Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Zsuffa András: A vízgazdálkodás és az esztétika kapcsolatai (Környezeti és műszaki szempontok vízellátó és elosztó rendszerek tervezésénél)

72 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 2. SZ. VISEOllO-LtrttCE PU«»IM FUWO rfBIHWZElE £S TÖMMUIIÖ t«S ( . rtSKtlílScÉPE (TtflVEZO. rflYÍPTERV ZSUFM WOSÍS) XII. képsor. A betonhéjak a víztükörre hulló víz gyűrűző felü Nagy téiplasztikák, modern szobrok, amelyek belső teret is biztosítanak az embernek. A vésett faragott szob­roktól annyiban is különböznek, hogy a szobrász a kő­tömbből elveszi, kivési a negatív formát, de a héjszerke­zet, mérnöki számítás eredményeként, a tér fölé feszül. A már messziről jól látható, táj meghatározó forma a­latt bensőséges otthonos tér alakul. Az ember itt ismét találkozhat, összejöhet társaival, ebben a végtelenből a héjszerkezet által "kikanyarított" térben. Itt már érdemes elhelyeznünk kis, csobogó, szökellő vízjátékokat, ame­lyek a történeti példákat idézik, vagy azok helyére kerül­nek. Ezeknek formája, jellege rokon a föléjük boruló héjszcrkezetével. A Miskolc-Tapolca-i héj betonkagylójának öblében szoborként nagy követ helyeztünk el (XI. képsor). Sajá­tos a szobornak a keletkezése. Készítésekor az agyag­mintába a Nemzeti Múzeumtól kölcsönzött kövületeket nyomtunk bele. Ezek jellegzetes negatív lenyomatai, mint a több millió eves amonitesek, őskagylók alakjai kifejezik a hasonlóságot a természeti építkezés és az em­beri, mesterséges tevékenység között. A természet a fényképezőgépnél is pontosabban, térben is megőrizte, több millió éven keresztül ezeknek a, kocsonyatestű lé­nyeknek formáját. A megkövült fövenypadozaton, a ki­száradt felületen még a csúszómászó mozgások nyomát is látjuk. A héjszerkezethez csatlakozó barlangfürdőben, az időben fölgyorsítva, mesterségesen is előidéztük a megkövesedés formarögzítő folyamatát. A barlang egyik kürtőjeben létesült mesterséges vízesés kioldja a mész­követ, majd a vízköpő csövekre ráhullva újra kicsapódik és fantasztikus, cseppkő-szerü "szörny" formákat alkot. A Visegrád Lepence-i csigaformájú héjszerkezet bel­sejébe kis csobogót terveztünk, amelynek vize a meden­cébe pereg. A víz az egyre szűkülő betongyűrűkön lép­csőzve hullik alá. A víztükörre hulló víz hasonló gyűrű­ző felületet képez és maguk a betonhéjak is ilyen növe­kedő körökből állnak (XII. képsor). Kis vízsugár szökdel a Kecskemét Széktó-i növény­formájú héjszerkezet kellős közepén, a virágporzó, illet­ve a bibe helyén. Ebből a központból ered a három, vi­XIII. kép. Hiperbolikus paraboloid héjszerkezet rágszirom-formájú, és hiperbolikus-paraboloid felülettel ívelő héjszerkezet, a víz fölött átlendülve (XIII. kép). Történeti formát idéz a gyulai várfürdő ivókútja, mely­nek fehér porcelán vízköpője a modern vonalú kupolás török fürdő kicsinyített modellje, amely kirajzolódik a vörösmárvány háttérből (IV. képsor). Összefoglalva: a természet és az épített környezet új kapcsolatait úgy vizsgáltuk, hogy a megújulás érdekében visszanyúltunk az "idő mélységes mély kútjába" az ősi forráshoz, kerestünk és találtunk jó és használható meg­oldásokat. A kézirat beérkezett: 1993. augusztus 25. Közlésre elfogadva: 1993. december 27. ZSUFFA ANDRAS Ybl díjas építészmérnök, a Mélyépterv nyugalmazott igazgatóhelyettes főmérnöke

Next

/
Thumbnails
Contents