Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Forgóné Nemcsics Mária: A meliorációs beavatkozások hatása a talajok vízgazdálkodására és sóforgalmára

84 A meliorációs beavatkozások hatása a talajok vízgazdálkodására és sóforgalmára. Forgóné Nemcsics Mária Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék 2103 Gödöllő, Pf. 303. Kivonat: 1981-90 között a hódmezővásárhelyi MgTsz. területén végzett meliorációs beavatkozások - altalaj lazítás, meszezés, talajcsövezés - hatásait vizsgálták szikes, réti és öntés talajokon. A változás az első években a talajok pórusrendszerében, sómérIcgeiben és terméseredmények tekintetében is egyértelműen kedvező volt. A terület egy részén az utóbbi években folyamatos vízpótlás történt a drénrendszeren keresztül, ami a talajban sófelhalmozódást eredményezett. Abban a szelvényben, ahol csak a tenyészidőszak elején volt vízpótlás sókilúgzódást, ahol nem történt vízpótlás ősszel felhalmozódást, míg tavasszal kilúgozódást tapasztaltak. Kulcsszavak: Vízgazdálkodás, melioráció, sóforgalom, kettős hasznosítású drénrendszer. A mezőgazdasági termelés mai, de különösen a jövőben remélt még magasabb színvonalán, az elmúlt időszakhoz viszonyítva lényegesen nagyobb jelentősége van a termés biztonságnak és minőségnek, a szélsőséges - esetleg szélsőségesen nedves ill. szélsőségesen száraz - időjárási viszonyok között. Magyarországon, az Alföldön az átlagosan 550 mm évi csapadék elvileg a jelenleginél magasabb termésszintek esetén is biztosítaná a növények vízigényét. Ez a csapadékmennyiség azonban többnyire szeszélyes időbeli és térbeli megoszlásban hullik és gyakran csak töredékejut el a növényig. Ezért adódik gyakran zavar a növények vízellátásában, s van - vagy lenne - szükség a hiányzó vízmennyiség pótlására, illetve a káros víztöbblet eltávolítására, esetleg ugyanabban az évben, ugyanazon a területen. Az ország területének 69 %-át borítják kedvezőtlen és közepes vízgazdálkodású talajok (Várallyay, 1989.). Ebből az is következik, hogy a termesztett növények ökológiai igényeinek kielégítésére, az aszály termést csökkentő hatásának mérséklésére, a talajtcrmékcnység megőrzésére és a termésbiztonság fokozására irányuló agrotechnikai és meliorációs beavatkozások jelentős része a talaj víziláztartásának szabályozását, nedvesség forgalmának optimalizálását tűzi ki elsőrendű céljául. A vízforgalom megváltozása a talajban lejátszódó kedvezőtlen folyamatokat erőteljesebbé teheti. A kiszáradások és nedvesedések a talaj víz- és sóforgalmának megváltoztatásával a termékenység csökkenéséhez vezethetnek. E folyamatok tanulmányozása során lehetőség nyílik az azokat befolyásoló tényezők megismerésére, s a legmegfelelőbb beavatkozások kiválasztására, amelyekkel a káros folyamatok mérséklése, illetve megelőzése megvalósítható (.Fekete, 1977.). A kedvező termőhelyi viszonyok kialakításának eszköze a melioráció, amelynek egyik igen fontos, korszerű eleme a talajcsövezés. Magyarországon a talajcsövezés széleskörű elterjedéséről csak az 1970-cs evektől beszélhetünk, jelentősége öntOiöciotorna Clvitfó a tápcsaternc Izirtl rtiduf rvwzlbilti ínpW rtndsitr 1. ábra. A kettős hasznosítású drénrendszer kétféle kiépítettsége azonban egyre fokozódott és alkalmazására egyre szélesebb körben került sor. Egyes előzetes becslések és felmérések szerint, hazánkban a talajcsövezendő területek nagysága 1-1,2 millió hektár. E távlati elképzelésekből eddig mintegy 100 ezer hektár került kivitelezésre, mely a fenti becslések szerint tervezett talajcsövezendő területek mindössze 810 %-a {Hornyik, 1989.). A hagyományos drénezési elméletek általában talajvíz centrikusak. Ez azt jelenti, hogy a drénezésnek elsősorban a talajvízszint szabályozása, általában csökkentése a célja. Külföldön már a '70-es, itthon a '80-as évektől találkozhatunk a kettős működésű talajcsövezés fogalmával, alkalmazásával (Skaggs, 1973, Ayers-Westcot, 1985, Thylletal., 1983, Hornyik, 1989, Geredy, 1989). A kettős működésű talajcsőhálózat kettős hasznosítása azt jelenti, hogy ha az aktív talajrétegben felesleges víz van, azt a drénhálózat levezeti, száraz - vagy aszályos időszakban viszont - vizet engedve a drénhálózatba, a talajvízszint felemelkedik és átnedvesíti a gyökérzónát - lehetőség van a talajcsőrcndszeren keresztül vízpótlásra. A kettős működésű rendszert elsősorban olyan középkötött és kötött talajoknál célszerű alkalmazni, amelyeknél a kapilláris hatás számottevő. Jó minőségű öntözővíz alkalmazása mellett nem kell másodlagos szikesedéssel számolni (Szalai, 1973). Amennyiben szükséges, - ho-