Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

1-2. szám - 3-4. szám - 3. szám - Zsuffa István: A hidrológia a mai felsőoktatásban

106 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 1997. 77. ÉVF. 3. SZ. E bonyolult matematikai számításokat ma, megfelelő programok segítségével, számítógéppel pontosan végre lehet hajtani, ha a matematikai modellek paramétereit a helyszíni mérések alapján bearányosítjuk, és a számítások eredményeit a helyszínen megfigyelt adatok alapján ellenőrizzük. A hidrológiának a természetlel való szoros kapcsolata évszázadok óta közismert. Kiváló vízimérnökünk, Vásárhelyi Pál a Duna-meder fölvételét már 150 évvel ezelőtt összekapcsolta a fölszíni sebességmező fölvételével. Ezt követően a Műegyetemen a hidrológia oktatása a terepgyakorlatoktól - mint mondottuk - elválaszthatatlanná váll. A számítógépek és a velük összekapcsolt elektronikus mérések idején a terepmunka és ennek szakmai támogatása a hidrológia oktatásának továbbra is a legfontosabb alapja. A hivatkozott szakmai tények mellett a Műegyetem adminisztratív helyzete is igényli a Vízügyi Szolgálat támogatását. Az úgynevezett rendszerváltozás után egyetemünk nem kapta vissza autonómiáját, amit azzal indokoltak, hogy a felsőoktatás költségeit az autonómiánktól bennünket megfosztó minisztérium fedezi. 1995-ben ugyanaz a minisztérium egyetemünket anyagilag teljesen tönkre tette, és most erre alapozva, tovább rombolja nálunk a világ egyetemeinek egyébként már 800 éves autonómiáját. A hazai felsőoktatás pénzügyi helyzetét nemcsak figyelő, hanem annak tönkre tételét is szorgalmazó "Világbank" nyíltan kijelentette, hogy az európai viszonyok között a múltban élen járó egyetemünknek az amerikai színvonal alá kell süllyednie: nemcsak nem köllhetünk többet (fajlagosan) a felsőoktatásra, mint az Egyesült Államok, de nem őrizhetjük meg európai viszonylatban is magas oktatási színvonalunkat sem. Például, most az érettségi után "0" évfolyamokra kényszerítjük a diákok legnagyobb részét. A szakmai együttműködés kétségtelenül lehetőséget nyújthat a Budapesti Műszaki Egyetem vízügyi tanszékeinek a teljes anyagi csődből való kiemelkedésre. Az amerikanizmus másolása azonban itt is csak fokozná a katasztrófát. Az egyetemi tanszékek az ügyeskedő kft-kkel nem konkurálhatnak: az egyetemi oktatóknak szakmájuk elméleti, gyakorlati kérdéseit kell magas szinten ismerniük és oktatniuk. Mint menedzserek, nem vetélkedhetnek a kft-k "lobbizó" menedzserivel: ehhez adottságuk, és különösen elegendő idejük, energiájuk nem lehel, hiszen a felsőfokú oktatás teljes időt igénybe vevő föladatai mellett a bürokrácia olyan hatalmas teherrel sújtja az egyetem vezető oktatóit, hogy munkaidejük ma már a napi 12 órát is meghaladja. A felsőfokú oktatás ugyanakkor párhuzamos kutató munka nélkül sem tarthatja színvonalát. Az nem vitás azonban, hogy ezen oktatók nyilvánvalóan szakmájuk legkiválóbbjai kell, hogy legyenek. Tehát, a szakmának is érdeke, hogy kemény föladatainak a megoldásához az egyetem tanszékeit használja föl, úgy, hogy megbízásokkal látja el azokat. Amennyiben az amerikanizálódás folytatódik, akkor az alacsony professzori fizetések a jó, financokratizálódott szakembereket nem fogják vonzani, és az alacsony fizetésű felsőoktatási pozíciókat olyan egyének pályázzák meg majd - megfelelő lobbizással - akik egyébként más, magasabb fizetésű pozíciókra alkalmatlanok. Az amerikai egyetemek ilyen típusú kutatói, saját megnyilatkozásuk szerint, munkaidejüknek 90 %-át pályázatok szerkesztésével, szerződések kötésével töltik el. Ez a "demokratikus"-nak nevezett, pályázatokra épülő, áltudományos rendszer csak az alkotó munkára képtelen, tehetségtelen álkutatóknak kedvez, akik így a kiváló kutatókkal egyenrangúnak minősíttetnek. Ez az áldemokrácia nemcsak a korábban, az egypárt-rendszerben amúgy is erősen sérült értékrendet teszi most teljesen tönkre, hanem egyúttal megakadályozza a kultúra, a tudományos élet fejlődését. Az amerikanizálódás ellen az autonómiájától megfosztott egyetemünk önmaga nem védekezhet. Itt is kérjük a Vízügyi Szolgálat segítségét. Kérjük, támogassa, kezdeményezze azt, hogy az amerikaiak által is elismerten alacsony színvonalú amerikai egyetemek technikájának szolgalelkű másolása helyett saját magas szintű hagyományainkat kövessük, fejlesszük. E fejlesztéshez a nyugat-európai - német, holland, francia - egyetemekhez hasonlóan, a szakmai tanszék kapjon kétévente kutatási támogatást azon tudományos föladatok megoldására, amelyeket a tanszékek terjesztenek elő az illetékes szakminisztériumnál. Ez az anyagi támogatás egyúttal biztosíthatja a doktoranduszok magas szintű, önálló eredményekkel járó munkáját is. A tanszékeknek pedig - miként Németországban és Hollandiában - két évenként nyilvánosan, a szakminisztériumok állal szervezett konferencián kell beszámolniuk kutatási eredményeikről. A kutatás, a hidrológiai kutatás nem lehet üzlet, hanem a hazát szolgáló, magas szintű teljesítmény, amelyet a tudományos minősítésnek, az egyetemi (műszaki) doktori címnek, az egyetemi rendes, címzetes, vagy rendkívüli tanári pozícióknak kell elismerniük. Ezeket a hagyományokat az ország érdekében is szükséges nemcsak fölújítanunk, de mindig korszerű tartalommal is ellátnunk. ZSUFKA ISTVÁN A műszaki tudomány doktora, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál díjasa, a Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztály elnöke, a Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottságának tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának tagja, több éven át titkára. Hydrology In current university curricula Zsufla, I. Abstract: Paper presented co November 26, 1996, at the Budapest meding of UNESCO International Hydrological Programme and the Hungárián National Committee of the WHO Operatíve Hydrological Programme (NHP/OHP). Keywords: engmeexing curricula, hydrology, researdi.