Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Forgóné Nemcsics Mária: A meliorációs beavatkozások hatása a talajok vízgazdálkodására és sóforgalmára

FORGÓNÉ NfiMCSICS M.: A meliorációs beavatkozások hatása 85 moktalajokon - a talajszelvény esetenkénti átöblitésével (feltöltés után gyors és teljes levezetés) ez biztosítható (.Bognár és Geredy, 1989). Hazánkban Iiornyik (1989) szerint, kettős működésű lecsapoló-nedvcsítő talajcsőrendszer mintegy 600 ezer hektáron, elsősorban a Tiszántúl mezőgazdasági ü~ *neiben alkalmazható. A gyakorlatban a kettős hasznosítású drénrendszer kétféle - reverzibilis és irreverzibilis üzemelésű - kiépítettségével találkozunk (1. ábra). Az irreverzibilis (zárt) rendszernél a vízpótlást - egy általában burkolt öntözőcsatorna vízszintjével oldják meg, a vízfelcsleg befogadására pedig egy másik, elvezető csatorna szolgál. A reverzibilis (nyitott) rendszernél viszont az öntöző és levezető funkciót is ugyanaz a csatorna látja el. Duzzasztáskor a víz a dréncsövek esésével ellentétes irányban áramlik. 1. A kutatási terület jellemzése Vizsgálatainkat 1981-90 között a hódmezővásárhelyi "Rákóczi" Mgtsz, területén végeztük. A vizsgált Kopáncsi Üzemegység területe 1225 ha, melyből 1016 ha komplex meliorációját irányozták elő 1979-ben, és valósították meg 1981-ig. 1.1 A terület rövid talajtani ismertetése A terület talajainak szerkezeti viszonyai - kevés kivétellel - kedvezőtlenek (poliéderes, prizmás, oszlopos, a felszínen helyenként poros, szemcsés, rögös szerkezeti formák képződtek). A szerkezeti állapot az állandóan visszatérő vízhatás következtében a művelt rétegben sem volt megfelelő, a művelt réteg alatt erős tömődöttséget tapasztaltak. A talajra kedvezőtlen kémiai és fizikai tulajdonságok, az erősen korlátozott vízbefogadó képesség, a különböző mélységben jelentkező szikes, sós talajrétegek, a felszínhez közeli talajvízszín voltak jellemzők. A szikes talajok kialakulásában a vízben oldható sók, elsősorban a nátriumsók jelenléte a döntő. Uralkodó folyamat a sófelhalmozódás. Az elszikesedés a sós felszíni és felszínhez közeli talajvizek hatására jött létre, az ismételten bekövetkező kiszáradást követően, a talaj szemcsék felszínén történt kötődés révén. A réti főtípushoz tartozó talajok a szikes talajokhoz hasonlóan nedvességbő körülmények között képződtek. A talajok uralkodó folyamata a humuszosodás, jellemző vagy kisérő folyamat a kilúgzódás, a vasmozgás, a sófelhalmozódás. A talajképződési folyamatok a réti, az öntés réti és a csernozjom réti talajok kialakulásához vezettek. A réti főtípusú talajoknál a sófelhalmozódás mértéke általában gyenge vagy közepes. A folyóvizek és tavak üledékeinek és a lejtők hordalékainak íötipusához tartozó öntés talajok a réti talajoknál fiatalabb képződmények, a folyóvizek hordalékain képződtek, változó száraz és nedves periódus mellett, a kissé magasabb fekvésű részeken. Az idősebb öntéstalajok már átmenetet mutatnak a réti talajok felé. A szelvényben a hordalékrétegek változó mechanikai összetételűek. A többrétegű humuszos öntések réti, öntés réti talajra települtek. 1.2 A terület meteorológiai jellemzése A vizsgált terület a Nagyalföld I/c. éghajlati körzetébe tartozik a Kárpát-medencének abba az éghajlati övezetébe, ahol makroklimatikusan erősen érvényesül a kontinentális hatás. A sugárzás klímájára jellemző a derültség és ezzel kapcsolatban a teljes besugárzás, a napfénytartam bősége és a kisugárzás erőssége. Az egész területen nagy napi és évi hőmérséklet ingadozás tapasztalható. Hazánk ezen éghajlati körzetében a legmelegebb a nyár és leghidegebb a tél. E területen mutatkozik a legerősebb hajlam a késő tavaszi - április végi májusi - valamint a kora őszi fagyokra. Erre a körzetre jellemzőek a szűkös csapadékmennyiségek, ingadozó-aszályos csapadékviszonyok, különösen erős hajlam mutatkozik a nyári aszályra. Télen a hó mennyisége kevés, a talajok hóborítottsága viszonylag rövid ideig tart. Az évi csapadékösszegek 30 éves (195180) átlaga 519 mm. Az egész évben uralkodó szélirány a D-DK, illetve ÉÉNy-i, melyek változásai erősen befolyásolják a levegő páratartalmát. A relatív légnedvesség átlaga 58 % (Magyarország éghajlati atlasza). A vizsgált időszak túlnyomó részében a növénytermesztés szempontjából legnagyobb problémát a csapadék hiánya jelentette. 1987-88-89 kivételével a tenyészidőszakban minden esetben vízpótlásra volt szükség, a nagy mértékű (150-200 mm) csapadékhiány miatt. 1.3. Termelés a meliorációs beavatkozások végrehajtása előtt. A területen a meliorációt megelőző években az őszi búza és takarmánynövények - silókukorica, lucerna termesztése volt jellemző. Arunövény termesztésére kevésbé volt alkalmas. A takarmánynövények hozama a bclvízkárosodás függvényében változó volt. A növénytermesztést a Tisza vízszintjének és a belvízhelyzetnek az alakulása befolyásolta. Az időszakos vízállásos terület nagysága 650-700 ha, az összterület 53-57 %-a volt. A melioráció végrehajtását megelőző 5 év (1976-80) terméshozama átlagosan 32,0 GE/ha volt. 2. A kísérleti területen végzett meliorációs beavatkozások A területen forgatás nélküli mélylazítással egybekötött meszezéssel javították a talajokat. A talajvízszínt süllyesztése, illetve megfelelő mélységben tartása céljából talajcsövczést végeztek, mely 1620 m szívótávolságú mezőszerű drénezéssel valósult meg, amit a terület egy részén vízpótlásra is használtak (reverzibilis rendszer). E beavatkozások elvégzését tehát a következők indokolták: - a terület kedvezőtlen talajviszonyai, (kedvezőtlen fizikai és kémiai tulajdonságai) - a művelt réteg alatti erős tömődöttség, - a talajok korlátozott vízbefogadó képessége,