédelmünk helyzetének általános ábrázolásában mindig voltak szélsőségek is, amelyeknek túlhangsúlyozása a közvélemény ítélő képességét eltérő irányokba téríthette. Igaz ugyan, hogy árvízvédelmi töltéseink védőképességét folyamatosan kell fenntartani, mert azok elhanyagolt állapotukban az addig tapasztaltaknál lényegesen kisebb árvizeket sem védhetnek ki. Árvíz idején azonban a töltéseknek az illető időszakban éppen fennálló, valós állapotát kell a közvélemény tudomására hozni, mert mind a fölösleges félelem, mind pedig a megalapozatlan bizalom káros, és nehezen elviselhető feszültségeket okozhat az érdekelt lakosság köreiben. Az is igaz, hogy a korszerű méretekkel kiépített, jó állapotban fenntartott töltésekben, az altalajok anyagának jobb ismeretében, a vésztározók és lokalizációs töltések működési rendszerének, a korszerű védelmi anyagoknak, technikai eszközöknek, az információ továbbítás növekvő gyorsaságának és megbízhatóságának ismeretében a lakosság és az árvízvédekezők bizalma és tettrekészsége fokozható. Az sem elhanyagolandó, hogy az árvízvédelem korszerű "fegyvereit", korszerű eszközrendszerét hatékonyan kezelni tudók az esetleg hosszúra nyúló "béke-időszakok" alatt pályájuknak is a végére érhetnek, miközben a pályakezdőket még nem tehette próbára az árvizek szeszélye. Ezért szükséges és fontos tovább adnunk a már megszerzett tapasztalatokat és tanulságokat. A mai időszak reális veszélye - amely valóban növeli a töltések fenntartásának elmaradásából származó minden lehetséges árvízi fenyegetés kockázatát - a vízügy területi szerveit a közelmúltban ért csonkítás, amellyel elveszítették személyi állományuk egy részét, gyorsan mozgatható gépparkjukat, gyengült a biztonsági szolgálatuk, és ez alatt romlott még a közerő szervezhetősége és munkamorálja is. Ezt a veszélyt mintha lekicsinyelné közvéleményünk is, de azok sem dicsekednek vele, akik tehettek volna ellene. Az 1970. évi vésztározási intézkedések felidézésével e tanulmány bemutatni kívánja az ehhez hasonló, legfontosabb árvízi döntéseknek alapvetően egyéni jellegét, mint ahogy szerzőjének is a bizottságok véleményének bevárása nélkül kellett felelősséggel döntenie 1970. június 15-én. Ezzel viszont azt is világossá tehetjük, hogy a hasonló vízjárású folyókon sem reménytelen az LNV-t meghaladó árvizek fenyegetésének kivédése. A Tisza-völgyi mellékfolyók veszélyeztetettségének fokozatos növekedése Az 1970. évi árvíz élesen arra irányította a figyelmet, hogy az árvizek megváltozott természete miatt a védvonalaknak legtúlterheltebb, leginkább sebezhető szakaszai a mellékfolyókon vannak. A változást egyaránt mutatta az árhullámok hevessége, továbbá az addigi LNV-ket lényegesen meghaladó árvízszintek előfordulása és e mellékfolyók alsó szakaszán az árvízszintek tartósságának lényeges megnövekedése. A Szamos tetőző vízállása Csengernél 159 cm-rel, a Berettyóé Szeghalomnál 112 cm-rel, a Sebes-Körösé Fokihídnál 100 cmrel volt pl. magasabb az addig előfordult legnagyobb vízénél. A Berettyó-Körös deltában pedig - a júniusi árhullám előtt már kialakult négy kisebb árhullám során az első fokú készültséget meghaladó árvízszint egybefolyóan 75 napig tartott, vagyis a hullámterekre terült víz ennyi ideig áztatta a töltések lábát. A lakosság a komoly veszély helyzetében emberfeletti áldozatokra is képes volt. Az 1970 június 13-16. közötti küzdelem Szeghalom, Fokihíd és Körösladány térségében példát mutatott, bátorítást adott a védekezőknek is, hogy nincs elveszett helyzet. A vésztározás a védekezési időt is 3-4 nappal megrövidítette. Az LNV-t meghaladó vízszintek mellett alapvetően lényeges, hogy a vésztározót mikor, hol, milyen módon nyitják. Az események megmutatták, hogy ugyanazon a folyón ugyanannak a tározónak megnyitásával június 13-án nem értünk célt, 15-én pedig egy másik helyen, más módon végrehajtott nyitással reményeinket meghaladó eredményt értünk el. Részletesebben a Berettyó és a Sebes-Körös jobb parti töltésén kialakult 1970. június 13-14-i kritikus helyzetről és a védekezésről A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság a Sebes-Körösön, Újiráz helységnél a védtöltés felső, mintegy 1 m-es rétegének letolásával 1970. májusának első felében töltésfejelést kezdett. A földmunkagépeket azonban már május 14-én a Szamos, utána nem sokkal a Szeged környéki árvízvédekezésekhez kellett irányítania, miközben a Körös vízrendszerében még nem volt rendkívüli árhullám. Június 10. és 13. között a román területi tájékoztatás közölte, hogy a Berettyó felső vízgyűjtőjén 63 mm, a Sebes. Körösén 84 mm csapadék hullott. A hirtelen kialakult veszélyhelyzetben június 12-én Újiráznéi egymástól függetlenül - megtekintette a védekezés munkáit Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztos, illetve Oláh István honvédelmi államtitkár. A kormánybiztos szükségesnek tartotta, hogy azonnal épüljön a töltéssel párhuzamos út az anyagszállításhoz. Mivel ennek az elázott talaj, és a rendelkezésre álló idő miatt semmi realitása nem lehetett, ezt, mint védelemvezető, nem helyeseltem. A kormánybiztos határozottan ellenezte nézeteimet. Ezt követően olyan szakértőket küldött a védvonalra, akik az útépítést szorgalmazták.