Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

1-2. szám - 3-4. szám - 3. szám - Zsuffa István: A hidrológia a mai felsőoktatásban

105 A hidrológia a mai felsőoktatásban A Szerző 1996. november 26-án az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programja és a WHO Operatív Hidrológiai Programja (NHP/OHP) Magyar Nemzeti Bizottságának budapesti ülésén tartott előadást, amelynek szövegét az alábbiakban tanulmány formájában közre adjuk A tanulmány érvényessége a vízügyi felsőoktatás, sőt az építőmérnöki felsőoktatás párhuzamos kérdéseit is egyaránt jellemzi. mérnöki felsőoktatás, hidrológia, tudományos kutatás. ZsuiTa István Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszék 1111. Budapest, Műegyetem rakpart 3. Kivonat: Kulcsszavak: A Budapesti Műszaki Egyetem jogelődjét, a Pázmány Péter Tudományegyetem 1782-ben elkülönített intézetét Institutum Gcomctricum et Hydrometricumnak nevezték el. A Budapesti Műszaki Egyetem legrégebbi ágazata tehát - a geodézia mellett - a vízépítési szak. Egyetemünkön ennek megfelelően a vízépítéstan, és ezen belül a hidrológia oktatásának több, mint két évszázados hagyománya van. A tárgy mindig szoros kapcsolatban volt a szakmai gyakorlattal, aminek legjellemzőbb példája a 150 évnél hosszabb múltra visszatekintő, minden időszakban nagy jelentőségűnek tartott vízépítési és hidrológiai terepgyakorlat. E terepgyakorlatokat éppen úgy, mint a hidrológia oktatását a szakma világhírű magyar mesterei személyes közreműködésükkel támogatták. Az egyik első hivatásos magyar hidrológus szaktudós, Bogdánfy Ödön címzetes tanárként oktatta a műszaki egyetemen a hidrológiát és tankönyveket írt. Hajós Sámuel valamennyi általa szerkesztett, azóta is világszerte használt hidrometriai műszeréből, valamint speciális mérőhajóiból a Műegyetem részére is készített megfelelő számú példányt. A hidrológia tudományágának korszerűsítésére törekvő Németh Endre és Szilágyi Gyula egyetemi tanárok kezdeményezéseit Lászlóffy Woldemár az oktatás mellett a vízügyi kutatásokhoz és gyakorlathoz is a legmagasabb szinten hozta közel. Egyetemünk hidrológiai oktatását kezdettől fogva a Vízügyi Szolgálattal való legszorosabb együttműködés jellemezte. Legkiválóbb tanáraink, pl. Németh Endre és Mosonyi Emil diplomájuk megszerzése után először rövidebb ideig tanársegédi munkát végeztek, majd a Vízügyi Szolgálatban, az akkori Országos Öntözésügyi Hivatalban, illetve az abból kifejlesztett Vízerőügyi Hivatalban elért eredményeik ismeretében kérte őket föl egyetemünk az egyetemi tanári tisztség elvállalására. Mosonyi Emil a professzori munka mellett továbbra is a szolgálat egyik vezetőjeként, a V1ZITERV vezérigazgatójaként irányította szakmánk gyakorlati szellemi munkáját. A VITUKI főosztályvezetője, Lászlóffy Woldemár meghívott előadóként, címzetes egyetemi tanárként segítette a magyar hidrológia és a hidrológia magyarországi oktatásának fejlődését. Salamin Pál professzor működése az oktatás színvonalának emelése mellett az elméleti eredmények általános gyakorlatba vitelét érte el elismert eredménnyel. V. Nagy Imre professzor Lászlóffy Woldemár mellett még hazánk több, nemzetközileg is nagyra értékelt hidrológusát: Szesztay Károlyt, Szigyártó Zoltánt, Vágás Istvánt, Starosolszky Ödönt, Szöllősi-Nagy Andrást címzetes tanárként, Orlóci Istvánt címzetes docensként bekapcsolta a hidrológia felsőoktatásába. A Vízügyi Szolgálat legjobb vezetői, pl. Lampl Ilugó, vagy Dégen Imre a már említettek mellett címzetes egyetemi tanárként ugyancsak részt vettek a hidrológiától elválaszthatatlan vízgazdálkodás c. tantárgy anyagának összeállításában és oktatásában. A felsőoktatás és a vízügyi gyakorlati tevékenység közötti szoros kapcsolat kölcsönös volt. A 70-es évek elején az Országos Vízügyi Hivatal elnökének bíztatására a szakma akkori legkiválóbb vezetői tudományos eredményeiket doktori értekezésekbe tömörítve, műszaki egyetemi doktori címet nyertek. Több eredményes vízügyi kutató is megszerezte a külön anyagi hasznot nem jelentő műegyetemi doktorátust, mert ehhez nem kellett a pártállam politikai irányításának feltételei szerinti támogatásokat megszerezniük. A vízügy és a felsőoktatás hidrológiában való együttműködése a magyarországi sajátosságokból ered. Hazánk területének egyharmada a folyók árvízszintje alatt van, lakosságának fele a folyók árvízszintje alatt él. Ezért nálunk - Hollandiához hasonlóan - a hidrológia nem csupán a természettudományok egyik szűk fejezete, hanem a műszaki tudományok egyik legjelentősebb, legsajátosabb ágazata. A műszaki hidrológia művelőinek a vízfolyások és a felszín alatti vizek sztohasztikus folyamatainak a társadalom életét, sorsát befolyásoló jelenségeit kell elemezniük. Ezek a mechanikai véletlen folyamatok a fizika törvényeivel, íróasztalnál "a priori" nem elemezhetők, de nem értékelhetők az egyszerű statisztikai mintavételek íróasztal melletti földolgozásával sem. a hidrológia bonyolult folyamatait a természetben, a helyszínen kell megfigyelni. A bonyolult jelenségeket a mindenkori legkorszerűbb eszközökkel kell a helyszíni körülményekhez alkalmazkodó módon megmérni és regisztrálni. A regisztrált adatokat pedig a matematika pontos és bonyolult eszközeivel, a valószínűség-elmélet egzakt törvényeire alapozott matematikai statisztikai eljárásokkal kell numerikusan elemezni, hogy a társadalom alapvetően fontos, sőt, sok esetben veszélyes problémáit megoldó vízgazdálkodási rendszerek elemeit helyesen méretezhessük.