Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Dóra Tibor: Folyami vízlépcsők környezeti hatásai a kiskörei vízlépcső 18 éves üzemi tapasztalatai alapján

IXJRAT.: Folyami vízlépcsők környezeti hatásai 83 mértekadók, kiküszöbölésük a tó vízforgalmának javításával, ezen belül az üzemeléshez tartozó kotrások célszerű szervezésével hatásosan elősegíthető. Összességében, a megvalósult létesítmények a célkitűzésekkel összhangban hozzájárultak a térség eddig igényelt és szükséges fejlesztéséhez, valamint megalapozzák a térség további fejlesztésének lehetőségét. A korszerű piacgazdaság térségi infrastruktúráját emelték a szükséges szintre, és biztosítják az igényekkel összehangolható továbbfejlesztését igen racionálisan, a társadalom számára kedvezően, a természeti és környezeti állapotok javításával. Általánosítható megállapítások a folyami vízlépcsők hatásaira vonatkozóan A folyami vízlépcső lényeges változásokat eredményez, vagy eredményezhet az általa befolyásolt folyószakasz - víz-, jég- és hordalékjárásában. - a víz és üledék minőségében, - a növény- és állatvilágban, ökológiai rendszerben. - a környező területek talajvíz- és belvíz viszonyaiban, esetenként termőhelyi- és mikroklimatikus viszonyaiban, - a kapcsolódó társadalmi- gazdasági használataiban. A műszaki beavatkozás következményeinek gondos felmérése nélkülözhetetlen feladat, amelyhez az észlelőhálózatok megépítése, az észlelések, feldolgozások végrehajtása is hozzá tartozik. A létesítmények megvalósítása után is nagy szerep jut mindezeknek, hiszen a ténylegesen kialakult helyzet ismeretére az üzemi módosítások. vagy a kiegészítő beavatkozások érdekében is szükség lehet. A kiskörei vízlépcső és létesítményrendszerének működése nyomán is megállapítható, hogy a megalapozott előkészítő munka, gondos, körültekintő tervezés és kivitelezés, rugalmasan igazítható üzemelési rend. esetleg pótlólagos ráfordítások végrehajtása esetén: - semmiféle katasztrofális természeti, vagy környezeti elváltozás nem keletkezik, sőt, a megváltozott természeti környezet változatosabb élőhelyi feltételek mellett értékesebb, sokrétűbb életközösségek, növényféleségek sokaságát hozhatja létre, időben stabil állapotként. - esztétikus, humanizált környezetet biztosíthat az üdülés, sportolás, általában az ember természethez kötődő igényeinek kielégítésérc. - a társadalom számáéra fontos gazdasági eredményeket nyújt, és így javítja az élet minőségét. Ilyen típusú művek hatásainak vizsgálatát sok évtizedes tapasztalatok alapján teszi lehetővé a Magyarországon és külföldön megépített létesítmények sokasága. A folyócsatornázás régi, bevált, ellenőrizhető, eredményes vízgazdálkodási beavatkozás. Magyarországon a DÓRA TIBOR gyulavári vízlépcső építésével (Fehér-Körös, 1896) kezdődött. majd megépült a gibárti vízlépcső (Hernád, 1903), a felsödobszai vízlépcső (Hernád, 1906), a kökényi vízlépcső (Hármas-Körös, 1906), a békésszentandrási vízlépcső (Hármas-Körös, 1942), a kesznyéteni vízlépcső (Hernád, 1943), a tiszalöki vízlépcső (Tisza, 1954), a kiskörei vízlépcső (Tisza, 1973), a körösladányi vízlépcső (Sebes-Körös, 1978). A határon túl, Jugoszláviában megépült a törökbecsei vízlépcső (Tisza, 1976). A Dunán a Magyarország alatti szakaszon megépült a Vaskapu (Djerdap) vízlépcső (1977). Budapest alatt a Soroksári-Dunaág csatornázott szakasz, amelynek felső végén megépítették a Á'vfl,v..wy-vízlépcsőt (1924), alsó végén pedig a tassi vízlépcsőt (1927). Felettünk, az osztrák Duna-szakaszon folyamatosan épültek a vízlépcsők, és ma is épülnek. A közelmúltban üzembe helyezett Duna-Majna-Rajna csatorna vízlépcsők sorozatával megvalósított folyócsatornázás. A világon több tízezer vízlépcsőt tartanak számon. A jelen ismertetés után felmerülhet a kérdés, vajon a Bös-Nagvmaros vízlépcsőrendszer többségében megépült. a magyar oldalon felfüggesztett építésű, illetve bontásra ítélt létesítményeit miért nem kívánják befejezni. s milyen, az eddigi ismeretektől és a több évtizedes tapasztalatoktól eltérő, teljesen új ismeretek birtokába jutottak nálunk, Magyarországon ebben a tárgykörben. Vannak-e. lehetnek-e az említett vízlépcsőknek olyan várható hatásai, elképzelhető-e olyan előkészítés, megvalósítás, üzemelés, utómunka, amelyek egy ilyen, félig már megépült létesítményrendszer felszámolását parancsoló szükségszerűséggel kötelezővé tennék? Erre a kérdésre a tárgykör lényegi ismereteinek birtokában egyértelmű válasz adható, nevezetesen az, hogy nincsenek. Az is egyértelmű, hogy a társadalom számára majd hasznos eredményt nyújtó, félig kész létesítményre tetemes. pótlólagos ráfordításokat áldozni csak azért, hogy azzal elkerülhető legyen bármilyen, kevés haszonhoz való hozzájutás is: olyan gazdasági abszurditás, amelyre nehezen találhatunk példát. Ez a tanulmány csak arra vállalkozhatott, hogy bemutassa azt a gondolkodásmódot, vizsgálati eljárást, tapasztalatot, egyszóval a tényeket, amelyek alkalmasak lehetnek támpontot, segítséget nyújtani a döntéshozóknak. Kár, hogy ezt eddig nem igényelték. Bízom abban, hogy a tanulmány - összhangban az évszázados eredményes magyar vízgazdálkodási hagyományokkal - alkalmas volt a jelen időszak számára bemutatni a racionális gondolkodáshoz szükséges, és ma már rendelkezésre álló ismeretanyag jelentős részét a folyami vízlépcsők rendszerbe állításához környezetünkhöz való kapcsolatuk megítéléséhez. A kézirat beérkezett: 1994. szeptember 30. Közlésre elfogadva: 1996. január 2. Mérnöki oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte 1951-ben, majd gazdasági mérnöki tanulmányokat végzett 1948-ban mérnök-gyakornoka győri székhelyű Kábaszabályozó Társulatnál. 1949-1957 közt Budapesten az ÁDanii Mélyépítési Tervező Intézetnél, illetve a jogutód Út- és Vasútépítő Vállalatnál mérnökként ipari acél-, híd és vasbeton szerkezetek tervezését végezte. 1957-1983 közt a Vízügyi Tervező Vállalatnál a kiskörei víziépcnőés rendszereinek főtervezője. Osztályvezető, utőhh a vízépítési nagylétesítmények irodájának vezetője. 1984 óta magántervező, a budapesti Kompiéi Mérnöki Iroda l^nipl Hugó díjjal kitüntetett ügyvezető ehlöke.