Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Zsuffa András: A vízgazdálkodás és az esztétika kapcsolatai (Környezeti és műszaki szempontok vízellátó és elosztó rendszerek tervezésénél)

72 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 2. SZ. VISEOllO-LtrttCE PU«»IM FUWO rfBIHWZElE £S TÖMMUIIÖ t«S ( . rtSKtlílScÉPE (TtflVEZO. rflYÍPTERV ZSUFM WOSÍS) XII. képsor. A betonhéjak a víztükörre hulló víz gyűrűző felü Nagy téiplasztikák, modern szobrok, amelyek belső teret is biztosítanak az embernek. A vésett faragott szobroktól annyiban is különböznek, hogy a szobrász a kőtömbből elveszi, kivési a negatív formát, de a héjszerkezet, mérnöki számítás eredményeként, a tér fölé feszül. A már messziről jól látható, táj meghatározó forma alatt bensőséges otthonos tér alakul. Az ember itt ismét találkozhat, összejöhet társaival, ebben a végtelenből a héjszerkezet által "kikanyarított" térben. Itt már érdemes elhelyeznünk kis, csobogó, szökellő vízjátékokat, amelyek a történeti példákat idézik, vagy azok helyére kerülnek. Ezeknek formája, jellege rokon a föléjük boruló héjszcrkezetével. A Miskolc-Tapolca-i héj betonkagylójának öblében szoborként nagy követ helyeztünk el (XI. képsor). Sajátos a szobornak a keletkezése. Készítésekor az agyagmintába a Nemzeti Múzeumtól kölcsönzött kövületeket nyomtunk bele. Ezek jellegzetes negatív lenyomatai, mint a több millió eves amonitesek, őskagylók alakjai kifejezik a hasonlóságot a természeti építkezés és az emberi, mesterséges tevékenység között. A természet a fényképezőgépnél is pontosabban, térben is megőrizte, több millió éven keresztül ezeknek a, kocsonyatestű lényeknek formáját. A megkövült fövenypadozaton, a kiszáradt felületen még a csúszómászó mozgások nyomát is látjuk. A héjszerkezethez csatlakozó barlangfürdőben, az időben fölgyorsítva, mesterségesen is előidéztük a megkövesedés formarögzítő folyamatát. A barlang egyik kürtőjeben létesült mesterséges vízesés kioldja a mészkövet, majd a vízköpő csövekre ráhullva újra kicsapódik és fantasztikus, cseppkő-szerü "szörny" formákat alkot. A Visegrád Lepence-i csigaformájú héjszerkezet belsejébe kis csobogót terveztünk, amelynek vize a medencébe pereg. A víz az egyre szűkülő betongyűrűkön lépcsőzve hullik alá. A víztükörre hulló víz hasonló gyűrűző felületet képez és maguk a betonhéjak is ilyen növekedő körökből állnak (XII. képsor). Kis vízsugár szökdel a Kecskemét Széktó-i növényformájú héjszerkezet kellős közepén, a virágporzó, illetve a bibe helyén. Ebből a központból ered a három, viXIII. kép. Hiperbolikus paraboloid héjszerkezet rágszirom-formájú, és hiperbolikus-paraboloid felülettel ívelő héjszerkezet, a víz fölött átlendülve (XIII. kép). Történeti formát idéz a gyulai várfürdő ivókútja, melynek fehér porcelán vízköpője a modern vonalú kupolás török fürdő kicsinyített modellje, amely kirajzolódik a vörösmárvány háttérből (IV. képsor). Összefoglalva: a természet és az épített környezet új kapcsolatait úgy vizsgáltuk, hogy a megújulás érdekében visszanyúltunk az "idő mélységes mély kútjába" az ősi forráshoz, kerestünk és találtunk jó és használható megoldásokat. A kézirat beérkezett: 1993. augusztus 25. Közlésre elfogadva: 1993. december 27. ZSUFFA ANDRAS Ybl díjas építészmérnök, a Mélyépterv nyugalmazott igazgatóhelyettes főmérnöke